Munkás Ujság, 1935 (17. évfolyam, 10-23. szám)

1935-03-06 / 10. szám

b tepajev az orosz forradalmi hős , ősz bolsevik párt forrradalmi oíialmát a proletariátusnak az »ősi világot megváltó erejébe vetett ■ndfhetetlen hite éltette. Az impealizimus a polgári társadalom végső ratin formája, olyan kátyúba vezet■ be az egész emberiséget, amelyből polgári társadalom nem tud kivédedni. Legfeljebb a háborút. Ez mi a vezető út, de mégis elkerülheti en is odavezet minden imperiálisi uralom. A kivezető utat csakis a proletaritás tudja megtalálni, mert az ő uralma véget vet minden kizsákmányolsnak, egységes, mindent összefoglsló terv szerint szervezi meg a terelést és a termelt javak elosztását, gyszerre véget vet tehát mindenféle áború lehetőségének. A bolsevikiek rendíthetetlenül hitek abban, hogy a proletariátus valóan képes lesz ezt a feladatát teljesülni. Hittek abban, hogy a proletaritus a szegény parasztság segítségével nemcsak, hogy át tudja venni ármelyik országban az uralmat, hnem hittek abban is, hogy a proletar rátus és szegény parasztság legöntontosabb elemeiből elegendő embertudnak állítani az ország kormányzáshoz, ügyeinek viteléhez és a forrdalom vívmányainak védelmére a kül - és belső ellenségek légiói ellen. A Világ különböző szocdem pártjaiól ez a proletariátus felülmúlhatatm erejébe vetett hit is hiányzott és ■egrettentek attól a gondolattól, úgy még ott is, ahol a hatalom a világháború szerencsétlen vége után úgyszólván az ölükbe hullt, a politikai hatalmat magukhoz ragadták, inkább magukra vállalták a polgári társadalom orvosa szerepét, csak hogy lábra segítsék a háborúban elesett burzsoáziát. A történelem azonban a bolsevikieknek adott igazat. Az orosz bolsevikiek a gazdaságilag és minden egyéb tekintetben legelmaradottabb Oroszországban küzdötték ki a proletárdiktatúrát. És ebben a kulturálisan is annyira elmaradt országban is tudák a bolsevikiek a proletariátus és szegény parasztság soraiból az prolitikai, gazdasági és katonai éhez szükséges embereket oda az élre. S ez mit jelentett, csak akkor elképzelni, ha figyelembe is, hogy a világ egyhatodrész- területű és akkor 150 millió né■jengű Oroszországban az 1917. évi februári u. n. Kerensky -forradalom idején a bolsevik pártnak nem volt 50.000-nél nagyobb taglétszáma és hogy ez a taglétszám az októberi forradalmat közvetlenül megelőző hónapokban körülbelül200.000 emberre szökött. Ezzel a 200.000 emberrel vette át a bolsevikiek pártja a rettenetes nagy birodalom kormányzásának irányítását. És méghozzá a világháború és a két forradalom által teljesen tönkretett állapotban. Az öszszes polgári pártoknak, beleszámítva : mensevik szociáldemokratákat és kispolgári szociálforradalmárokat, életre-halálra menő ellenállása, az őlsz intelligenciának legkíméletles zabotázs-akciója folyt. Az őszig hivatalnokok, orvosok, mér.-, vasúti és póistahivatalnokok, . fr. -osok, gyári s ipari hivatalnokok, banktisztviselők stb. nyílt ellenállása és szabotázsa. Katonaságról, csendőrségről, rendőrségről stb. nem is kell beszélni, mert magától értetődik, hogy annak úgyszólván minden egyes tisztje nyíltan szembefordult a proletárdiktatúrával. És mégis a proletariátusban és szegény parasztságban volt annyi őserő, hogy minden fontos helyre tudott megfelelő embert állítani a saját soraiból, hogy meg tudta törni az ellene összefogott összes ellenségeinek ellenállását, hogy az összes külbelső ellenségeivel és akülföldi utaimnak intervenciós seregeivel folytott harcok során is egy hatalmas мат gépezetet, egy mindent összefogó gazdasági szervezetet és egy a külső ellenségnek és a belső ellenforradalomnak minden támadását sikeresen visszaverő Vörös Hadsereget tudott teremteni. És éppen ebben a Vörös Hadseregben látszott meg legjobban, hogy milyen nagyszerű embereket tud felmutatni a felszabadulásáért küzdő proletariátus és szegény parasztság. Embereket, akik nem járták végig a katonai iskolákat, akik a cári Oroszország vereséget szenvedett hadseregében egészen alárendelt szerepet játszottak, talán csak őrmesterségig tudták vinni, sőt sokszor még csak nem szolgáltak a katonaságnál, mégis aörös Hadsereg vezetésében a legfeelősebb vezető helyeken a legfényesebb győzelmeket aratták. Ezek közül a vörös katonai paracsnokok közül is egyike a legkiválóbbaknak volt az oly tragikus véget ért Csapajev. A szamarai kormányzóságbeli parasztfiú, aki a cári hadseregben őrmester volt. Amikor a csehszlovák légionáriusok 1918-ban elfoglalták egész Szibériát és az európai Oroszországnak is egy jó részét. Í Az elfoglalt és a további inváziótól legközvetlenebbül fenyegetett vidékek parasztsága önként alakított partizán csapatokat, amelyek eleinte a saját szakállukra küzdöttek a fehérek ellen. Egy ilyen partizán csapat vezére volt Csapajev. Ez a csapat az utolsó száz emberig szamarai kormányzóságbeli parasztokból állott, parancsnokok, vörös katonák, komiszárok egyaránt. És amikor az újonnan alakított Vörös Hadsereg a fehérek elleni támadásba ment át, ez a támadás éppen a szamarai és veli szomszédos szárazovi kormányzóságban kezdődött, a felszabadított falvakban a parasztok tömegesen csatlakoztak a Csapajev csapatához amely végül két ezredre nőtt fel, később annyira híressé vált Csapajev brigádja. Ez a két ezred az Első Pugacsevi és Második Sztenka Razin ezred volt. A kis partizán csapat élén saját szakállára küzdő Csapajevből bámulatosan rövid időn belül a legkitűnőbb dandárparancsnok lett. Nála a személyes bátorság és vitézség elsőrangú szervező erővel, határtalan munkaképességgel és igazi veleszületett katonai talentummal párosult. Az ütközetek alatt az előzetesen a legapróbb fészetekig és a legbehatóbban áttanulmányozott katonai térképek és a saját maga által a helyszínen nyert tapasztalatok alapján közvetlenül maga előtt látta az ütközet terepét, minden dombot, halmot, patakot és minden kiemelkedőbb pontot maga előtt látott, ismerte brigádja minden századának parancsnokát, annak képességeit, tudta, hogy mit lehet reá bízni és mit nem, ismert minden gépfegyverparancsnokot úgy, hogy az ütközet során a telefonnál állva az egyes jelentések vétele után mindjárt maga mondta telefonba, hogy kit hová kell küldeni, hova kell ezt, vagy amazt a gépfegyvert állítani, az egész brigádot az egész ütközet alatt a saját kezében tartotta. Az a hír járt felőle, hogy az ő brigádját soha meg nem verték, hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, azt nehéz ellenőrizni, annyi bizonyos, hogy a Vörös Hadseregnek a fehérek elleni felszabadító harcában a Csapajev brigádot mindig a legveszélyezettebb helyekre küldték. Ott láttuk a Csapajev ezredeket Szamara elfoglalásánál, Uralszk felmentésénél és az orenbürgi és uralszki kozákok elleni elkeseredett és nehéz harcokban 1918 ban és 1919 elején mindenütt a legnehezebb küzdelmekben. 1919-ben azután egy hadosztály vezetését bízták Csapajevre. A hadosztályhoz tartozott eddigi brigádja, de többi ezredes is azelőtt partizán csapatokból alakult parasztezredek voltak, majdnem kizárólag parasztokból kikerült parancsnokokkal. Ennek a híres u. n. 25-ik hadosztálynak az élén volt egészen tragikusan bekövetkezett haláláig. A hadosztály vezetésénél azonban époly fényesen érvényesítette hadvezéri tehetségeit, mint a brigádnál és ép úgy, mint régebben a Csapajev brigádot, úgy most a Csapajev hadosztályt küldték a legveszedelmesebb helyekre, a legnehezebb ütközetekbe. És a Vörös Hadsereg vezetősége sohasem csalatkozott Csapajevben és soha se volt oka arra, hogy megbánja azt, hogy az egykori őrmesterre egy egész hadosztály vezetését bízta. Az orosz forradalom azonban tömegesen tud felmutatni ilyen Csapajev féle őstehetségeket. Az ország vezetésében, a politikai és gazdasági élet szervezésében, a felépítő munkában és a katonai védelem terén rengeteg kiváló erő bukkant fel és fejlődött naggyá, akik minden iskolai előképzettség nélkül csak velük született rátermettségükkel a legnehezebb viszonyok között a legjobban állották meg helyüket. A proletariátusnak felszabadulásáért folytatott harcában mindenütt felbukkannak majd ilyen ősitehetségek, a harc felszínre kergeti majd a proletaritásban szunnyadó erőket, melyek világrengető hatalmaknak bizonyulnak abban a harcban, amit a proletariátus a dolgozó parasztsággal szövetségben folytat a világ megváltásáért. Csapajev emlékét már világhíres szovjetfilm is megörökíti, melyet remélhetőleg Kárpátalján is végignézhetünk. De a Csapajevek igazi emlékműve az, amit alkottak a Kommunista Párt vezetésével, a világ forradalmi dolgozói támogatásával is had! Idái MUNKÁS ÚJSÁG Fiatal dolgozók itt és ott! Fiatal dolgozó levele az ungvári margaringyárból 5 hónapja dolgozom az ételzsírgyárban. Órabérem 2 be, de 6 hónap alatt csak 580 hé-t kerestem. Miért? A kapitalista racionalizáció, a kapitalista gazdaság krízisének, a munkanélküliségnek folyománya ez, hogy kihagyásosan dolgozunk. Kellene ételzsír elég a sok éhes gyomornak, lenne is miből csinálni, lenne elég munkáskéz hozzá. Nem is lenne elég annyi ételzsírgyár, amennyi most van. Dehát kapitalista rendszerben élünk és koplalnunk kell. 25 éves vagyok. Még soha nem voltam olyan helyzetben, hogy rendesen élhessek. Ami a kulturális fejlődésemet illeti, erről is csak a Kommunista Párt gondoskodik. Én 2 Ke órabért kapok, de az ifjú dolgozó munkástársnőim 1 —1.20 Ke órabérért robotolnak. És jónéhányakra még a család eltartása is hárul. A gyárban fogyasztjuk el ebédünket, ami száraz kenyér, néha tea hozzá. De az igazgatósági tagok milliós profitot vágnak zsebre. Azt mondják az igazgató urak, hogy hiszen a különbség nem is olyan nagy. Mindöszsze annyi, hogy míg mi száraz kenyeret eszünk, addig az ő gyermekeik vajaskenyeret esznek. Csakhogy nekünk a fizetésből jut-e elég száraz kenyér? És az ő gyermekeik bizony nemcsak vajaskenyéren élnek. Csak rájuk kell nézni és akkor már gondolhatjuk, hogy mivel hizlalják őket. Máshol dolgozó ifjú testvéreim helyzete szintén keserű. Havi 100 koronáért is gürcölnek naponta éhesen, rongyosan. Mi a jövőd ifjú dolgozó ebben a kapitalista pokolban? a régi szokásokat tartották. Csak 1925-ben tehettem le azt. 1926-ban megtanultam írni és olvasni. Ma együtt dolgozunk a gyárban orosz lányokkal s nem léteznek már nemzetiségi ellentétek köztünk, mint az a cárizmus alatt volt. Ali kölcsönösen segítünk egymásnak a munkában s közösen tanulunk. Én most havonta 80 Rubelt keresek. Ma férjet is egyedül választhatunk magunknak, ami azelőtt nem lehetett Szüleink vagy eladtak bennünket, vagy olyan emberhez kényszerítettek, aki nem tetszett nekünk. Mindezeknek ma már befellegzett s mi egyformán, egyenlő jogokkal tanulunk és dolgozunk más nemzetiségű munkástársnőinkkel. A mi ifjúmunkás otthonunk (Ifjúmunkás levél aSzovjetúnióból.) A »Lenin-rayon« egyik új munkástelepén Bakuban, a petróleum-városban, egy háromemeletes házban van a mi ifjú otthonunk. Hetvenhárman lakunk itt együtt, igazi nemzetköziségben: török, örmény és középoroszországi ifjúmunkások. Valamennyien a legjobb egyetértésben élünk itt, mert közös célunk a szocializmus építése. Ezelőtt 50-en laktunk együtt egy barakban, most kényelmes két személyes szobáink vannak. A ház az üzem tulajdona s mi ingyen lakunk benne. Ügyes-bajos dolgainkat egyedül intézzük, havonta házértekezletet tartunk, saját újságunk van. Igazi stramm fiúk vannak itt együtt. Mind sportol. Étkezésre napi І.80 Rubelt fizetünk. Hogy kijövünk-e a béreinkből, kérditek? Ez már nálunk annak, aki rendesen dolgozik, nem jelent kérdést. Én ezelőtt egy cirkuszban dolgoztam, most tornatanár vagyok s havonként, télen, amikor több az elfoglaltságom 600, nyáron pedig 300 Rubelt kapok. Mindenesetre legkevesebb 100 Rubelt havonta félretehetek belőle. Most egy kerékpárra gyűjtök. Nemzeti gyűlölet nélkül (Rhilova török ifjúmunkásnő levele.) Nekünk, mint idegen nemzethez tartozóknak a cárizmus alatt nem szabad volt iskolába járnunk, de le-hetőségünk sem volt hozzá, mert csak néhány orosz iskola volt. Még 1921-ben, a forradalom után is fátylat kellett hordanunk, mert szüleink II. szám. A marómester 1924-ben 16 éves koromban kezdtem tanulni. Az első évben havi 45 Rubelem volt, mely később 150-ig emelkedett. Ahogy kitanultam, mint lakatos kaptam munkát s 150 Rubelt kerestem. 1929-ben bevonultam a vörös hadseregbe, ahol tűzmester lettem. Szolgálati időm leteltével a gyárunk visszakért, mivel hiány volt marókban. Most mint marómester dolgozom havi 350 Rubel bérért. A technikai vizsgát, melyet üzemünk minden ifjúmunkása le kell tegyen, mint maró, gyaluló, lakatos, stb. letettem. Jó munkámért a fizetésemen kívül rohambrigádos könyvet kaptam, melyre szabad villamos jegy s egész sor más kedvezmény jár. Jegor Kovalov. ett a tavasz! Mérték után, jutányos árban divatos öltönyöket készíthet Ujhorodon, a Kapos u. 2 szám alatt. Szives pártfogást kér lendor Ifjúmunkások! Tüntessetek velünk május 1-én! II.