Szeretet, 1927 (5. évfolyam, 4. szám)
1927-02-25 / 4. szám
2 oldal. Nem, itt van a pénzem, legyen a tied. Úgy is érzem, hogy ha önként neked nem adom, a világ erőszakkal elrabolja. Legyen inkább a Tied, kinek nyomában boldogság jár, mint azé a világé, amely fájdalmat, boldogtalanságot hordoz magával. Isten aztán kis mécseseket ad az ember kezébe. Szentlelke által lángra gyújtja, hogy lássa az ember mi az, amire, ha áldoz, ha ad, Isten dicsőségére ad. Minden persely egy egy kis mécsese az Istennek, amelyre nézve mindennap látja felnőtt és gyermek, hogy van „vasárnapi iskola“, van „missió“, van „szegény, árva“, van „egyház“, van „templom“ és van sok minden más, amit neki mindennap a szívén kell hordozni, amiért ő felelős, ha Ő az Istené, mert mindez az Isten ügye. Ha látja a gyermek a családi házban a szegények perselyét, a missió perselyét, a templom perselyét, a levegővel együtt fogja beszívni magába azoknak célját az Isten gondolatát, amit velünk elérni akar. És akkor nem táncolni fog a szegényekért, a nyomorgókért hangos muzsika mellett ölelkezve, kacagva, nem műkedvelői előadást, kabarét, rendez egyháza és népe javára, nem a testkultuszának emel szobrot magában, hanem mindennap tesz egy komoly lépést, ha csak egy szegény fillérrel is arra, hogy jöjjön el az isten országa. A te házadban vannak-e perselyek?! Bácsy Gyula. A Mester.* Elment. Orcáját istenfény borítja, Mögötte gyászos árnyék fátyla leng. Emelt homlokkal megy a büszke szittya, Az ég kapuját bátran kinyitja, Sirón — repesve nézzük idelent. . . A zárt kapun csodáknak fénye lobban Örök dicsőség orgonája bug. Istenkézrakta égi csarnokokban A himnuszorkán tombol egyre jobban, Bús angyal könnytől párnázott az út. . . Ő megy nem nézve jobbra balra . . . Száll mint a nyíl, mit biztos kéz kilőtt, Szívből köszöntik hangját meg se hallva, Az Urra néz. Mindnyájunk Atyja Kitárt karokkal híven várja őt. Fényteste mellett szótlan angyaloknak Sok százezerje búsan lépeget. — Az égi úton rőt fáklyák lobognak — Kart-karba öltve cserfalombot vonnak A banduklónak lábnyoma felett. .JJOiO I dir. ftb'r»ek' Jail'd і halaikra. ' ; " ; ш»іи nsv Ш .ЯзппзігІ sj5 pbo Jánsb j SZERETET. 1927. február 25. Rövidke perc és célhoz ér a vándor Tenger s Folyam szent ölelésbe forr. Tárt keble csöppnyi titkot sem palástol S ki nem kért semmit senki mástól kérő szó torkán tompán zakatol. . . A büszke tölgy meghajlik . . . Nád a szélben. . .Maradtam volna ... Hívtál... Itt vagyok . . . Ki szent titkodból sok csodát meséltem, Ne rám nézz... Lásd a messzeségben .. . A fajtám .. . Vérem . .. Várnak . .. Magyarok . .. SZABÓ L. ZSIGMOND: A megkísérlés. Máté 4, 1—11. Az evangéliumok elbeszélése szerint Jézus, mielőtt megkezdte volna megváltói működését, J kiment a pusztába előkészülni a nagy feladatra. Félrevonult a világ zajától, hogy magát egészen mennyei Atyjának szentelhesse. Még testének táplálásával se igen törődött, annyira lefoglalta a lélek. És megéhezett. Ekkor jött hozzá a Sátán. Nem úgy, mint ordító oroszlán, hanem mint ravasz kígyó. Nem fenyegetőzött, hanem ígért, kínált. Nem volt visszataszító, rut ábrázata, hanem a jó barát, a figyelmes ismerős, a gondos, szerető lélek nemes és kegyes álarcát öltötte magára. Ahogy lehet — gondolta magában. Finom szimatjával megérezte, hogy a Jézus teste most kenyér után áhítozik. Tehát erről az oldalról kell őt megkörnyékeznie. Ez az ő régi, kipróbált módszere. Mindig azt ígérni, azt kínálni, amire vágyik az esendő ember. — Te gazdag szeretnél lenni? Néked gazdagságot igér! — Te szépség, hírnév, vagy dicsőség után vágyakozol? Neked meg azt kínálja! Mindenkinek amit akar, amit kíván, mint a madarász tőre, a halász horga — csakhogy mindenkit megfoghasson. Ez volna a hatalmas fogás, ha magát Jézust keríthetné be hálójába, ha sikerülne Őt rávenni, hogy ne az Istennel, ne az emberek megváltásával törődjön, hanem önmagával, a gyomrával, saját kényelmével és dicsőségével. — Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ha Isten fia vagy . . .! Mutasd meg, hogy az vagy! A virtus! Mutasd meg — virtusból, hogy milyen erős, hatalmas tudnál lenni, de aztán légy rossz, engedetlen, istentelen — szintén virtusból. Van egyházközség, amelyik harangot vesz — virtusból s aztán nem jár a templomba — virtusból. Ez is a Sátán műve. — Változtasd át a köveket kenyerekké. Egy él -és ádi’ágkiövető id*r%£ 2 Megjáint Hobbi Bes .1э*1шэ,>1эллэу£ — ,гі вне jíuítbíjíosb neygu sxi