Ugocsa, 1886 (2. évfolyam, 12-49. szám)

1886-03-21 / 12. szám

se létezik, melyhez az olvasó­­­golvasunk fordulhatna. Ily könyvtár létei legel-űtös''1' ben hivatott a casinó, mit ha leb­on, azou nuvus ered­ményt is eléri, hogy idővel a könyvtár jövedelme nem csak saját kiadásait fedezni fogja, de még fe­lesleg is marad, mi a casinó tagsági dij lejei!) szál­lítására is befolyással lenne. Ez az első czél, melyet elsősorban a n.szöllősi casinónak megvalósítania kell. Nem kívánunk erejét felül haladó dolgot, csak olyat, mely könnyen kivi­hető. A könyvtári alap létesítéséhez nem ártana a regressírozott firma alatt idő­közönként tánczmu­­latságot rendezni. Itt volt a farsang­r­a jó alkalom, egy kis böjti mulatság se vinne kárhozatra. A ta­valyi siker kedvező kilátással biztat. Ha egyszer az alap megvan, a további építmény könnyen megy, különösen itt, hol az intézmény, ha egyszer alapja megvettetett, önmagát építi fel. A könyvtár gyarapodásával, midőn az már oly terjedelmű lesz, hogy nem csak a helybeli olvasó közönség igényeit elégítheti ki,­­ czélszerű lenne kellő garanczia mellett a megye vidéki lakosait is olvasmánynyal ellátni, mint ezt több nagyobb városi kölcsönkönyvtárak cselekszik, mi által a könyvtár jövedelme legalább is megkétszereztetnék. Adjon hát életjelt magáról a casinó, hogy tör­ténete ne maradjon üres lap. —d. HÍREK. — Az ugocsai takarékpénztár-egyesület rendes évi közgyűlését saját helyiségében a múlt vasárnap tartotta meg, Vankay János igazgató el­nöklete alatt. A gyűlés változatlanul elfogadta az igazgatóság által előterjesztett mérleget. A felügye­lő választmányba a leköszönt Morvay Béla helyére Bencsik Ferencz ig. tag választatott meg, ennek helyére pedig az igazgató választmányba t Szegedy Gyula ügyész. — Névesték. Azt szokták mondani: „ha rö­vid a farsang, toldd meg egy kis bőttel", mely ki­fejezés nem alkalmas 1­­z elmúlt farsangra, luxért bizony Ь ■... vjtélet a böjtből elég. Bírva vigad a mag .ir:líí'mzillik az öröm, eppemily i.luC a -íT ' Az ellentetek kiegyenlítik і .mást. Ily t­ép nem laiu'ag ellen.'.­ viganlo'. az lélyes •audio- ev «č. Battyikay Co-vb..., gozer.názanál f. hó 16-án tartattak. Min-' jib.cn számosan jelentek meg, a fesztelenítőkedv jellemzi mind a kettőt. Poharat emeltek B­uttyikaynál Horthy Vilmos a házi­gazdáért és a háziasszonyért, Szabó Sándornál Biró Lajos a házigazdáéi, Sze­­gedy Gyula a háziasszonyért. Aztán folyt a vigalom tovább, táncz, dikezió, zene, dal egymást felváltva követték. Mind a kettő másnapig tartó tu­­jús és közoktatásügyi m. kir. minister Stollman Andor rajztanár utódjául Spolarich János jeles ké­­szültségü fiatal embert nevezte ki, kiben a polg. iskola egy hivatalát lelkesedéssel viselni tudó fiatal embert nyert. — Meghivás. A helybeli városi képviselő tes­tület f. hó 21-én közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Az 1886. évi községi számadás meg­vizsgálása. 2. Az 1836. évi városi közmunka kivetése megvizsgálása. 3. Az 1886. évi községi választók névjegyzékének elkészítése. 4. Eizikovics Jakabné kérelme a jegyző által használt telekből telkébe beszögellő rész megvétele iránt. 5. A szülésznői ál­lásra vonatkozó szabályrendelet jóváhagyása. Kelt Nagy-Szöllösön, 1886. évi márczius hó 18. Iván József, főbíró. — Az újlaki óvoda­bál jövedelme. Tisztelt szerkesztőség! Becses lapjának múlt számában a helyben e hé 9-én megtartott óvodabál tiszta jöve­delmeként 67 írt 12 kr. lett kimutatva. A nemes czél támogatására azonban utólag beküldött még dr. Hagara Victor ur 5 frtot, Szegedy Gyula ur 2 írt, Szvillinger Gyulától és tőlem mint óvoda-egyesületi tagoktól, a báli kiadások összegének csökkentésére adományoztatott 14 frt. E szerint hálunk tiszta jö­vedelmét 88 frt 12 kr. képezi. Midőn ezt a bál bizottság nevében b. lapjának holnapi számában közzétenni kérem. Vagyok T.-Ujlakon, 1886. 20 n. Egész tisztelettel Roykó. — A postáról. Egy szülő keresett meg ben­nünket, hogy lapunk hasábjain nyílt kérdést intéz­zünk a helybeli állami posta buzgó főnökéhez, hogy van e tudomása azon körülményről, hogy a zárda kutyái miatt maholnap lehetetlen lesz a postahiva­talba jutni. Az ő kis fia sírva szaladt onnan haza, megrémülve a reá rohanó kutyáktól. A panasz ala­posságáról meggyőződve: kérdjük, váljon meddig hajlandó még a postahivatal tűrni ezen konstanti­nápolyi állapotot? A postahivatal mint tudjuk, nem szorul ilyetén őrizetre, s a közönség méltán meg­várhatja, hogy ilyen kellemetlen és veszélyes körül­mények a postával való érintkezését ne gátolják. — Értesítés: Azok érdekében, kik a néhai Idrányi Dánielné hagyatékához tartozott varró­gépre tettek, köztudomásra hozzuk, hogy a húzás i. hó 16-án délelőtt 11 óra tájban az alispán­ iroda­­helyiségében csakugyan megtartatott nyilvánosan, mikor is a kis Lator Is Iván a László nevet fiuzta ki a sors urnájából, mely név után a sorsolási ivén Tholna Karola Jjvlyben­ polg. leány iskolai tanítónő ne­v­it írva *13 vg­y ő lett a szerencsés nyerő. " ’ — Halálozás. T.-Ujlakon a napoklütt— hunyt el Sziráki Antal városi biró, ki mint lelkiösmeretes pontos és szolgálatkész hatósági közeg volt ismere­tes Béke lengyen porai felett.­­ — Kerekes András 269 sz. pályaőrt a tsá­­­pokban Nyiry Pál helybeli lakos ácsmester fejszé­vel megtámadta és fején súlyosan megsebesítette. — Veresmarton Pályudi Vaszily ottani la­kost ismeretlen tettesek annyira összeverték, hogy életben maradásához kevés remény mutatkozik. — Betöréses lopás. Csedreken a múlt héten özv. Lázin Antalné ablakát éjjel betörték, s a szo­bából több nemű bútor darabokat mint­egy 120 írt becsértékben elloptak, a tetesek ismeretlenek, a gyanú bizonyos kóbor czigányokat terhel. — Kökönyösdön a himlő járvány megszűn­vén az iskola ismét megnyittatott. — Tűz volt a múlt napokban N.­Tarnán, hol Spitz Herskónak egy épülete gyulladt ki, mely­nek teteje leégett, akár 60 frtra rúg. — Ölyvösön szintén tűz volt f. hó 11-én mely­nek egy ház lett áldozata. — A szomszédból. — Huszton márczius 15-ét, mint nemzeti ünnepet fényesen megünnepel­ték. Délelőtt 10 órakor az ev. ref. templomban is­teni tisztelet tartatott, melyen Huszt értelmisége, szi­­ne-java jelen volt. Este 7 órakor a „Korona“ nagy termében a huszti dalegylet ének, alkalmi beszéd és szavalattal egybekötött ünnepélyt rendezett; a hangversenyt rögtönzött táncz követte. — Gyűlés. Tisztelettel értesítem az érdeklődőket, hogy a huszti tanitókörnek Ökörmezőre hirdetett gyűlése Huszton fog megtartatni. — 1886. márczius 26-án. Bara­nyai, elnök. —­I.-Szigeten a 1. hó 13-án a „Vegyeskar“ hangversenye nagy sikerrel tartatott meg, a „Korona“ terme szorongásig megtelt közön­séggel, különösen kitűntek Lángné, ki Arany dalai­ból énekelt; Eisenberger Emma, ki Hugó Viktor „Guitár“ czimű költeményét nagy hatással adta elő; Bodor Zoltán tenorja, Vajai Endre bariton hangja zajos tapsokat arattak.­­ Ugyanott ünnepélyt rendezett a városi polgárság márczius 15-én a me­gyeháza nagytermében, melyen Héder Lajos tartott megnyitó beszédet, azután alkalmi szavalatok és hazafias kai dalok adattak elő. Délután a lyceumi iro­dalmi önképzőkör rendezett ünnepélyt, melyet a lyceumi dalárda kezdett meg, azután Vékony Antal mondta el megnyitó beszédét. Czikó János szavalt, Takács Gyula titkár pedig felolvasást tartott, mit Szilágyi Mihály alkalmi költeménye követett. Végül a dalarda énekelte a franczia indulót­­­ A mára­­marosi küzmuvi -jtési egyesület ч­­ fc. mint a M. Írja rkjjhif-'' ■ * '■ .X­észében elfoga­tOS Ш. tiszti A szatmári s rendes közgy az ügyvédei ia^tartást viselhetett^ mely által ............■■ ------ -."x-------jf------------------­tört sugaraiból egy eltévedt sugár a kis sötét szobába is behatol; elteszik, megtakarítanak né­hány krajczárt ,h­a pénzre nem sokká nagy szüksége lesz. Helén már nagy és szép leány, — Jenő sokat jár hozzá. Olyankor sokáig csevegnek egymással a jövő boldogságról, házasságról. Ki tudja, nem füzi-e össze őket a szeretet rózsalánczaival, hisz egyik a másik nélkül alig lehet, imádva forrón szeretik egymást. Helén naplemente után nyugtalanul várja a perczet, melyben imádott Jenője megérkezik s cseveg neki édesen, lelkesülen, úgy, hogy ajkain a csüggedés közt is vigaszt talál. Jenő reszket a vágytól ölelni a szép leányt. Napi munkáját vé­gezvén mindjárt Helénhez kiet s olyankor viszen sok jó süteményt, sültet és vért adó ó bort az ő imádottainak : Helénnek s k is árva testvérének. Az esték élvvel teltei folytak. Helén Jenő karjaiban, a jelennek szenelték boldogságukat. Az árvaságot és szervedést, megkönnyítette a forró önzetlen szerelem, Helén ma is kimoshatatlan nyugtalanság­­gal várja Jenőjét, s egy különös gondolat ezer­féle rémképet alkot szenei elé, amint az ablak­nál ülve merően tekint a sűrűn csillagos égre. Kis szive nyughatatlasága, Jenője e szokatlan elmaradása miatt, egyre nő. Arcza olyan sápadt szemei vadul szikráznk s lehellete olyan erős, sóhalyokkal telt, majd ismét elfifatja a re­megés. Az idő oly késve jár . . . Jenić még sem jön. Majd feláll, nyugh­atlanul jár fel salt a kis szobában, mig végre a néma csendet egy erős kopogs szakítja meg. Helén arcza mintha.., gyuladt volna, elöntete a rózsapir. Szép kis szemeiben egy varázs szikra gyuladt fel s keble lázassan emelkedett. Feltárta az ajtót . . . nagyot sóhajtva támoly­gott vissza s kis kezével tűzben égő fejéhez ka­pott. Gyenge sóhajával alig hallhatólag lebbent el picziny ajkáról, hogy: Nem ő! Egy hordár lépett be. Mi keresete van ennek ily későn az elhagyatott árváknál fenn a padlás­­házban ? — Avagy eltévedt a lépcsőn s útba iga­zítást kérni jött ? — Nem! — A hordár jó helyen jár. Helénhez jött ő, titkos útja van neki, nem tud arról senki semmit, csak ő, meg az úrsnő, aki elvezette idáig, megmutatva neki az ajtót. Levelet nyújtott át Helénnek s a nélkül, hogy egyetlen, árva szót szállott volna, sebesen távozott. Házas sebességgel bontotta fel a kis levelet Heléna s belőle kis csomag hullott picziny lábai elé. Az ablakhoz sietett, a hold méla fénye elég világosságot nyitott arra, hogy az olvasható le­vélke tartalmát megértse. A gyöngéd női írás, mely a levélben volt, nagy titkot rejtett magában. „Helén!“ „Szakitok önnel! — Rosz híreket hallottam ön felől. Isten látja a lelkemet mennyire meg va­gyok törve, miután mindent tudok. Elviselni a rágalmakat, gálád megcsalást, nem tudom. Ebből a méregből vetettem életemnek véget. E sorokat ha olvassa már nem élek. Küldök a méregből önnek is, Jenő.“ Heléna elsápadt, kezéből kiejtette a levelet . . . szivéhez kapott hófehér kacsáival, mintha meg­akarná akadályozni annak megrepedését. A gyilkos gondolatok rémként czikáztak áz agyán. Majd leküzdte bátortalanságát s széttárta keblén a ruhát. A szép hófehér kebel hullámzóan dagadt s róla a neme­­­ződtek vissza, csapta, midé lógva surran sietett. . . . Helén , gyöngéd ha Helén sikolylyal f­iához, árvá­mig lelkiig vett rajta,* vérét, mi sietett, f. vissza tám­­sz­a. Az irj Helénnek,f­érje, csalói egy nőről, örök bosszút ,­ szivét, mint a Heti Jenő mindent léve Helént. Esküvőre vi­ vőre boldog m# Nem árva/ vés társa, ki őt/ Nem árv gondoskodik Az iga boldogságot.

Next