Ugocsa, 1897 (13. évfolyam, 25-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

1897. június 20. тага dolgával a Szigetiek is úgy vannak, mint mikor a részegség után a katzenjammer következik, ők ma már kijózanodva teljesen el­állnak egy újabb kamara Szigeten való felállításától, hisz nem csak nálluk, de még a szomszédos két vármegyé­ben se lehetne megfelelő kamarai tagokat kapni, különben is ő jól tudja, hogy az a kérelem is csak úgy tréfaképen volt oda vetve, va­lamelyik vármegyét képviselő orszá­gyűlési képviselőtől az nem volt ko­moly dolog. Ők máramaros részéről a debreczeni kamara kebelében óhaj­tanak maradni. Lehet e aztán cso­­dálkozni azon, ha a kamara az eny­­nyire önzetlen ragaszkodást nem tudja vissza­utasítani. Elismeréssel kell azonban ezen közgyűlésből kifolyólag megemlékez­nem a kamarának a munkás nép­osztály házadó mentesség ügyében kifejtett, igazán odaadó munkássá­gáért, mely munkán meglátszott, hogy a viszonyokat teljesen ismerő, kü­lönböző szakférfiak meghallgatása után dolgoztatott ki. Egyébbaránt a kamarának a felvidéki három megyében új kamara felállítását ellenző a kereskedelem­ügyi miniszerhez intézett felirata leg­­világosabban jelzi az okokat, me­lyek miatt a felvidéki új kamara felállítását nem javasolhatja.*) Ladányi Károly: Megyei élet. Ugocsa vármegye közigazgatási bizott­sága folyó hó 12-én tartotta rendes havi ülését Vincz Gyula főispán elnöklete alatt. Az ülés főbb mozanatairól a következőket közöljük. A napi­rend előtt a főspán indítványára egyhangúlag közlelkesedéssel elhatározta a bizottság, hogy a magyar tisztképzés tárgyá­ban benyújtott törvényjavaslatokért a m. kir. miniszter­elnököt és a m. kir. kormányt táviratilag üdvözli és részünkre elismerését kifejezi. A távirat azonnal elküldetett a mi­­niszterellnökhöz. Az alispáni jelentés megemlékezik a május havának 25-én megtartott rendkí­vüli törvény­hatósági bizottsági közgyűlés­ről. A közigazgatás menete május hónap­ban zavartalan volt. A közutakon szüksé­ges munkálatok foganatba vétettek. A mil­­leniumi alapítvány kamata f. hó 8-án Hosszú János magy­­r-komjáti elemi iskolai tanu­lónak adatott ki általa megfelelő ünnepélye­séggel. Tűz hat esetben fordult elő. Az állategézségügy kedvezőtlen a terjedő ser­­tésvész­ miatt. Árvaszéki elnök jelentése szerint az •) Jövő számunkban közöljük. (Szerk) árvaszék ügyforgalma május hóban 1243 drb. volt melyből 892 elintéztetett, az ügy­menet akadálytalan volt. Főorvos jelentése szerint a közegész­ségügyi viszonyok május havában kedve­zők voltak, járvány sehol nem fordult elő, a­­ragályos betegségek egy-két esete észleltetett. Kir. mérnök jelentése szerint az ál­lami közút sárpályája május hóban teljesen jó karban volt, a kavics szállítás folyamat­ban van. A vármegyei közutak közzül a F.-almás nagy-tarnai-út alapkő nélküli sza­kasza az esőzések következtében nehezen járható volt, a többi utak elég jó karban voltak. A műtárgyakon az égetőbb hiányok pótoltattak több műtárgynak államköltségén újból építése terveztetett. Kir. pénzü­gyigazgató jelentése szerint május hónapban egyenes adóba befolyt 8264 frt 53 kr. a múlt év haso­n havá­ban 7269 frt 18 7­2 kr. tehát a f. évi má­jus havi eredmény 995 frt 34 krral ked­vezőbb. Hadmentességi díjból befizetetett május havában 93 frt 32 kr. a múlt év hason havában 73 frt 35 kr. s igy a mos­tani eredmény 19 frt 97 krral kedvezőbb. Bélyeg és illetékekben 3101 frt 01 7г kr. folyt be május havában, a múlt év hason havában 2183 frt 51 kr, tehát a mostani eredmény 917 frt 50 krral kedvezőbb. Fo­gyasztási és italadóban 9695 frt 53 kr, dohány eladási jövedékben 7789 frt 44 kr­­s, jövedékben 7602 frt 72 kr. volt a már­­us havi bevétel. Kit. tanfelügyelő jelentése szerint a tankötelesek iskolába járása a bekövetkeztet munkaidőszak miatt május havában pon­tatlanabb volt mint az előző hónapban, sőt a gör. ka h. oláh tannyelvű iskolákban a zár­vizsgák már május 27 és 28-ik napjain megtartottak, miről a kir. tanfelügyelőnek hivatalos értesítés nem küldetvén, a tanfe­lügyelőnek hivatalos körútját kellett félbe­szakítania midőn az olá tannyelvű iskolák meglátogatása végett azon vidékre érkezett és ott az iskolák szüneteléséről értesült. Május hó folyamán kir. tanfelügyelő huszonegy iskolát látogatott és vizsgált meg, mely látogatás alkalmával a nem magyar ajkú iskoláknál a magyar nyelv ta­nítása s tanulása tekintetében haladást észlelt. Ezen jelentés alapján a közigazgatási bizottság a szamosujvári püspökhöz meg­keresést intézett, melyben a főfelügyelete alatti iskoláknál az iskolai év megrögzíté­sét tudomására hozta, s felkérte hogy a tanévi szigorú betartása iránt intézkedjék és rendelj­­ el azt is, hogy az évzáró vizs­gák megtartásának idő­pontjáról a kir. tan­­felügyelő mindenkor előzetesen értesítenek. Egy járási tisztviselő és egy körjegyző ellen a bizottság kötelesség­sértés miatt a fegyelmi eljárást elrendelte, s utóbbit állásá­tól is felfüggeszteni határozta. P­ ál Marcheg már osztrák, hanem megegy­ezett visszapillant az utas szép magyar hazánkba annál inkább mert egy húsz kilométer távolba is utánna integetni látja az ember a dévényi milleniumi em­léket s mint egy csendes türelemre intve minden magyar embert, hogy ismét meg­fogjak ötét látni. Este 7 na 6. Bécsbe voltunk, nem tartva fenn magam a nyugati vonaton (Westbahn) tovább utaztam, fájdalmamra éjjel, mert ezen vidék itten gyönyörű az úgynevezett: Bécsi erdő (Wiener­wald). 1888-ban midőn münchenbe utaztamban e helyen átutaztam, örökké elmémbe véső­dött e gyönyörű vidék, mely a Bécsiek nyaraló helyéül szolgál, nem különben kirándulások szintere. Passauba érve (osztrák határ) a Bajor pénzügyőrök hű­séges turkálást csináltak po­ggyászainkba szerencsénkre, hogy nem sok idejük volt reá. Jó vonatunk tovább haladt. Reggel 5­2 p. Regensburgba értem, hol Ő fen­sége József főherczeg egyik leánya van férjénél. A Dunánál feküdve innen min­­dig a Duna partján szaladtunk, vagyis szaladt velünk vonatunk. Kitett magáért e jó vonat gyorsan fut, jó vele utazni, azt hittem kiszalad velünk a világból, falu, város csak úgy maradt el hátunk mögött, alig érve reá az állomás nevét átrobogás közben elolvasni. Így jutottunk Etterh­ausenig, hol ügyes fahíd vezet át a Dunán, hol bizony már a Duna oly ki­csi, hogy csak fausztatásra használják. A vidék mindig szebb és szebb, míg Nürnberg betetőzi a fokozódott bámula­tot, lehetetlen öröm és meglepetéstől nem felkiáltani s festői, regényes hely látára. Nürnberg nagy gyárváros legalább sok kéménye azt mutatja, házai bár újak, de a régi német styl (altdeutsch) határo­zottan lefoglalta magának a várost, in­kább hasonlít egy lovagkorbeli városhoz mint a jelenkoréhoz. Irigylem azokat a kik itten kiszáltak s visszautaztomban okvetlen megteszem magam is. Boldog, munkás, vallásos nép lakja e helyet, leg­gazdagabb része ez Németországnak mint egy itten a coupéba egy beszálló el­mondta. Játékszerei a világ minden ré­szére szét­mennek. Nem lenne talán ér­dektelen megjegyeznem, hogy ezen német úr egy nagy játék gyárnak (Spielwaren fabrik) az igazgatója volt, azon nem hi­­dgő megjegyzést tette reánk k­ifrigyi? hol egy államban sem veszett oly sok pénzük el, mint Magyarországon s úgy mondá, hogy szolid üzlet alig van egy pár, mind csődbe jut ha egy pár évig lenn áll. Természetes igyekeztem e más­ként velünk rokonszenves urat felvilá­gosítani kü­lönféleképen. Szőllőhegyek, komlóerdők, fenyve­sek közt halad vonatunk sokszor eltűnik a világosság s bebújunk egy egy hegybe, majd sisteregve szalad Neustadtig, hon­­na­n alig érünk ki ismét Kitzingen van előttünk, nagy gyárváros mindkettő gyö­nyörű vidékkel. Utunk gyorsan marad hátra, egy magas helyre jutottunk, alat­tunk a völgyben a Majna itten még kes­keny vize kanyarog körülbelül 30—40­ méterrel mélyebben, mint vonatunk fenn halad. Szőllővel van itten ezen vidék borítva, majd komló erdők. A városok pedig mindközzelebb fekítsznek egymás­hoz már a Majnán itten gőzhajók közle­kednek, egész kicserélve érzem magam, más szín más alakok. Vonatunk mentén mindenütt gyárak, mik eléggé mutatják e vidék gazdagságát. Aschaffenburgba 11 ó. 30 perczkor érkeztünk, alig áll meg vonatunk, már szaladt ismét. Nem képes az ember a bámulattól felocsúdni, midőn Hanau, Of­fenbach, Sachsenhausen nagy gyárváro­sok után már 721 o. Frankfurtba érkezik. Frankfurt a Majna mindkét partján ha­talmas kiterjedésű város, pályaudvara (central-hof) egyike Európába a legna­gyobbaknak három olyan nyílása van, mint a budapesti központinak. Fülsike­títő zaj és lárma közt tölt az ember it­ten 7г órát, nem tudja bámuljon, vagy egyen már valamit. Ugyancsak közel van az állomás­hoz a hajó kikötő, a Majna itten már széles nagyon s óriási sok hajó vitorlás s csavargózás zaja gyönyörű képet nyújt. Szándékom itten is kiszálni vissza­jöve­telnél. Elgondolkozom e sok látottak fe­lett, (mert egy napra igazán nagyon sok) robogott vonatunk tovább eltérve a Majna völgyből, hogy közelebb hozzon bennün­ket a Rajnához. A Rajnához ahoz a víz­hez, melyet 1891-ben Svájczba láttam Schafhausennél (Rajna vircses). Milyen kicsiny ottan még s mi lesz belőle már itten, óriási hajók melyek nem is hason­líthatók a mi dunai kis hajónkhoz szelik a hosszában a most nagyon megdagadt hullámokat. Milyen szépen van-e folyam szabályozva mindkét oldaláról. Kérem ki nem hallott már a Raj­­namelléki borokról. Noshát 2 teljes órát szaladt a gyorsvonat a Rajna jobb part­ján szőllőkertek között s éppen úgy a másik partnak is meglévő vonala. De mily gyönyörűen vannak e szőllők ültetve mily borzasztó munka lehetett ezen kő­falakat szabályosan kirakni. A szőllő­kertek körülbelül olyan magasságra nyúl­nak, mint Nagy-Szőllősön. Mondom 2 óráig szalad a vonat közötte város város után tű­nik el semmi más mint szőllőhegy. Vonatunk 80 kim. gyorsasággal halad (Kalauz állítása) te­hát körülbelül 140 150 kim. hosszú után mindenütt szőlő, mily termés, mily kincs lehet itten egy jó termésű évben. A Rajna völgyeinél szebb helyet az Isten nem teremtett, Swajczba utaztam­­ban sem csodáltam a természet szépsé­gét jobban. Kis felleg illetve lovag vá­­racskák egymás után (de jó állapotban mind) mig a hegytetők gyönyörű erdők­kel fedve. Majd szemünkbe tűnik messzi­ről egy magas hegy tetején levő óriási germánia szobor, a német birodalom egyesítésének emléke. Szívesebben utaz­nék e tájon tehervonattal, hogy mindent megnézve, szemem jól lakjon e remek vi­dékkel. Elrobogunk Niederlahnstein előtt mely város mellett elterülő hatalmas hegyen óriási erősségből hatalmas ágyuk néznek le a Rajnára s biztosan meg is tudnák védeni az idegen hajók elől e vizet, melyen most oly vígan repülnek a könnyű s másznak a nagy nehéz hajók. Köln (Cologne) legközelebbi nagy város óriási vashídon itten szeljük át e remek vizet, melynek völgyéből most már távozni fogunk. 4 o. d. u. Állomás a hires Kölni dóm mellett van, itten szállunk ki azon coupéból melybe még tegnap este Bécsbe szálltunk be. Jó la­kásunk e hosszú út után megpihen, hogy vissza­fordít­son, de mi, mi ismét megyünk tovább, azon reményben, hogy nem so­kára elérjük a Belga határt. A vidék Kölntől kezdve változó kifötis, már a szőllőkert/ h­egyek elyekkel borítva füstölgő kémények városok faluk. Egyik alagút a másik után, szinte megszokja az ember m­ár. . A vagonba érdekes társaság van. Én­ Bécsbe száltam be magyar, Nü­rn­­bergbe beszált a már említett német só­gor, Kölnbe beszált egy angal jókei és egy gyáros (bátor gyáros, mint megtu­­dom) és két franczia azonkívül két Belga pap volt közöttünk, de németül nem tudva beszélni (flamand) nem elegyedet társaságunkba. Angol jokeink jó humoros élmé­nyei (jól beszélt németül) miket elmesélt sietették az időt s észre se vettük, hogy Verrierebe vagyunk (Belga határ­város.) Podgyász és iromány vizitálás, az­zal útnak eresztettek bennünket. Mintha elvágták volna a német szót mily udvarias az angol mig Németor­szágba voltunk németül beszélt, de Bel­giumba már tiszteli a franczia nyelvet. E percztől fogva h­algatás az osz­tály részem, mert gyenge franczia isme­retem nem engedi, hogy társalkodásba elegyedjek. Szerencsére sötétedik. De még valamit. Verrierebe csodál­kozva néztem, hogy mindenki az óráját igazítja, kérésemre tudtam meg, hogy itten az órák egy teljes 60 perccel ké­sőbbén járnak,­­nincs meg a közép euró­pai számítás. így történt azután meg ez velem, hogy midőn alagút és Via­duktok sokaságán átmenve 1/2 11 órakor este megérkeztem czélomhoz azaz Brüs­­selbe, a mi számításunk szerint már 1/2­12 óra volt. 33 óra egy gyorsvonaton egy bú­zámban éppen elég ahoz, hogy az em­ber úgy testileg, mint szellemileg kifá­radjon s elég ahoz, hogy kiszálva ism­e­­rősei várják, hogy haza vezessék a meg­érdemelt nyugvásba, de nem elég, hogy ily it után nagy esőben megérkezzen egy magyar ember egy olyan városban hol még nappal is bajos az élet nem pe­dig este. És ez a magyar pedig én va­gyok. De nem gondolkozni kell, hanem tenni, tehát „monsiur je viens avec vous“ (önnel jövök) megszólitással kocsiba ül­tem, hogy az olcsó „Hotel viktorie“-ban jó éjt kívánjak mindenkinek, hogy még egy nehezebb _ар_г, ébredjek. „, Fogéi. „Egy régi levél“ s az alábbi, a verskötet egyik legszebb darabja a „Tisza hídján“ Lenézek sokáig A futó habokba­n úgy tetszik: a hab nő Minden sóhajomra. Talán a hab érzi Bánatom és sajnál, Azért hullámzik fel Mindenik sóhajnál. Hej, ha tudná azt a Tisza fényes habja, Hogy a szivem mily nagy Fájdalomnak rabja: Tudom úgy siratna, Tudom úgy sajnálna, Hogy feldagadozna Az égig hulláma! . . . Elmondhatni, hogy a költemény kötet legnagyobb része, tisztám ily lyrai termé­szetű subjectív darabokból áll: ez érzelem külömböző árnyalata osztja külön-külön csoportba az összes darabokat. Az „érzel­mek,“­­„napról-napra“, „hangulatok“ és a „dalok“ tisztán és egészen teljükben való­ban lyrai természetűek. Verselési technikája ügyes, képei egyszerűek, nyelvezete bajo­san egyszerű. Néha-néha vét ugyan a ma­gyarság ellen, de azért a kötött forma kény­szere legkevésbé sem teszi erőltetetté a nyel­vezetet s nem csavarja ki az értelem nya­kát. Ha van valami gyönge a kötetben, úgy ez bizonyára a „Humor“ rovat alá foglalt költemények egyik-másika , a­minek meg van ismét a maga magyarázata abban, hogy szerzőjük nem ismeri teljesen az em­bereket. Színes rakétaként pattog szét a levegőben a „potent“ és egy útszéli felka­pott kifejezés gyakran az, a­mihez mint gombhoz érdemesnek tartja kabátot varrni. A költemény kötet egyes darabja valóban absolut becsnek. „László főherczeg halálára“ Írott elégia is méltán ezek közzé tartozik. . . . Mélyen megindulva olvastam át a vers kötet minden darabját, szeretném föltárni lelkem, melyet a szelíd bánatra való visszaemlékezés annyira megkapott; szeret­nék vigaszt, megnyugvást nyújtani a mé­lyen ér­ző költő fájó lelkületére s szeret­ném, ha dalai, melyek előttem értékesek, nekem kedvesek voltak lennének leghűbb barátai s Ő mondhassa el e megemlékezés elolvasásakor, hogy hitet nyert általuk da­lolni tovább és tovább . . . A csinos kötet Mayer és Berger kia­dásában jelent meg. M.-Sziget Ára, fűzve 1 fzt. Nagy Zoltán Brüssel! levél. і. Budapestről junius 1-én indultam nyugati pályaudvarban 2­0. 45 p. ebéd után. Jegyem Budapestről Brüssel 54 f. 24 k. (122 frank) második osztály gyors­vonat. Indulásnál gyönyörű idő kedve­zett, a Dunna balpartján Vácz Pozsonyon U G­Y C S A 25. szám

Next