Ugocsa, 1898 (14. évfolyam, 1. szám)

1898-01-01 / 1. szám

XIV. évfolyam I. szám Nagy-Szöllös, 1898. január 1. TÁRSADALMI, VEGYES TARTALMÚ, HELYI ÉRDEKŰ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Égési évre 4 frt. — Félévre 3 frt. — Negyedévre 1 írt. — Néptanítók, községek és körjegyzőknek egész évre 3 frt. Egy szám ára 10 kr. — Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Verbőczy­ utcza 88. sz. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. HELYESDIJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás: Tizennnegyedik évi pályafutását kezdette meg a folyó 1898-ik évben az „UGOCSA“. Túlvagyunk a szeren­csétlen számon a 13-an, hisszük, hogy szerencsésebb viszonyok közt küzdhetünk tovább, mint a sajtó sze­rény munkásai,a vármegyénk közügyei­nek támogatásában, legjobb igyeke­zetünk szerint. Most, hogy a 13-ik év befeje­zéshez közeleg, érezzük a munka súlyát, melyet magunkra válaltunk, midőn e lap 14-ik évfolyamát is ellátni válal­­koztuk. Izzadtunk e munka alatt, de nem csügedtünk el, mert egy­felől erőt adott az a tudat, hogy munkálkodásunk által egyrészt kisebb hazánknak, vármegyénknek teszünk szolgálatot, másfelől biztatott a re­mény, hogy vármegyénk közönsége támogatni fog. E tudatban és ebben a reményben folytatjuk a munkát, habár fáradt is a kezünk a hosszú munkában. Anyagi haszon nem vezetett minket a végefelé közelgő 13­ év alatt, tisztán erkölcsi indokok azok, hogy megmaradtunk eddig is és megma­radunk a jövő évre is az „Ugocsa“ szellemi vezetésénél azért, mert a vi­­dékéki sajtó mai fejleményei között, — a­mikor már egyes vidéki váro­soknak is több lapjuk van, — er­kölcsi szégyen lenne egy vármegyére, hogy egyetlen lapja se legyen, mely­ben érdekeinek a sajtó utján kifeje­zést adhat, mire nézve, hogy e lapot — áldozattal is bár — továbbra is fenntarthassuk, szükségünk van a kö­zönség támogatására. Minket meg­nyugtat öntudatunk, melyet tisztessé­ges munkálkodásunk ébreszt. Az „Ugocsa“ programmja és iránya nem változik, mely abban áll, hogy minden mellék-, párt- és fele­kezeti tekintet nélkül szolgálja vár­megyénk közérdekeit, miért is remél­jük és bizalommal várjuk vármegyénk intelligens közönségének hazafias párt­fogását. A szerkesztőség tagjai az eddi­giek maradnak, vagyis a lap szel­lemi ellátásának gondjait Papp Zsig­­mond felelős szerkesztő, Pilisi Sándor szerkesztőtárs és Nagy Zoltán fő­munkatárs fogják megosztani. Munkatársainkat felkérjük, hogy lapunk iránti érdeklődésüket jövőre is tartsák meg és lapunkat közle­ményeikkel felkeresni szíveskedjenek. Az „Ugocsa“ előfizetési ára ezen­túl is egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, tanítók évi 3 frt­tal fizethetnek elő. A fentiekben röviden jeleztük az irányt, melyben tovább előre haladunk. Magunkat Ugocsa vármegye kö­zönsége és olvasóinak jóakaratába ajánljuk.­­ Az „UGOCSA“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Az újév apotheosisa. Csak úgy jön fel ma is, mint máskor szokott. Arra kelet felé az ég peremén, megpattan a sötét felhők széle. Tündér ujjak tépegetik, bonto­gatják az ég sötét bakacsinját. Ni! most a fényes csillagokat tépdesik le egyenkint . . . ezrivel! Miért . . . ? Ők tudják ! Sze­szélyes tündérek ! Mintha bizony nem volna szép az az ünnepélyesen komoly, csilla­gokkal hímzett takaró, mely alatt a vén föld álmodik édes álmokat ? — Szép, szép ! szólnak ők. De ébredj föld ! királyod felkelt . . . s már jön ! Öltözz hamar, vedd föl díszruhádat, hogy illőn fogadhasd őt! — Szegény föld ! alig szunnya­dott , még álmos is talán ? észre se veszi, teljes díszben áll. Megvirradt, megjött a király ! Ragyogó pompá­ban ül fényes trónusán: a nap. Üdv neked király ! Jöttedet vár­tuk annyi milliók. Boldogok vagyunk, ha látunk tégedet, üdv, óh üdv neked ! A koldus hő imát rebeg, királyok porba omlanak, sóvárgva néz reád a haldokló beteg s cseng, hogy lát­hasson a rab ! Ki vagy te oh dicső király? mely ország volt szülő hazád ? hon­nan jövél . . . ? — Hazám a menny ! Isten kül­döttje vagyok. Királlyá jön uralni az ÜTv, jelölök nektek millió éveket, melyek felettetek suhanva szállanak. Én kérem számon tetteiteket. Ha küzd a férfi a jóban előbb , sugárral hintem bátor lépteit. Ha reszkető öreg halad a sir felé, reménycsillaggá változom. Ha szenvedő s ha özvegy, árva sir, jajong , fénynyel borítom életük egét.S midőn a gaz gyilokkal oltja társa életét, óh látom én és számon tartom azt! E szép hazát, a mely fölött egy ezredév óta őrködöm, mig látom azt, hogy nem dúl benne pártviszály, mig látom azt, hogy őrzitek az ősök szen­telt hamvait: a boldogságnak fény­­sugáriban fürösztöm völgy és hal­mait ! A jó király felett őrködöm s villogtatom jogvédő pallosát; oltár­lángként égek Kárpát szent bérczein s hol­­ lakik, a jó király, reszketve csókolom Budának várfokát! És azt a sirt .. . ! tán értitek . . . ? — óh őrzöm azt, mig szét nem pattanok ! Isten birta reám őrizni azt, nehogy feldúlják egykor a gazok ! S ha lenne tán ? — de nem lehet hazánknak olyan gonosz fia! magyar anya csak nem szül árulót ? — s ha lenne tán, ki azt a sirt tapodná sarkival, reszkessen az ! szivét által— ütöm az ég villámival ! ! És most, tudjátok meg — szól a király : a nap, — ma újév napja van országomban utam elöl kezdem s ha látom azt, hogy nem foly benne minden rendiben, meglássátok­­ a földtekét és rajta titeket, hitvány hamuvá perzselem! B. u. é. k. ! Ladányi Endre, ref.­lelkész. Ne­mreessetek. (Németből szabadon.) Csókolj meg kis feleségem, Hadd, hogy fogjam kezedet, Ülj örömbe, csak ezt kérem, Engedd, nézzem szép szemed. Mert mig itt ülsz, a mig csókolsz Énekelni nincs időd . . . S zongorádnak a pedállja: Nem rongálja el czipőd. S mig térdemen elringatlak Nem mehetsz a konyhába. Jó ebéd lesz, — mert ilyenkor Szakácsnéd főz magába’. Komáromy Zoltán: A halmi Casinó-egylet 25­ éves története. Irta és az 1897. decz. 18-iki jubiláns közgyűlésen felolvasta: Zoltáni K. Igen tisztelt ünneplő Közggyű­lés ! Mélyen tisztelt Hallgatóság ! Az 1897-ik évvel a halmi Casinó­­egylet elérte negyedszázados fennállását, melynek évfordulóját most ünnepeljük. Ca­sinó-egyletünk választmányának megbízása folytán, mint az egyesület jelenlegi titkára, nekem jutott a megtisztelő szerencse, hogy ezen culturmissiót teljesítő egyesületnek negyedszázados történetét előadjam. — 25 esztendő alatt egy egyesület életében sok, többé-kevésbé fontos esemény adja elő magát, igyekezni fogok azonban, hogy a mélyen tisztelt hallgatóság becses figyel­mét a részletezésekkel ki ne fáraszszam s ez okból Casinó-egyletünk történetének csak főbb vonásaira szorítkozom s múlt és jelen állapotának is csak vázlatos képét mutatom be. Törekvésem munkálatom köz­ben az leend, hogy az egyesület életében a 25 év alatt történt fontosabb mozzana­tokat egy képpé akként állítsam össze, hogy a 25 évi munkálkodás eredménye mindenki által lehetőleg könnyen áttekint­hető legyen. Érzem, hogy ezen magam elé tűzött czélt erőm gyengesége miatt csak fogyatékosan érem el, a­miért a mélyen tisztelt hallgatóság szíves elnézését már előre kikérem. A társadalom a maga tagoltságában, hogy ne mondjam szétdaraboltságában számbavehető erő kifejtésére nem képes, szükséges annak lehető összpontosítása. A társadalmi erők ezen összpontosításának keresztülvitelére szolgálnak a Casinó-egy­­letek, melyek a különböző társadalmi osz­tályok tagjait egyesítik kebelükbe, azoknak mintegy állandó találkozási helyül szol­gálnak s alkalmat szolgáltatnak a külön­böző társadalmi kérdések megbeszélésére. A Casinó-egyletek minden fontosabb kér­dés góczpontjaiul tekinthetők Széchényi szerint: „Kellemes és hasznos dolgok mű­helyei“, „Magasabb czélok eszközei.“ A nemzeti casinó a gróf Széchényi István kezdeményezésére és indítványára 1827. május 10-én megalakul. Ezen példát követik a nagyobb vidéki városok is s a létesített casinók tevékeny részt vesznek a vármegyék mellett a közvélemény irá­nyításában, sőt a vármegyéket még túl is szárnyalják annyiban, a­mennyiben a tár­sadalom különböző elemeit közelebb hoz­zák egymáshoz s a közművelődésnek való­ságos tényezőivé válnak, részint azáltal, hogy az eszmecserét lehetővé teszik, részint pedig az által, hogy a hírlapokat és köny­veket megkedveltetik az értelmiséggel. Ezen tény nem csekély hatást gyakorol úgy a hírlap­, mint a szépirodalomra, melyek addig nem tapasztalt mértékben lendülnek föl. A halmii Casinó-egylet is ezen hatás folytán — igaz, hogy jóval későbben — alakult meg, melynek főbb történeti ada­tait bizonyos szempontok szerint igyekszem csoportosítani s ezek szerint sorolom föl. 1. Az egylet megalakulása és szerve­zete. A halmii Casinó-egylet megalakítására az eszme 1872 előtt már évekkel megpen­­dittetett. Halminak akkor kevés intelligens és értelmes közönsége érezte egy olvasó­­egylet hiányát s úgy igyekezett segíteni magán, hogy egyes lelkesebb tagjai által ingyenes használatra felajánlott helyiségben, ugyancsak azon tagok által járatott s át­engedett lapokat, úgyszintén az ajándéko­zás által összegyűjtött könyveket olvasta, így 1872 előtt az olvasó-egyletnek helyi­séget adtak előbb Haraszty József föld­­birtokos, később Kállay Mihály r. kath. lelkész. 1872. január 1-én Halmiban a kir. járásbíróság szerveztetek, mi által az in­telligens közönség számban tetemesen gya­rapodott s az olvasó-egylet létesítésének szüksége is nagyobb mértékben mutatko­zott. Az egylet megalakításában főrészt vettek Szentpály István és Haraszty József földbirtokosok és Egry Lajos kir. járás­­biró, kikhez mint úttörőkhöz csatlakoztak Liptay Béla, Govrik János, Buttykay Lajos, Halassy Ferencz, id. Nagy József, Szintay János, Kemecsey Antal, Pintér János és még többen. Az alakuló közgyűlés az 1872. szeptember 29-én tartatott meg a Róth-féle házban, (most a kereskedelmi bank épülete) midőn elnökké Szentpály István, jegyzővé Buttykay Lajos, pénz- és könyv­tárnokká Govrik János választatott meg. Az alakuló közgyűlés után a Casinó léte­­sülésének örömére bankert rendeztetett. Az ekkér megalakult egylet — mely Halminak akkori összes műveit elemeit magában egyesítette — folytatta csendes munkálkodását egész 1877. október 14-ig, mely év — a régi alapszabályok alapján ugyan — de az ujraalakulás esztendejének méltán tekinthető. — Az 1874. okt. 14-én tartott közgyűlésen ugyanis felhangzott a panasz, hogy a tagok tagsági dijjaikat pon- Megyei élet. A postai küldeményeknek a községekbe való mikénti kézbesitése. E tárgyban a m. kir. kereskedelem­ügyi minister mult évi 50782. sz. alatt kö­vetkező rendeletet adta ki. A posta és távirda hivatalok külkéz­­besitő kerületéhez tartozó községekbe szóló könyvelt küldeményekről kiállított „Értesítő és nyugták“ nyilvántartása. Azon czélból, hogy a posta és távirda hivatalok külkéz­

Next