Ugocsa, 1901 (17. évfolyam, 9-53. szám)

1901-03-03 / 9. szám

1901. márczi­us 3. képezik, anélkül, hogy tényleg meghó­dították volna azokat. A hódítás ma gazdasági pénzügyi és kulturális esz­közökkel történik és az a különös benne, hogy az meghódított nem is veszi észre, hogy az értelmileg erősebbnek hatal­mába kerül. De viszont nagy előnye a legyőződnek, hogy szorgalommal és kitartással rövid évek alatt kiszabadul­tak más nemzetek gyámkodása alól. Nálunk Magyarországon a kultúra tekintetében még egy sajátságos ténye­zővel kell számolnunk és ez a magyar faj helyzete a többi nemzetiségekkel szemben. A magyar faj idebenn a he­gemóniáját, melyet évszázadokon ke­resztül a kardra és a faji erényekre alapított, ezután csak a kultúra fegy­vereivel védheti meg. Épen azért ha­zafias lelkesedésünk egész melegével üdvözöljük Wlassics Gyula minisztert, kinek tanügyi politikája abból indul ki, hogy a kulturális czélokra szánt állami erőket legelső­sorban a magyar faj erősítésére fordítsuk. Az állami pén­zeken legelső­sorban azon magyar vidé­keken állítsunk fel iskolákat, a­melye­ken a községek és felekezetek nem ké­pesek, megfelelni kulturális feladataik­nak. És csak ha a magyar faj mindenütt beiskolázott és értelmileg megizmoso­dott, menjünk tért foglalni iskoláinkkal a nemzetiségi vidékekre. Ilyen felfogás, ilyen c­élok mellett el kell némulniok az ellenvetéseknek az iskolák államo­sításával szemben. Igenis államosítsuk a népiskolákat mindenütt, ahol az ál­lameszme és az államfenntartó magyar faj érdekei ezt megkövetelik. Azt hisszük, hogy Wlassics minisz­ter kultúrpolitikája egyhangú helyes­léssel találkozik nemcsak a képviselő­­házban, hanem mindenütt, ahol jó ma­gyar hazafiak laknak. Ezt bizonyítja az is, hogy Zichy János gróf, a néppárt vezére, szintén nem tudott érdemleges ellenvetéseket felhozni, az iskoláknak­ ilyetén államosításával szemben. A fe­lekezeti szempont valóban nem lehet. — Erre a Muki kitalál valami ügyes ha­zugságot. Dolgozta a restancziát, pusztította az aktákat. Szidja a vármegyét, — amely megöli a tisztviselőt, — mint a rossz gazda az igáslovát. Az asszony is kifakad a vármegye ellen, — de végre lecsillapul és vacsora közben oda nyújtja a kappan sarkantyúját a kedves férjé­nek, — hogy gondoljanak valamit és aztán tör­jék szét. Muki a szerencsés, neki törik a sarkantyú taréja. Az asszony gyanakodva rázza a fejét: — Muki, te hazudtál! De Muki ügyes, mint a kígyó­s kisiklik a gyanú hálójából. Egy év múlva, midőn már kis Muki is van a háznál, —a figyelmes családfő csörgős babát visz haza az apróságnak strucztollas kalapot a mamuskának. — Az asszony örül. Mivel háláljam meg ezt neked édes kis uram ? — Mivel? Tudod mivel? — Na szólj, beszélj ! — Adjál nekem hetenkint egy napi kimenőt. A kis menyecske elszomorkodik,­­— de végre is beleegyezik — a kalap miatt, hanem kiköti, hogy csakis a kaszinóba szabad menni és legkésőbb kilencz órára otthon kell lenni. Úgyis lesz, Muki pár hétig a kaszinóban kártyázik, este a rendes időben hazamegy,­­ semmi baj sincsen, mert Muki csak kaláberezett. Egyszer azonban a lánczát széttépett tig­ris belemerül a nemzeti játékba és a ferblia veszti a fél havi gázsiját, irányadó az állami iskolákkal szemben akkor, midőn azt látjuk, hogy a minisz­ter közel háromszázezer koronát fordít évenkint az állami iskolákban a hitok­tatásra. Az ilyen államik, amely ennyire pártfogója a hitoktatásnak és az erkölcsi nevelésnek, nem lehet igazságosan rá­fogni, hogy vallástalan és a vallás ér­dekeivel nem törődik. Igenis az állam felekezetet sem segíti a másiknak ro­vására, hanem­­mindegyiket igazságosan támogatja, amennyiben az állami czélok elérésére ezt megköveteli, különösen Wlassics Gyula valláspolitikájában dom­borodik ki e törekvés, ki a vallás­fele­kezetek érdekében kifejtett nagy tettekre mutathat vissza. Így mindenekelőtt rendezte a lelkészek kongruáját, úgy, hogy a nem katholikus lelkészek már tényleg meg is kapták az állami segélyt. A katholikus lelkészek kongruájának rendezési ügye pedig a főpapok kezeibe van letéve, mert ezek magukra vállal­ták a katholikus lelkészek kong­­májá­nak rendezését. Ugyancsak a rég óhaj­tott katholikus autonómia létesítése is egyedül a főpapi kar magatartásán múllik. A­ miniszter mind a két ügyben közvetlen befolyást nem gyakorolhat sem a l­elkészi konynia rendezésére, sem az autonómia előkészítésére. Az autonómiát igenis a miniszter kezde­ményezte és az ő előterjesztésére hívta össze a felsége a kongresszust. De ki­jelentenünk, hogyha a főpapság mostani állás­foglalásától el nem tér, a katholi­­­­kus autonómiából nem lesz semmi - Sajnos, hogy~ezt időre" idegjósz­­­hatjuk~ mert a magyar püspöki karnak nem kell egyházi önkormányzat, ez ellen­kezik az ő érdekeivel. Épen azért tilta­kozunk az ellen, hogy az autonómia bekövetkezhető bukása miatt a magyar kormányra hárítsák az ügy ódiumát. A TI G­A C S A — Megyek utána! — kiált fel nagy lel­kesedéssel — és a másik felével harczol tovább. Telik az,idő: kilencz, tíz óra is elmullik, végre éjfélkor pitire vágódik Muki Most már se pénz, se vacsora, se becsület, se kapukulcs. Barátaitól kér kulcsön néhány forintot és elmegy a többiekkel a korcsmába halestélyre. A hal átkozott, ha másodszor a maga levében fürösztik. Bort kíván a hitvány hüllő és bort kíván a bánatos Muki is. A czigány és Muki koczczint, mint hajdan a régi jó világban. Már a hajnal is derengni kezdett, mikor hazafelé indul. Czifrázza a lépést, a mint egy balletmester, végre megáll a kapu előtt. De hiába áll ott, mert az be van zárva. Végre is a kerítésen kellett átugrania, nehezen megy, de mégis sikerül. Hallgatózik a hálószoba ajtaján. — A kis Muki sir, acsarkodik odabenn ; ketten is csititják, a mama meg a nagymama. Végre megszólal az egyik : csitt, hallgass te korhely; éppen olyan lump leszel, mint az apád! Azután megszólal a nagymama: hadd el leányom az édes­apád is igy is kezdte, mint a te férjed; de az első alkalommal, szigorúan fogtam és nem mert többé kiugrani a hámból. Mikor ezt a beszédet hallja Muki, vissza­mászik a kerítésen és másnap délben kerül haza, amikor is kegyetlenül szidja a vármegyét, hogy még éjjel is dolgoztatja a tisztviselőit. De az asszony nem a vármegyét szidja­­ már, hanem Mukit. 9. szám: A háborúk százada. Blovitz, a hírneves angol újságíró megjö­vendöli, hogy a huszadik század jegye a háború. Mindenekelőtt össze fognak ütközni Anglia és az Egyesült­ Államok, továbbá, mihelyt Ferencz József meghal, h­arcz és háború színtere lesz az egész Európa. Ausztria kalácsosa lesz, a­melyet a hatalmak föl fognak szentelni. Német­ország jogot formál majd az ausztriai németekre, de ezt Francziaország nem nézheti nyugodtan. Oroszország segíteni fogja a szláv népeket, le­rázni a német és a magyar igát. Olaszország pedig parkodul fog meghódítani az osztrák­­olasz tartományokat és az Adria partjait. Ez az egyik jövendő,n tndás. A másik, a­mely nyilván szláv csillag­járást követ, a követ­kező képet állítja föl: — Ma a latin népek ha­nyatlóul­ vannak, a germánok uralkodnak, de a jövendő a szlávoké. így áll a világhatalom múltja, jelene és jövője, a latinok csak úgy áll­hatnak ellent a germán faj hatalmának s csak úgy frissíthetik föl a saját erejüket, ha szövet­keznek a szlávokkal, akik fölött védő és oltal­mazó hatalom. Oroszország politikai fúzió nélkül, így és ekképen fognak csoportosulni a népek a jövendőben. Magyarországnak mindegy, hogy milyen szövetség adja neki ugyanazokat a ked­vezéseket, mint a német . . . Már most állapodjunk meg és elmélkedjünk. Hogy is mondja Polóniusz Hamlet zavaros be­szédéről. Ez őrültség, de van bizonyos rendszer.­­ az az őrültség, amit ezek az idegenek okos­kodnak, kétségtelenül érdekes, őrültség. A rendszer pedig, amelyre jövendőmondá­suk támaszkodik, két valóságos, bizonyos és szemmel látható pillérre támaszkodik. Az egyik az, hogy a nemzeti eszme, az egyazon fajok népek összetartozandóságának eszméje még nem valósult meg tökéletesen, de megvalósul­­­ásra vár. Ez a fejlődés iránya, a­melyet a história mutat s a mely felé minden nép és nemzet tö­rekszik, ellenállhatlan belső sugallattal ösztö­kélve. A­ másik pillér pedig, amelyre a jövendő­­mondók okoskodásukat építik, Ausztria romlása és idállott állapota. Itt gyünnyen kínálkozik a jóslat. Ausztria megdől s ezzel mindama''nép- és fajtöredékek, amelyeknek gyűjtő fogalma az osztrák birodalom, fölszabadulnak és mindenik csatlakozik ahhoz a nagyobb népcsaládhoz, a­melyekhez tartozik a vérbeli vagy fajrokon gra­­vitáczió törvényei szerint. Hát hiszen lehetséges, hogy­ ez így lesz a jövőben valamikor. De ezek a jövendőmondók egy nagy hibában szenvednek; sietnek, szer­fölött sietnek. Az idő, különösen a nagy törté­nelmi átalakulások ide­j, nem siet ennyire, sőt sokkal lassabban jár. Egy másik hiba, hogy a jósok, úgy látszik, csekélybe veszik a Habsburgok erejét és hatal­mát. Tömérdek vagyon, tenger tapasztalás s az eszközöknek roppant válogatott és válogatatlan sokasága áll itt rendelkezésre, ha a hatalom megmentéséről és megtartásáról van a szó. S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ko­moly veszedelem pillanatában itt van Magyar­­ország, amely ismét meg fogja menteni Ausztriát, mint már annyiszor. Milán király szobra. A skupsina pályázatot hirdet Milán király emlékét dicsőítő szoborműre. A költségeket a Milánnak megszavazott, de ki nem utalványozott apanageból fedezik. . A magyar szobrászok közül többen pályáz­tak, köztük Zala György is, de Sándor király megtekintés nélkül küldötte vissza Zala pályá­zatát, mert Hock János azt írta róla, hogy­ a szobrot rendesen tíz évvel a határidőn túl ké­szíti el. Egy franczia szobrász, „In vino veritas“ jeligével következőképen­ faragná meg Milán ki­rály szobrát : „Magas felületen lovon ül a király és Szerbián végigtekintve merészen fütyül (az egész országra) közötte az ármánykodás szimbólumai vihogva játszanak egy koronával és gúnyolódva tekintenek Milánra.“ Ezt a pályázatot elvetették, mert nagyon tendencziózusnak találták. Egy poéta is küldött be pályázatot, de mivel rajzolni nem tud, versből­ írta meg mi­

Next