Ugocsa, 1907 (23. évfolyam, 36. szám)

1907-09-08 / 36. szám

36. szám. 1 vezércikket. Ebben aztán bemutatta a t. szer­kesztőség, hog­y milyen az ő 48-as függet­lenségi elvük ?! A darabont kormány által kinevezett vár­megyei ügyvivő támogatóit, kik a darabontok letűnése után is készek voltak támogatni, sőt a hazafias kormányhoz is kérelmezni érezte: az égig maga utalják. Ellenben politikai fur­­fangnak nevezik a darabont uralom ellenzésit. Az elhalt s a haladópártban, feltámadni igyekezett szabadelvű párti küldöttség veze­tése és 3 nap múlva 48-as függetlenségi zászlóbontás közötti ellenmondást csak lát­szatnak minősíti. Ellenben a régi és valódi függetlenségi­ párt vezetőit minősíthetetlen mó­don sértegeti. Ebből egy keveset szelítőüi. „Ez után következett csak a valódi téve­dés, midőn a mohácsi vészt megelőző idők példájára egy pár mellőzött hatalmasság s vezetni óhajtó egyén, a nélkül,­­ hogy erre nézve a pártoktól, vagy bárkitől megbízva lettek volna a kerület bizalmának letétemé­­nyeseiül alattomban nagy — finésszel — a koalició vezet férfiúihoz állították be s egy je­löltet kértek : természetesen volt gondjuk rá, hogy a kerületet s annak jelöltjei a legszebb színben tüntessek fel“. Ez frivol játék az igazsággal. Ki ezt irta és a lap, mely ezt közre adta, minden lehet a legszélsőbb politikai sötét határig, csak 48-as függetlenségi nem. Tudjátok ti azt nagyrabecsült s igen tisz­telt valódi elvtársaim. De mert a lapokat so­kan olvassák, elmondok egyet mást. A szabadelvű párt uralma alatt a függet­lenségi párt zászlót bontott. A választó­kö­zönség létszámának egy­hatodát összehozta egy alkalommal. Kis szám. De még kisebbé lesz, ha azt mondom, hogy a párt intelligens tagjaitt az ujján akárki megszámolhatta volna. A nép maga nagy részében független­ségi érzületű, de a hatalom árnyékába simu­ló intelligencia — tisztelet a csekély kivétel­nek — és az adminisztráció által lefogva tar­tatott. A haladópárti kormányzat idején a szabad­elvű párt néhány tagja „alkotmánypánt cí­men ellenzékbe ment. Hogy a haladó-párti helyi kormányzatnak sikeresebben törhessünk rajtam: „Hát a kék szint miért hagyta ki, Kati néni?“ És ő nyom­ mosolylyal a szája körül, felvilágosított: „Lesz az is. Van gyönyörű égszmü pamutom, az Irmuska legelső kötéséből. Ha majd érezni fogom halálom közeledtét, azzal fejezem be mun­kámat, csak félek, hogy majd a szemét­dombra kerül és még halálom után kigú­­nyolnak érte.“ Éppen akkor jött Tercsi utánam. Másnap egy takaros, csinos dobozt vittem Kati néninek, hogy abba rejtse emlé­két, mert láttam, hogy esek egy vászon­darabba göngyölte. Nem telt bele egy hét és Kati néni meg­halt. Oda siettem. Már koporsóban találtam. Az ablakpárkányon pedig állott az én skatulyám, benne a szegény halott kincse. Megnéztem. Csakugyan ott volt az utolsó, halvány kék, keskeny esik. Laza,­leeresztett szemek, göbös szálak, resz­kető, haldokló kezek utolsó munkája. Nem tudom, helyesen cselekedtem-e, de egy ön­zetlen pillanatban, mikor senki sem ügyelt rám, becsempésztem e különös emléket a koporsóba, jól letakartam a halott széles kötőjével. Hívatlan kezek minek dobálták volna ide-oda, profán, csufolódó emberek minek csodálták volna Kaziméus naplóját! borsót az orra alá­­— mert legyőzéséhez nem volt reményünk — egyesülést hoztunk létre. Alkotmánypárt, újpárt és 48-as függetlenségi pártbeliek egyesültünk. A gyűlést melyen ez megtörtént én hivtam,össze. Csekély ered­ményt értünk el. A haladópárti vármegyei ügyvivő installációja ellen csak 16-an protes­­táltunk. Konstatálom tehát, hogy 48-as független­ségi párt, majd kvalizált ellenzék véd, de — mindig az intelligenciát nézve — kis számban. A kiegyezés szele elfújta a haladópárti kor­mányzatot. Az uj idő új viszonyához be kel­­lett rendezkedni. Egybe sereglett tehát itt is az intelligencia — állítólag a kvalizált ellenzék elnökének a hívására, bizonyosan nem tudom mert engem senki sem hívott — s el lett ha­tározva, hogy kérnek egy koftányt, hogy le­teszi a haladópárti köpenyt a vármegye s olyan köpenyeget vesz fel, a milyet varrat számára a kormány, — a török szultán is kaftányt,szokott küldeni az ő bizalmasának — s ez igen jó nemzeti gerincezett — csak hagy­ja meg akár főispánnak, akár képviselőnek a haladópárti kormányzat által küldött s már párolgásban levő ügyvivőt, mert igen kedves rokonszenves fiatal ember — s ezt t. i., hogy kedves fiatal ember volt én is á­litom. S elhatároztatott, hogy egy küldöttség megy a kormányhoz, hogy megtegye az ajánlatot s kérelmezzen e tárgyban. Mi is egybe­gyűltünk függetlenségiek egy­­nehányan s elhatároztuk, hogy felmegyünk mi is Pestre s bemutatkozunk mint régi és szervezetben élő függetlenségi párt vezetőség az országos függetlenségi párt elnökségénél esetleg a belügyminiszter előtt is. Én voltam az akkori független­ párt elnöke, Koós Albert alelnök, Újhelyi Menyhért vá­lasztmányi tag s mi voltunk a küldöttség s csatlakozott hozzánk az új párt nevében Szabó Sándor. Szívesen lettünk fogadva mindenütt s eredménynyel jártunk, de nem olyannal — személytől eltekintve — mint a­milyet én szerettem volna és ez gróf Andrássy Gyula belügyminiszter akaratán tört meg. Meg azt jegyzem meg, hogy mikor hazajöt­tünk Budapestről, akkor tudtuk meg és csak akkor, hogy Dr. Volenszky Kálmán 48-as függetle programmal követ jelölt. Tisztába jöt­tünk a helyzettel. A haladóparti küldöttségnek nem volt sikere, tehát meg kellett kontrázni a kormányt. Hol van az igazság ítélje meg a józan olva­só közönség. (A választásról annak esélyeiről, következményeről én most nem beszélek, ahol is sok szó fénne.) Nem­ keresem a háborúságot, szeretem a be­ket — bár nem feltétlenül. — Ez okból a Nagyszőllősi Hírlap 19-ik számában való ki­rohanására nem válaszoltam. Feltételeztem, hogy — pio et contra — annak sántikálása általában ismert dolog, jobbnak láttam agyon halgizni. De ugyanakkor meg lettem győződve, hogy a Nagyszőllősi Hírlap s annak szerkesz­tősége a függetlenségi pártban „trójai faló“. Én többé velük az érintkezést nem keres­hettem s minthogy a pártválasztmány név­sorát nem ismerem, az a jegyzőség fiókjában van. Nem voltam s nem vagyok ma sem abban a helyzetben, hogy a pártválasztmányt össze­hívhatnám. Pedig nagyon óhajtanám. A­mi azon részét illeti a kérdőrevonásnak hogy Dr. Bródy Ernő képviselőt körútjában kísértem s ez által ferde helyzetbe juttattam magamat és hogy azért nem akarom a szer­­vezkedést, hogy az elkövetkezendő választás ismét szervezetlenül találja választó­kerüle­tünket, erre azt felelem, nállam a színváltozás lehetetlen. Függetlenségi voltam, vagyok s maradok. Dr. Bródy Ernőhöz való viszo­nyomhoz pedig a t. szerkesztőségnek se­­mi köze, arra nem felelek. Hogy Dr. Bródy Ernő a koalícióból kilé­pett TM ki tudja nem-e kitessékelték — s­em olyan halálos bűn. Láttunk olyat már Ugo­­csában — én ugyan csak hallottam —hogy képviselőt választottak párton kívüli program­mal s a választás után belépett a szabadelvű­­pártba és nem fordult fel a világ Ugocsá­­ban. Hogy Dr. Bródy Ernőt elkísértem — nem körútjában, mert ilyen nem történt Tiszaújlakra és Salánkra barátságos látogatásra, nem kel­lene reá felelnem semmit, az az én privát dolgom. De egy incidens következtében szí­vesen felelek. Aug 8-án reggel lakásom ud­varán egy durva támadásban részesültem. Hálás vagyok érte, mert meg tudtam ennek a révén, hogy egy társaság — nem kuta­tom kikből állott s kik voltak a szemtanuk — megelőző éjjel azzal mulatott, hogy Dr. Bródy Ernőt és engem macska zenével és egyéb gerundiumos földi jókkal megtisztelnek. Ekkor határoztam el magamat arra, hogy azontúl míg Bródy itt lesz, a lehetőség mér­téke szerint, vele leszek. Ma sem bántam meg. Ha a 48-as függetlenségi párt igaz, egye­nes, szörhetlen tagjai, a­kiknek itéletére súlyt fektetek - pálcát törnek felettem, kész va­gyok levonni a konzekventiát s leszek szíve­sen hű, igaz és buzgó közkatonája a 48-as függetlenségi pártnak. De a Nagyszőllősi Hirlappal, annak szer­kesztőségével s a szerkesztőségében levő párt­hivatalnokokkal 48-as függetlenségi párti do­logban egy pokrócra nem helyezkedem. S ezen lapnak mozsolátlan szájú kőbánya robbantá­sára való goromba puskaporos revolverezé­­seivel egyet nem érthetek. Színváltozásaitól iszonyodom. U G 0 C S A 1907 szeptember 8, Sarkady Mihály. * * * Leközöltük a fenti választ részint Sarkady tiszteletes iránti reverendából, részint azért, hogy megtámadtatása után magát megvéd­­hesse. Ez alkalommal azonban megkívánjuk állapítani, hogy a fenti cikk Sarkady ur sub­jects felfogása s a mi speciális felfogásunkkal sokban nem conformis. Mert nem szeretnők, ha e közleményből kifolyólag magán nézetünket illetőleg félreértés támadna. A szerkesztő: H | _R_ E­­. Ugron Gábor főispán f. hó 5-én a reggeli vonattal Nagyszöllösre ér­kezett. Személyi kir. Morvay Béla kolozs­vári kir. kincstári ügyész fiai látogatá­sára pár napra városunkba érkezett. Visszahelyezett főjegyző. Mint érte­sülünk, Kiss Antal városi főjegyzőt Újhelyi Vitkay Sándor, főszolgabíró, f. h. 5-én állásá­ba helyezte. A határozat 15 nap vissza múlva válik jogerőssé. Öngyilkosság: Bodonovits István királyházai csendőrörs vezető f. hó 3-án királyházán öngyilkosságot követett el.

Next