Ugocsa, 1914 (30. évfolyam, 11. szám)

1914-03-15 / 11. szám

A G­Y­CS , 1914 márc. 15. 11 szám, akinek nem egy példáját olyan szomorúan ismertük meg egy-egy hivatalnok sikkasztási esetében, vagy öngyilkosság hírében. A polgári háziasszonyoknak mentői ideálisabb, nagyobb alakjait várjuk, óhajtjuk ebben a panaszos, erkölcsi­leg is lejebb haladó korunkban, akik egy tisztultabb, finomabb, tartalmasabb társadalmi élet kialakulására vannak hivatva. Nem kételkedünk abban, hogy tanáraink, tanítónőink pedagógiai tudá­sukkal, ambíciójukkal átérzik a nagy­jelentőségű tanterv intencióit és az ő nagyértékű munkájukkal igyekeznek megteremteni a boldog családok szen­télyét, mely minden boldogságunk ki­forrásához vezet. Ismét árvízveszedelem Ugocsában. Az a nagy szerencsétlenség, mely az omi­nózus 1913 ik évet fekete betűkkel irta be a nemzet és a vármegye évkönyvébe, ismét ellátogatott hozzánk. A hirtelen beállott eny­hülés és a hirtelen esőzés megárasztotta a Batár, Borzsa, Túr és Tisza folyt kát és rö­vid néhány óra alatt tenger­fenékké válto­zott a vármegye területe. A hömpölygő ára­dat eltemetett minden jobb jövőbe vetett re­ményt, minden bizodalmát, a Gondviselésbe; hajléktalanná tett közel 1000 embert és aki­ket a múlt évben megkímélt az Isten ostora, az akiknek még maradt valamijük, azoktól is elvitt mindent, mindent. S nemcsak az élőket zavarta meg békés munkálkodásukban, hanem megbolygatta a temető csendes lakosait is és a sírból mosta ki az immár porladozó, nyugvó hullákat. A legjobban megsínylette a Tisza rakon­­cátlanságát Tiszaújlak község. S hogy nem pusztult el teljesen azt csak annak köszön­hető, hogy a hatalmas víztömeg átszakította az újonnan épült töltést . Így a folyó, kénye­­kedve szerint pusztíthatott a síkságon, így is órási a kár. Körülbelül 150 ház dőlt romba s ugyanannyi család veszítette el egyetlen védelmét a még oly hideg éjsza­kák ellen. Az állatok­ között pedig valóságos mészárlást vitt véghez a szennyes hullám árad­at. A viz felszíne tömve volt elragadt takarmánnyal, házakkal és a hömpölygő hullám­sírból csak néha emelkedett ki egy felvidéki rubhén m­egkékült arca, és meg­üvegesedett szeme. Az eddigi jelentések szerint emberéletben alig esett kár. Csak Velejtén ragadta el az egyik gazda mezőn dolgozó kis­fiát lovastul szekerestől a víz, s a kis­gyermek halálsikol­tozását elfojtotta a bömbölő ár, s néhány percnyi kínlódás után, gyermek és szekér együtt eltűnt a tarajos hullámok között. És ki tudja, hogy még hány ilyen áldozata van a szerencsétlenségnek ! A rettenetes víztömeg, mely 30 cmmel volt magasabb a tavalyi vízállásnál, teljesen tönkre tette az utakat is. A tiszaszirmai út út csak volt. A tiszán­­túlra vezető törvényhatósági utat, csak az itt-ott megmaradt kilométer jelzők mutatják. A tiszántúllal minden közlekedés megszűnt. A veszedelem hírére azonnal kiszállt a legjobban fenyegetett Tiszaújlakra В e c s ¥ у Emil főispán, Szentpály Miklós alispán és U j h e І у i-V і t к а у Sándor főszolgabíró, akik személyes jelenlétükkel megnyugtatták a teljesen fejevesztett tömeget és odaadó lelkiismeretességgel ellenőrizték a védelmi munkálatok pontos és gyors eszközlését. A tiszaújlaki hajléktalanokat, az állami iskolába helyezték el, az alispán rendeletére, és intézkedés történt a nyomor enyhítésére is. A mentés nemes munkájában derék tűz­oltóságunk is kivette részét. Halál megvető bátorsággal és feledve csak a közel múlt sérelmeit is, teljes buzgalommal végezték az emberfeletti munkát. A tiszán túl M . г V­a­s Zsigmond főszolgabíró volt mindenütt jelen ahol a veszély legnagyobb volt és nyugodt biztos intézkedéseivel legalább a lakosok nyugal­mát vissza tudta adni, igy lehetővé tette némileg a mentést. Értesüléseink szerint Becsky Emil főispán haladéktalanul Budapestre utazik, ahol jelentést tesz az okozott óriási károkról és előterjeszti azoknak a vízvédelmi munkála­toknak a tervezetét, melyeket ha megaka­dályozni nem is, de legalább némileg csökken­teni lehet lesz, ezt az immár lidércként a lelkekre fekvő veszedelmet. A közigazgatási bizottság f. hó 14-iki ülésén elhatározta, hogy feliratilag fordul a kormányhoz a Tiszának Tekeházáig való szabályozása érdekében. A kormánynak különben is 5 millió korona áll rendelkezés­re e c­­élra s igy remélhető, hogy e nagy horderejű kérdés közmegelégedésre lesz most elintézve. Még csak azt említjük meg, hogy a nagyszőllősi tűzoltóság a gátak emelése körül dicséretes szép munkát végzett Tiszaújlakon,­ ­ha ő­ csirkét és nem szövi a vásznat, hanem mind­ezt drága pénzzel kell már megfizetni ezután ! hisz egyenlőség van! Ez időtájt ismerkedett meg Laura a deli szép és tehetséges ifjúval,­­ a szomszéd Máramaros megye kincstári birtokai, felügyelő­jének fiával, Trusc Jánossal. És dacára, hogy a Bay, Domahidy, Ilosvay, Kölcsey­ és Kende fiuk 5 lovas fogatai verték fel az udvar porát — mégis a „Delizsáncon“ ér­kező fiú felé hajlott Laura ábrándos költői lelke. De kék szeme harmatja sokká hullt, mig a szülői beleegyezést megnyerte a „Kama­rái і s ta fi­u“-vali eljegyzéshez ! A maga­sabb eszmékért lelkesedő és m­élyebben érző, szíveket üldöző kaján sors azonban nem engedte, hogy az esküvő megvalósítsa, (vagy megsemmisítse ! ?) az illúziókban élő, és a „szalmás kunyhó és egy szerető szív“ boldogságába bízó lány álmát. Vőlegénye, a déli, vasszervezetű ifjú egy hülés következtében tüdőgyuladásban meg­halt és vele eltemette Laura minden reményét és boldogságát! Egyetlen szerelméhez hű maradt, s ezután már csak az irodalom, köl­tészet, a virágok és a boldogtalan szerelmes leányok sorsa érdekelte. Ő lett a család poétája és vigasztalója. Pénz, vagyon, nem birt nagy beccsel előtte, nem is igen tudott'hívni vele. Örök­séget sem hagyott hátra, azért jólétben,­­ gondápolásban, dédelgésben volt része utolsó perezéig. Nővére néhai szirmai Kalós Károlyné Újhelyi Ottilia gyermekei szeretettel vették körül és gondoskodtak, hogy soha semmi­ben hiányt ne szenvedjen és érzékeny finom lelke, melynek megnyilatkozásait sok szép költemény őrzi, meleg rokoni szeretettel legyen körülvéve. Emlékét kegyelettel őrzi meg az egész tiszaujhelyi Újhelyi család. Sz. U. Cz. a Szirtpárto­k Egyesület közgyűlése. F. hó 14-én d. u. tartotta a Színpártoló Egyesület rendkívül látogatott és népes köz­gyűlését. Úgy látszik, hogy felébredt a nagy közönség zsibbasztó üdére álmából és nem csak látja, hanem mégis látta azt a nagy elmaradottságot, azt a nagy sivárságot, mely kis megyénkben valósággal egy homok puszta szomorú képét mutatja, a kultúra és művé­szet terén. Megérezte a társadalom minden rétegének tagja, hogy elérkezett a Xll­ik óra, s most már nem szabad magára hagyni azt a néhány lelkes embert, aki a minden­napi élet idegölő taposó malmában, ráért arra is, hogy az általános műveltség oltárain is gyújtson egy néhány szál lángot. Megértette a társadalom minden tagja azt a gazdasági előnyt is, amely egy rendes szín­társulat 3—4 heti szerződtetésével a város­nak anyagi előnyt nyújt, s végül megérezte és belátta annak a szükségességét, hogy a nemzeti kultúra, a magyarság supremációjá­­nak milyen fontos és milyen nélkülözhetlen eszköze egy színház építése lehet. A gyűlésről részletes tudósításunk a követ­kező : D. u. fél öt órakor nyitotta meg a gyűlést Ujhelyi-Vitkay Sándor egyesületi elnök. Rö­vid, de tartalmas szavakban megemlékezett vármegyénk kultúrájának szomorú helyzetéről és vázolta azokat a módozatokat, melyekkel addig is, míg a kormánytól segítséget kapunk ezeken a bajokon segíteni. Majd a gyűlés további folyamán a j­elenlévő Heves Béla szatmári szín­igazgatóval megállapodás jött létre, mely szerint elegendő jelentkező esetében hajlandó gy 3—4 heti időtartamra városunkban jönni 50 tagból álló társulatával és 24 tag­ból álló katona zenekarával. Kötezettséget vállalt az igazgató arra is, hogy egy kifogástalan színpadot építtet fel a Royal nagytermében, mely, színpadon teljesen új díszlettel és tökéletes világító effektusok fogják az előadások sikerét és nívóját biztosítani. Szóvá tették még egy színkör építésének az ügyét is. Határozatiig mondotta ki az Egyesület, hogy felír a kormányhoz, egy nagyobb összegű segély ügyében. S ha ez sikerül akkor a vármegye és a város ugyan­csak tetemes anyagi á­ldozattal hajlandó ezt a fontos kérdést támogatni. Ugyancsak elhatározta az Egyesület a tagok szorgalmas és intenzívebb gyűjtését. Egy­­szelvény mely 12 előadásra szól 24 kor, míg egy 20 előadásra szóló jegy­szelvény 40 korona. Az egyesületi tagok kapják első­sorban az I.­ső rendű helyeket, s jelentkezni lehet vagy az elnök Ujhelyi-Vitkay Sándor, a titkár Komáromy Ödön vagy pedig Gottesmann Lipót egyesületi pénztárnoknál.

Next