Ugocsa, 1915 (31. évfolyam, 48. szám)

1915-12-05 / 48. szám

48. szám, inkább preparált közhangulatra. Az olasz háború végső okát az olasz államférfiaknak az európai helyzetről alkotott felfogásában kell keresni. Ez a felfogás a Risorgimento ama tradíciójából táplálkozott, hogy Olasz­ország érdeke nem tűrhet el egy erős kon­szolidált Ausztriát. Az olasz politika e­ler­medt dogmatizmusa annál kiáltóbb jelenség, mert más nemzetek az utolsó évtizedek konjunktúrái alatt világpolitikai helyzeteket illetőleg egész tengelyfordulatot végeztek :angol-francia entent-cordiale, orosz-angol­­szövetség, német-orosz­ ellentétek stb.)Csak Itália maradt hű régi, együgyű hagyományai viágában. Mert lelkiismeretlenségében és önzésében bármily nagystílű legyen is ez a politika, mégis korlátolt ideológiában él s inkább érzelmek, mint objektív és valósá­gos érdekek irányítják. Pethő Sándor Automobil baleset. Megrázta az egész vármegye társadalmát Ráthonyi György automobil szerencsétlen­sége. A szerencsétlen eset leírását az Ung­vári megjelenő „Határszéli Újság“ leírása nyomán a következőkben adjuk: November 28-án Sztáray főispán mint miniszteri biztos a munkácsi barakkórházba indult automobilon. Reggel fél 7 órakor indul­tak. A kocsit Ráthonyi György vezette. A beregmegyei Ignécz község előtt a pneuma­­tik elszakadt. Az autó emiatt elvesztette az­­egyensúlyt. Ráthonyi a szabályszerű sebes­séggel haladó autót hirtelen fékezte, mire az saját tengelye körül megfordult s visszá­jára kezdett rohanni. A főispán látva a vesze­delmes helyzetet, a soffőrrel együtt az utolsó pillanatban a kocsiból kivetette magát. Rát­­honyinak már ideje nem volt kiugrani az árokba futó autóról. A kocsi az árokba borult maga alá temetve Ráthonyit. Sztáray Gábor főispánnak semmi komolyabb baja nem tör­tént. Mire a felfordult autóhoz ért,­­ még egy-két pillanatig élet volt Ráthonyiban, de azután rövidesen kiszenvedett. A főispán és a soffőr, aki szintén szerencsésen megmene­kült, próbálták az autót fölemelni és igyf"" kimenteni Ráthonyit, de­­a hatalmas súlyú autóval ketten nem bírtak. A soffőr Kajdálló községből hozott segítséget. Szegény Rát­honyit megszabadították a halálautótól, de már nem volt benne élet: nyakcsigolya törést szenvedett. Ráthonyi György teteme délelőtt fél 12-kor érkezett meg Ungvárra. A vármegyeház nagy­termében ezalatt felállították a ravatalt s ott terítették ki.­­ Az éjjeli vonattal Ungvárra érkezett Ráthonyi Györgynek édesanyja és báró Perényi Zsigmond belügyi államtitkár. A temetési szertartás Ungváron hétfőn dél­után 3 órakor folyt le. A vármegyeház nagy­termében felállított ravatal körül valóságos virágkertet varázsolt a gyöngéd szeretet. Fél 3 órakor leormozták a koporsót. Nagy résztvevő közönség gyűlt össze a halottas teremben. A vármegye egész tisztikara, a helyben állomásozó katonai parancsnokságok küldöttsége, a hivatalok vezetői állták körül a koporsót. Három órakor kezdte a szertar­tást Komjáthy Gábor ref. lelkész. A család­tagok báró Perényi Zsigmond államtitkár és felesége, Ráthonyi György édesanyja, továbbá Ráthonyi Ákos, az elhunyt nagybátyja álltak a ravatal mellett.­­ Az egyházi szertartás végeztével katonai pompával a katona zene hangjai mellett vitték ki a koporsót a vasúti állomásra, honnan a holttestet Halmiba szállították. A családtagok a koporsóval elutaztak Halmiba, a­hol a fiatalon elhunyt Ráthonyit örök nyugalomra helyezték. A gyászbaborult család a következő gyász­­jelentést bocsátotta ki: Ifjabb báró Perényi Zsigmondné szüle­tett Szentkatolnai Cseh Etelka mint anya és özvegy adorjáni és nagyrát­honyi Rát­honyi Györgyné született folkusházi és thomkaházi Thomka Mária mint feleség gyermekével Éva Máriával, maguk és alul­írott hozzátartozóik nevében mélységes fájdalommal jelentik, hogy a szeretett fiú, férj és apa, adorjáni és nagyráthonyi­­ Ráthonyi György az önkéntes gépkocsizó testület tagja életének 22-ik évében folyó évi november hó 28-án Ignéc község ha­tárában történt végzetes baleset következ­­­tébg felhízott. A megboldogult hűlt tete­­me folyó évi november 29-én délután Sárakor fognak Ungváron a református egy­ház szertartása szerint megáldatni és Hal­miba szállíttatván folyó évi november hó 30-án délelőtt 10 órakor az ottani családi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Ur­gvárt, 1915. évi november hó 28-án. Ifjabb báró Perényi Zsigmond mint mos­toha atyja, legifjabb báró Perényi Zsigmond mint öcscse, adorjáni és nagyráthonyi Rát­honyi Ákos mint nagybátyja, Ugocsa vármegyét a temetésen a halmi-i tisztviselők és társadalmi előkelőségeken kívül, a központból Szentpály Miklós alis­pán, Ujhelyi-Vitkay Sándor főszolgabíró s még többen képviselték. A temetés után a gyászoló család rövid látogatásra id. báró Perényi Zsigmondhoz tért be. I ‘V. A cigány nem tudott szólni, csak a keze beszélt az urfi kezének. — Nekem nem volt fiam s nincs uj halot­tam. Nekem csak régi halottaim vannak, akik bízva haltak meg. Kiszedem, aparom, elviszem őket, hogy ne lépd''-' „u senki rájuk ! — Lelkem urfi! — Magamhoz öle­ek csontjaikat és futok a szolgaság elől. .­ándorlok velük odáig ahol már nem bánthatja őket senki. Tudod Gyurka! — mondotta mosolyogva — én már mindent elrendeztem. Fölvittem a kripába három menyasszonyi ládát, a déd­­nagyanyámét, nagyanyámét s az édesanyá­mét. Jó, szép, nehéz vasalt ládák. Fekete bársonyba gönygyöltem apámat, édesanyámat, testvéreimet, nagyapámat, ükapámat, az egész családot mind, mind s elrendeztem őket szépen puhán, hogy meg ne fázzanak és elindulunk velük vándor útra ! — Jaj ne szóljon urfi ! — Miért Gyurka? Nincs abban semmi különös ! A halottaktól ne félj. A halottak jók nem dölyfösek, nem hazugok, nem csalnak, az én halottaim magyarok. Szeretnek engem, látom. Téged is szeretni fognak. A te halotta­­idat is szeretik. Tudod mit Gyurka, megnéz­zük őket is. Kiássuk, idehozzuk, hisz ti is a családhoz tartoztok. Én segítek neked Gyurka! A cigány összeesett a karosszékben és üveges, rémült szemmel bámult maga elé. — Mondom, hogy ne félj! — biztatta Endes urfi. — Minden rendben van s én nem kérem ingyen a segítségedet. Ezt a házat, kertet neked adom. Már irás van róla. Nem háborgat senki. Kati néni és Jancsi már elmentek. Megkapták a magukét, de előbb segítesz nekem Gyurka. Velem jössz Gyurka s­­e még visszatérsz, de én nem jövök vissza. Hát eljössz Gyurka ? — Megyek urfi, de nem kell a ház, mert én se jövök akkor vissza! — nyögte ki a cigány. — No látod, lehet, hogy igazad van. A harmadik fiad sem hiszi, hogy vissza­térhet. Magunk vagyunk. Én már elgondoltam min­dent és van is rá pénzem, so­k pénzem. Nagyapám adta tegnap — jaj mennyi ara­nyat adott Gyurka ! R g. Íróasztalában ta­láltam a tegnap, mikor azt hittem, hogy­­ beleőrülök a kínba, mert az ujra nem volt­­ pénzem. Megmutatom. Nagyon sok. Nem,­­ tudom megolvasni. Nézd meg Gyurka! Befutott a szobába az iróasztalhoz s egy hosszú fiókot borított föl az asztal lapján. Édes, zizegő hangon zuhant ki belőle egy halom arany. — Látod Gyurka! — mondotta, amig kezével a halomban vájkált — ez mentett meg a tébolytól. Amikor minden írást össze­szedtem, hogy elégessem, egyszer csak a fiókok mögött valami papirszelet látszott. Ki akartam azt is húzni, de nem jött s amig kaparásztam, valami pattant s megnyílt ott is egy fiók. Kihúztam, s nagyapám írását olvastam: „Én gondolok rátok, Endes Gás­pár“. És tele volt arannyal a fiók. A cigány, mintha álmot látna, úgy bámult. — Végy belőle! — biztatta Endes urfi, de Gyurka nem mozdult. — Nesze! — markolt fel egy csomót — Nesze Gyurka, van itt elég ! — nyújtotta feléje, de a cigány hátrált, mintha félt volna a kincstől. — Mondom, hogy vedd el! — Nem kell urfi! — Vedd el Gyurka azért, hogy valamikor, amikor lovaztunk, te voltál a ló. Én nem felejtettem, el. Mondom, hogy vedd el, mert megtébolyitasz. (Folyt. köv.) U G _ CS A •v'V'á­•- o*» =1 20= 1915. dec. 5. H I R_E­­ — Jótékony alapítvány. Néhai Dr. K­r­a­e­m­e­r Lipót járásorvos emlé­kére, testvére Dr. Kraemer József budapesti ügyvéd székesfőv. törvény­­hatósági biz. tag, a nagyszőllősi izr. szentegyletnek (chevra kadisa) 3 drb. 400 kor. névértékű Nagyszőllősi Hitel­intézeti részvényt alapítványként át­adott. Ezen nemes tett, a megboldo­gult végóhajának felel meg, a ki ezen humanitárius intézményt életében is meleg szívvel támogatta.­­ Az Ugocsavármegyei Gazdasági­ Egyesület november hó 19-én tartott vá­lasztmányi gyűlésén az Országos Szövetség budapesti nagygyűlésére György Endre el­nököt, Ráthonyi Ákos alelnököt és Lator István gazdasági előadót küldte ki képvise­lőkül, ugyanőkét jelölte ki a végrehajtó­bizottság tagjául. A lentermelők azon pana­szára, hogy a lenkózó bevásárlási ára a ta­valyi 4-szeresére emelkedett, elhatározta a perbenyiki gyár megkeresésére, hogy

Next