Ungi Ujság, 1934 (2. évfolyam, 5-93. szám)

1934-01-09 / 5. szám

2 oldal KORONA kávéház, étterem, szálloda. Ki­ttltő konyha, hazai és idegen fajbereg. A szállodában hideg-meleg víz. Balázs-jazzband. Munkács egész lakosságának osztatlan részvéte mellett temették el Nedeczey Jánost Zarándoklat a ravatalhoz, a nagy halott felett. Szobrot emel a város legnagyobb fiának Munkács város közönsége Nedeczey János elhunyta alkalmával megmutat­ta, mily végtelenül tudja tisztelni és gyászolni azt az egyéniséget, aki egész­­ éjjelét városa nagyobbá tevésére, pol­gártársai sorsának javítására, kultú­rájának­­emelésére szentelte. Megmutatta Munkács város közön­sége, hogy hódolója a közért folyta­tott önzetlen munkának, önfeláldo­zásnak s nincs igazuk azoknak, akik a közerkölcsök megsemmisülését hir­detik, akik azt hangoztatják, hogy nincs értelme a köz érdekeiért foly­tatott tisztességes munkának, mivel a köz önzetlen harcosa csak hálátlan­ságot arat. A Nedeczey János halála felett ér­zett általános fájdalom és megnyil­vánuló mély részvét spontán fakadt M­unkács város egész lakosságából S mindennnél ékesebben bizonyította, mennyire értékeli és becsüli Mun­­kács város lakossága az érte kifejtett sokévtizedes, önfeláldozó, szakadat­­an munkát. EZREK A RAVATALNÁL Szombat reggeltől kezdve, amikor­­ a díszes ravatalt Munkács város nagytermében felállították, szakadat­­anul özönlött a közönség a ravatal- r roz­s némán, körn­yezve rótta le a legyelet adóját. A ravatalt, amely mellett az önkén­es tűzoltóság állott dísz­őrséget, csak vasárnap délelőtt 11 órakor zárták­­ félórára, amikor a nagy halott kí­vánsága szerint orvosok átszűrták a legnemesebb szívet. Megható látvány volt, hogy a ra­vatal mellett szegény és gazdag egy­formán könnyezett, imádkozott, ami mint minden tette is, azt bizonyítot­ta, hogy Nedeczey János mindenkié volt. A ravatalra a következő feliratú koszorúkat helyezték el: Hű barátjának: Schönborn család Utolsó üdvözlettel az Aggok ottho­na. Hálás szeretet jeléül: Komjáthy család. Dohánygyári alkalmazottak. Utolsó üdvözlettel Kacsó Jánosné­­tól. Hűséges szeretettel Forgách, Bo­­zsár, Kormos család. Munkács R. T. V. Hála és szeretet. Segélyző Nőegylet. Felejthetetlen nagyapánknak, uno­kái. Felejthetetlen bátyánknak: Gábor, Ibike, Klárika, Utolsó üdvözlettel: Vaáry család. Drága jó apánknak: Eszti és Feri. A magyarság büszkeségének: Ma­gyar Nemzeti Párt, Orsz. Ker. Szoc. Párt. A TEMETÉS Munkács város­a nagyteremben rendezte meg vasárnap d. u. 2 órai kezdettel a temetést, amelyen csak jeggyel lehetett résztvenni a terem szűkvolta miatt. A temetési szertartás ideje alatt több ezer főnyi tömeg várakozott a városháza előtti téren, és a Fő- és Rákóczi-utcákon, hogy utolsó útjára kisérhesse a nagy halot­tat. A temetésen testületileg megjelentek: a magyar nemzeti párt, az orsz. ker. szoc. párt, a különféle segélyegyletek, iskolák, hivatalok stb. Az országos hivatal Vopzsalek főtanácsos kép­viselte. Az elhunyt barátai közül je­len volt dr. Gulácsy István volt be­regi alispán is. Az egyházi szertartást dr. Jóna Jó­zsef pápai kamarás, munkácsi plébá­nos végezte. Kertész Pál esperes, pá­pai kamarás, palánkai és Szegedy Jenő felsőkerepeci plébánosok, vala­mint két káplán segédletével s az egyházi énekkar bevonásával. Gyász­dalokat a munkácsi magyar dalose­gyesület és a munkácsi orosz dalár­da énekel. A BESZÉDEK Az első búcsúbeszédet Munkács város nevében , le eh a kormány­­biztos mondotta. Kegyeletes szavakkal áldozott Nedeczey János nagyságá­nak, hervadhatatlan érdemeinek. — A legnemesebb, a legönzetlenebb, a legtisztességesebb ember volt, aki mindig a városért, annak polgárságá­ért dolgozott — mondotta — s igy nem csoda, hogy ravatala mellett nagy tömegek jelentek meg. Beszkid főjegyző a hivatalok és a testületek nevében méltatta Nedeczey János hatalmas életművét, felsorolva azokat a közintézményeket, amelyek mind az elhunytnak köszönhették lét­rejöttüket s kiemelve, hogy hosszú érintkezésük során Nedeczey János mindig a mások, érdekében járt el nála s más hivatalokban. Ezután dr. Tárczy Károly mondta el az alábbi nagyhatású búcsúztatót Munkács magyar társadalma, a m­a-­­­gyar nemzeti párt, a Kereskedelmi Akadémia és a régi Bereg-munkácsi­­ Bank nevében: «Amitől tartottunk, — gyászoló gyü­lekezet, — abban már benne vagyunk! Az Isten árvaságra juttatott bennün­ket, kivéve közülünk a mi édes atyán­kat: Nedeczey Jánost. «Hullassuk azért bőséggel könnye­inket, mert a keserűségnek köde most már valóságosan reánk szállott. De ne őt sirassuk, aki már odafenn ül a mennyei lakodalomban, hanem mi magunkat, mert nem néki, hanem nekünk van szükségünk a vigaszta­lásra, minékünk szegény munkácsi­aknak, akik majd jóval később fo­gunk csak tudatára ébredni ennek a pótolhatatlan veszteségnek. Porig sújtott Magyar Testvéreim! Nektek nem kell azt magyarázni, mi mindnyájan át érezzük, hogy egy hal­­hatatlan halott fekszik itt előt­tünk ebben a drága koporsóban! Csak egy szent öreg múlandó porhüvelye ez, akinek kidőlése mindnyájunk gyá­sza, bánata, de akinek 8 évtizedre terjedő munkásságát,, érdemeit, nem "­hét beszéddel, szavak, áradatával jel­­l­mezni. Nedeczey János e nyolc évtized minden órájában alkotott, vagy le­galább is kigondolt valamit, a mi boldogságunkra, Munkács város javá­ra, vagy a közélet hasznára, s bi­zony mondom Nektek: az ő mű­ködése annyira a messze múltba nyú­lik vissza, hogy a képzelet bár sebes szárnyú sas, mégis elfárad mire odaér e szakadatlan munkában eltöltött é­­let kezdetéhez. Azóta az Isten akaratából jaj de­­sok minden is történt velünk. Ezer­éves határok vesztek, új országok let­tek, de Nedeczey János, a mi fejünk­nek most leesett koronája e változá­sok láncolata közepette is megmaradt annak, aki volt: megmaradt köztünk elsőnek, megmaradt nagynak, min­den nemes és önzetlen ügy lelkes tá­mogatójának, meg nem Alkuvó har­cosának és ami a legfőbb, megmaradt mindig magyarnak! Ha kőből, vagy vasból lett volna Gyászoló gyülekezet­ ennek a halandó embernek a szer­kezete, az már régen elkopott, elrom­lott, megrozsdásodott volna. De az ő szervezete még a márványnál és acél­nál is erősebb és kitartóbb. Ez az értünk dobogó szív, Kedves Magyar véreim, 82 év alatt soha sem mond­ta fel a szolgálatot, mert belülről egy olyan földöntúli elem sűtötte, táp­lálta és erősítette, amilyen csak az apostolokban, vértanukban, nemzeti hősökben, vagy elpusztulással fenye­getett fajok megmentésére rendelt fér­fiakban szokott előfordulni. Ez a csodálatos életelixir, az ő testének és lelkének ez a soha ki nem apadó táp­láléka az ő nagy faj­ és ember szeretete, az ő nagy altruizmusa volt. Nedeczey János: a mi megboldogult büszkeségünk e három ember­ölt­őre terjedő korszak alatt soha nem is­merte az önzést, soha nem érzett nagyravágyást. A nagy hatalmat, amely kezében ös­­­­szefutott, a nagy célokat, melyek lel­kében megfogantak, soha másra, mint embertársai boldogítására fel­­ nem­ használta. Ezért temetjük ma úgy el mint a régi Magyarország tiszteletet parancsoló, de utolsó darabját, a ma­gyarság örökké világitó eszményké­pét. 1 *­­ : Pedig elért mindent Gyászoló Gyü­lekezet, amit földi halandó elérhetett. Munkács város közéletében már­ év­tizedek óta az történt, amit ő elgon­dolt. 1892—1906-ig négyszer volt a mun­kácsi kerület parlamenti képviselő­je. — 1898 óta pedig közel 300 ezer hold területű fejedelemségnek beillő latifundiumot is kormányzott szinte korlátlan hatalommal. Címet, rangot, vagyont annyit kaphatott volna, a­­mennyit akart. A tisztelők, a barátok, az alárendeltek százezrei boldogak lettek volna, ha egy kis szolgálatot, vagy szívességet tehettek volna neki S ehelyett mi törtnt?Az Gyászoló Gyülekezet, hogy nem volt a törté­nelmi Magyarország ezen határterüle­tén egy ember,akinek szolgálatára nem állott volna, aki egy szívélyes köszö­nésben, aki az ő közismert szerény­ségében, vagy egy jó cselekedet gya­korlásában megelőzhette volna. A Beregmunkácsi Takarékpénztár­ban, mely félszázados munkássága kö­vetkeztében nevével összeforrott, soha egy fillér tiszteletdiját fel nem­ vette, a grófi uradalomnak pedig, mely több, mint 20 évig állott vezetése alatt, 20 korona személyi kiadást nem okozott, még kocsiját se vette soha igénybe. Ha édesapja nem hagyott volna reá olyan nevet, amely egy ilyen far­­mence szerepre predesztinálta, ha Munkács város meg nem őrizte vol­na számára az ősi vagyon alapját, akkor ma ilyen életmód mellett úgy is végezhette volna pályafutását, mint a régi görögök Arisztidese, aki millió­kat kezelt ellenőrzés nélkül és ezért HÖLGYEIM*% A szépség igazi kincs / Szép lesz! Gyönyörű lesz ! Ha szépitőszereket a versenyképes specialistánál vesz. I.REKORD* Parfümerie Speciális szépitőszerek üzlete Mukacevo Sugár,ucca 3.

Next