Zsidó Néplap, 1920. március-június (1. évfolyam, 1-14. szám)

1920-06-03 / 12. szám

2. oldal, (12 szám. ZSIDÓ NÉPLAP Tétovázás. A zsidóság jövőjét új irányba terelő sanremói határozat elhangzott és örömmel konstatálhatjuk, hogy a zsidóság egy részében enthuziazmust és végtelen örömet keltett. Egy részében konstatáljuk, abban, amely nem zárkózott el az evolúció elől és a világháború ágyúdörgéseiből a a kor dörgő szavát, a forradalom szabadságmozgalmából saját népe felszabadítása mozgalmának és rendisanceának szükségét vonta le következményül. Míg másik része, az assimilánsok és konzervatívok, amelyek a szenvedő szenvedő zsidóságot megváltó palesztinai programja ellen vallási ellentétük és tradicionális különváltságuk dacára baráti kezet nyújtottak egymásnak, még mindig elfogultsági kisdedjátékaikkal az elvek és eszmék között lavíroznak. A tétovázás és indolencia szövetkezése az eszme hátrányára minden gondolkodó zsidót idegenkedéssel kell hogy eltöltsön. Alternatívák nincsenek többé. Assimilációs igyekvésük a legcsúfabb kudarccal végződött. Egy nem kívánatos elem vagyunk. Ezt már százszor tudtukra adták. Az eddig követett struc-logikát tehát nem űzhetjük többé. Mik vagyunk tehát ? Hová tartozunk ? Képezheti-e még vita tárgyát, hogy zsidók vagyunk ? Hiszen azért vagyunk zsidók, mert azok voltunk és azért leszünk is zsidók ! Ha pedig zsidók vagyunk, miért habozunk a zsidó eszme körül ? Miért nem tesszük magunkévá az eszmét, mikor százszor láthattuk, hogy ez az egyedüli kivezető utunk a lehetetlen jelen labyrintusából Még ha a szociális eszmék győzedelmeskedésében a közeli jövőben hinni tudnánk s a zsidó jövő nem ejtene kétségbe,, akkor is aggodalmunk volna a zsidó vallás, mint a zsidóság népfenntartó eszméjének elzüllése miatt, mert hiszen a szocializmus nem csinál titkot abból, hogy a vallások eltörlésére törekszik. Ám ha hiszünk is a szocializmus térhódításában, a szocialista világrendnek is érdeke, hogy egy faj ne éljen szétszórtságban, ha nemzeti erejét, speciális energiáját ki akarja használni. Mert kétségtelen, hogy valamint egy növény, egy virág csak természetes anyaföldjében tud gyökeret verni, virágozni és fejlődni, úgy egy nép is, csak hazájábann, a röghöz tapadva tud életképesen kifejlődni. A nagyhatalmi imperializmus itt ott mégiscsak tanujelét adta demokratikus hajlamának. Fel-Ziháló mellel rohant utcákon, tereken keresztül a korbácsok barátságtalan suhogása elől. A zsidó negyed rég elmaradt mögöttem,s már teljesen besötétedett, midőn egy pillanatra megállott, hogy lélekzetet vegyen. Hirtelen egy kezett érzett vállára nehezedni ; az ijedség egy kiáltásával villámgyorsan a földre vetette magát. Kegyelem atyám, kegyelem, ne üss, nem vagyok hibás, jajgatta a fiú, kezeit védelemként előrenyújtva. „Alj fel, ne félj“ szólt Jákobhoz egy idegen hang, „nem lesz bántódásod. Meséld el, hogy mitől félsz.“ A fiú erőt vett magán. Föltekintve, egy hosszúkabátos férfit látott maga előtt, aki őt szánakozva nézte. Jákob a férfi mellett megindulva, mesélni kezdte a vele történteket. „Ha most haza mennék, — fejezte be sírva elbeszélését — úgy vagy agyonverne atyám, vagy a sötét pincébe zárna!“ Közben egy magas, szürke komor kínézési ház elé értek. Mi ez ? — kérdé csodálkozva, midőn a ház bejáratánál egy keresztre feszített aranyozott fa figurát vett észre. Ez . . . ez .. . a mi ajtófélfa amulettünk, válaszolta az idegen. A ti ajtóitokon is van ilyen ? szabadított egy néhány elnyomót nemzetet, közte a zsidó népet is, akinek még ősi hazáját is felszabadította. Az ősi földet a zsidó népnek adják, hogy azon új honát felépítse és bár zsidó vér is folyt e hon megszerzéséért, mégis csak könnyen jutottunk e földhöz. Megátalkodottságunk olyanynyira elfajulva, hogy ne fogadnék el az ajándékot ?Szabadságot kínálnak fel nekünk és függetlenséget és mi ezt visszautasítjuk, szolgasorssal is beérve ? A világfolyásnak ellentállni csak azért, mert nem törték még be fejünket, mert ma még nyugodtan ülhetünk szobáinkban ? Haét lachem atem laseveth b'vatéchem sz’fanim v'habajith haze charév ? A zsidó Palesztináról. Irta : Georg Bernhard Shaw. Az a szimpátia, melyet a zsidó nép iránt érzek, mély és valósággal egy neme a megigézettségnek. Talán azért, mert az én ír fajomnak sok érintkező pontja van a zsidókkal. Hogy milyen arányban fognak a tényleg alkalmas zsidók Palesztinába kivándorolni ? Nem a legelnyomottabbak alkotják az új telepítés szempontjából a legjobb emberanyagot. Önöknek a legjobb zsidókat kell megnyerniök, Palesztinának nagyszámú agymunkásra van szüksége. A földművelés jelenleg a nép elmaradottabb és nehézkesebb rétegeinek foglalkozása, de a jövőben szervezett iparággá fog fejlődni. Akkor majd a zsidók a földművelést valósággal értelmességi magaslaton állónak fogják találni, amelyen aztán ők maguk is közreműködhetnek. Mindenféle üldöztetés ellen csak egy megoldás van : Zsidóország, melyet megbecsülnek és amelytől félnek. A nagyhatalmak ugyan bizonyos tekintetben plátói védelmet gyakorolhatnak fölötte, de a zsidók elsősorban önmagukra lesznek utalva és kell is, hogy önmagukban véve is minél hajtalnasabbak legyenek. A 1. mizrachi szervezet londoni köz-ponti irodájának utasítása. A londoni mizrachi központi iroda kábeltáviratot küldött az öszszes országos szervezetekhez, melyben utasítja :őket, hogy minden erejükkel a Palesztina újrai építési alapra gyűjtsenek Ugyane távirati utasítás az egyesországok rabbinusaihoz is ment. A mienk egészen más. Az egy ablakocská-val ellátott pléhtokban van, mely ablakon keresztül Isten szeme néz a szobába. Vagy talán ez egy uj. Igen, egy uj !— válaszolta a férfi szinte magához, mely még tartani fog, midőn a ti pléhtobotokat már a rozsda rég megette. „Ez nem igaz,“ kiáltotta a fiú teli torokkal. A mi tanítónk azt mondta, hogy az létezni fog míg csak a világ fönnáll.“ „Te ezt még nem érted,“ mondá mosolyogva az idegen. Majd gondoskodom róla, hogy megértsd. Ezalatt felértek az idegen szobájába. Rögtön különféle ételeket tett a fiú elé — ki éhes lévén — gondolkodás nélkül nekifogott az evéshez. A szerzetes — mert az volt az idegen — csöndes mosollyal nézte a fiút. Midőn az már jóllakott és feje álmosan a mellére hajolt, lassan karjaira vette és a cellájában levő ágyra vitte. Alighogy lefektette Jákobot, máris mély álomba merült. Álma, melyet meg nem értet ugyan és még másnap is nyugtalanította, évek hosszat megmaradt emlékezetében. (Folytatjuk.) 1920. június 3. Amit a cseh néptől tanulhatunk. Alig létezik még egy kis nemzet, amelyet oly nagy szerencse ért, mint a kis cseh népet. Szerencse 1 — Ez ugyan nem a leghelyesebb kifejezés. Mert szerencse alatt olyan az embernek kellemes eseményt értünk, mely őt minden saját, áttekinthető megerőltetés nélkül érte. Az a szerencse azonban, mely a cseh népet érte, nem véletlen, mely e népet váratlanul érte, hanem a megerőltetett erővel egy hosszú időn át előkészített, kemény fáradtsággal kiküzdött eredmény. A szerencse ennél csak egy látszat és mindenki, aki a cseh történelmet ismeri, tudja mennyi emberfeletti küzdelembe és harcba került ez, nemcsak az utolsó nagy változások alatt, hanem több mint egy évszázad óta, amíg nagyszerű célját elérte és felszabadult az osztrák despotizmus alól. A zsidó nép e történelmi pillanatban analóg, helyzetben van, mint a cseh nép egy évszázaddal előbb. A golub hosszan szomorú kora után végre egy jobb jövő, egy boldogabb kor hajnala hasadt a zsidó nép történetében. De itt nem a puszta „szerencsének“, vagy a szeszélyes véletlennek köszönhető az eredmény, hanem egy önzetlen fáradhatatlan munkának. Egy távolálló megfigyelő nehezen tud magának fogalmat alkotni a szervezeti és produktív zsidó nép hatalmas teljesítményeiről. Csak nehezen tudja áttekinteni mindazt, amit itten teljesíteni kellett, hogy az első hajnalok hasadását, a sanremói békekonferencia mandátum osztását az isteni gondviselő segítségével előidézze- És mégis mindez csak egy gyenge kezdet. Sokkal nehezebb feladatok várnak reánk a jövőben. És éppen ebben, a cseh nép mintaképül szolgálhat nekünk. Egy kis, kulturailag alacsonyan álló népecske, amely egy erős, gazdasági és kulturális munka következtében az európai nemzetek magaslatára lendítette magát. Csak arra kell gondolnunk mennyire felette állunk számban, intelligenciában és befolyásban és bizonyára a legnagyobb áldozatokat hozhatjuk saját népünk oltárára, abban a szilárd reményben, hogy annál becsületes győzelmet arathatunk igazságtalan elnyomóink felett és mindenekelőtt saját magunk felett, hogy ezeréves ideáljainkhoz híven a zsidó kulturállamot felépíthessük-A cseh ébresztők egykor az alvó néphez ezekkel a szavakkal fordultak: „ni zisk, ni slávu“ — Sem nyereség, sem dicsőség. Ezzel a varázs szóval az ajkán a cseh nép az idő folyamán elérte a célját. És ugyanígy kell mindannyiunknak, akik nemzetünk javára dolgoznak gondolkozni és cselekedni. Sem nyereséget, sem dicsőséget nem követelhetünk magunknak — és így megoldhatjuk nagy művünket. iMordechaj Langer: Uzshorod zsidósága! A sanremói békehatározat alkalmából, mely a zidó nép történelmében korszakalkotó jelentőséggel bír, — meg kell mutatnunk a világnak, hogy teljesen átérezzük az idő szellemét. Félre a tréfákkal és el a resignáltsággal! Itt az ideje, hogy a helyzet fenséges magaslatára emelkedjünk. És ezért jelenjünk meg ünneplőbe öltözve tömegesen a vasárnap délután 5 órára kitűzött tömegtüntetésen, mely kedvező idő esetén a zsidó templom előtti téren, ellen esetben a vármegyeháza nagytermében lesz megtartva.