Zsidó Néplap, 1920. július-december (1. évfolyam, 15-36. szám)
1920-07-02 / 15. szám
4 oldal. (15. szám ) zsidó néplap 1920. július 2 4. Erec Izrael anyagi és szellemi érdekeit a szent Thora alapján és Erec Izrael Gaonjainak közrevonásával tetterősen előmozdítani. Az első pontból 2 dolog tűnik ki. Hogy a „Jereimoknak“ egyáltalában szükségük van a tömörülésre, tudtunkkal csak ott szükséges a tömörülés, ahol különben a szétesés fenyeget. A teremek világa tehát csak olyan laza alapon állana ? A második dolog, ami ebben a pontban feltűnik: az országos iroda autonómiájának biztosítása. Tehát csak úgy mentek bele ez Agudába, ha különben locális hatalmukon csorba nem esik. Ez a frigy tehát mégsem szabad akaratból és elhatározásból, hanem csupán a helyzet kényszerítő hatása alatt létrejött határozat és mi lehet más célja , mint az alaptalan opposíció ? A többi pontok homályos és burkolt értelmükkel ugyancsak megadják a szervezet karakterét, mely a Thora szellemét akarja kijátszani és a Thora nevében ellenőrzést akar gyakorolni. Kívánja Erec Izrael anyagi és szellemi (valószínűleg kulturális, morális) érdekeit a Thora alapján megvédeni. Töprengve e diplomatikus programmon, egy agudista szellemű chassid önkénytelenül is megadta a felvilágosítást. „Mi chassidok —mondá — tulajdonképen nem vagyunk ellenségeik, sőt szívesen nézzük a cionisták munkáját, akik majd építési munkálataik elvégzése után megkapják a jutalmukat. Milyen jutalmat ? Hát ólam habot ! Amiért az Istennek kedves chassidok részére kínlódtak. És akkor mi majd eljövünk, birtokunkba vesszük Erec Izraelt és a cionistákat félretoljuk. Hogy miért nem támogatjuk, miért nem segítünk maguknak ? Hát isenem ! Kinek akarózik itthagyni a szép kényelmes házat, kis kertecskéjét a sivár bizonytalanságért ? Ha Palesztina fel lesz építve, majd idejekorán ott leszünk, hogy szent Thóránkat megvédjük.“ Hogy ennek a chassidnak önkénytelen és tán öntudatlan nyilatkozata mennyire fedi az Aguda programmját, bizonyíték rá egy átirat, melyet az Aguda az angol kormánynak küldött. Ebben az átiratban megköszöni a sanremoi békehatározatot és abbeli reményének ad kifejezést, hogy Anglia nem fogja átadni Palesztinát egy* pártnak. A cionizmus, amely az összszidóság nevében harcolt, az Agudah szemében egy párt, és az Agudah a Thora szellemében cselekszik, amidőn pártot üt, szakadást és egyenetlenséget szít. Igen, a Thora szellemében, melyet az Aguda zászlajára irt és amely azt írja : „Lo sziszgódiái !“ A 4. pont ugyancsak regisztrálja chassidom teóriáját. Ha a cionisták véres verítékkel és áldozatok ezreivel felépítették Erec Izraelt, úgy ők majd eljönnek és maguknak vindikálják a jogot, a politikai, gazdasági vezetést és az anyagi és szellemi érdekek megvédését a Thora szellemében. Hogy mi történik magával a Thórával ? Hát ezt talán nagylelkűen a cionistákra fogják bizni idealizmus hogy a Klau Iszraelért munkálkodhassak, hízt arra, hogy az országos elnökséget vállaljam- Azt hittem, hogy kéz kézben hivatalkollegáimmal áldásos és eredményes munkát ígérhetek. Várakozásomban, sajnos, csalatkoztam, mert ajánlataimat visszautasították. Titkolódzással elrettették előlem a legfontosabb kérdéseket, ezeket megkérdezésem és tanácsom nélkül elintézték. Akaratom és állásfoglalásom ellenére az ellenőrző vezetőség nevében olyan határozatokat hoztak, melyeket én sohasem hagytam volna jóvá. Ilyen machinációkban, melyek élénken egy bizonyos iroda sötét napjaira emlékeztetnek, nem akarok és nem tudok tovább résztvenni. Megbízóimra bízom, hogy ítéljék meg, váljon a jelenlegi felette krízises időben, melyben a szlovákiai orthodoxia, sőt a világ zsidóságának lét kérdése van veszélyeztetve, egy nagyszabású összmunka helyett kívánatosabb-e a drága időt haszontalanul elpazarolni ? Hitrokoni üdvözlettel: Steiner Henrik. Kell ehez kommentárt fűzni ? Ebből élénken láthatjuk, hogy az iroda destruktív szelleme nemcsak mi felénk, hanem saját berkeiben is rombol. Hogyan várhat az orthodoxia külső felekezeti békét, mikor központjában a legszorosabb „Burgfrieden“ sincsen meg ? Kulissza harcok, hatalmi versengések, pártütések és talpnyalás jellemzik eddigi áldásos (?) működését az országos irodának. Ha az orthodoxia tovább is eme elavult intézménytől várja politikai és gazdasági elhelyezkedésének konszolidálását, úgy félő, hogy nagy megrázkódtatások elébe néz, amely talán fatálisság is lehet számára. Steiner József az országos központi orth. iroda elnöke visszalépett. A pozsonyi orthodox központi iroda volt elnöke szíván hó 20-án a következő köriratot küldte a szlovákiai orth. hitközségeknek: : „Bátorkodom Önöket értesíteni, hogy a központi irodában viselt működésemet beszüntetem. Az okokról, melyek e lépésre késztettek, a legközelebbi országos konferencián fogok beszámolni. Félreértések elkerülése céljából azonban ez után is kis tájékoztatót kívánok nyújtani. Hivatalba lépésem után azonnal az országos képviselet első ülésén hivatalbeli kollegáim által rendezett scénák után valóságos aknamunka kezdő dött ellenem. Nem anyagi előnyök és nem rang és tisztelet után törekedő buzgalom, hanem egyedül az Newyork zsidóságának ünneplése. (Második közlemény.) (Saját tudósítónktól.) A gyermekek különböző iskolákat képviseltek, u. m. Talmud tórák, Jesivák és más intézeteket. Sok gyermekcsoport amerikai és zsidó nemzeti színekbe volt öltözve. Leányok kivétel nélkül fehér-kék színeket viseltek, ugyanilyen motívumú virágokkal . Talmudtórák, Jesivák és intézetek gyermekei tanítókkal és tanítónőkkel mentek. Majd a cserkészcsapatok és más gyermekszervezetek jöttek. Az a feltűnő rend, amint kioktatott katonák módjára „lépésben“ haladtak, valamint a zászlók, plakátok és táblák képzeletét felülmúló jelenetet varázsolták a szemlélő elé./ ft A nők örömükben táncolva haladtak a sorok előtt. Az öröm és enthuziatizmus oly nagy volt, hogy sok asszony és leány táncra perdült. És táncolva vonultak végig az utcákon a közönség tetszését aratva kitörő lelkesedésükkel, akárcsak Mirjam Mózes idejében, midőn kastagnetlok és gitárok mellett táncra perdültek Akik nem táncoltak, más módon adtak kifejezést örömüknek. Öreg zsidók sírtak örömükben : „Olyan idők! Ki hitte volna, hogy mi ezt megérjük ? ?“ Ilyen és ehhez hasonló kitöréseket lehetett hallani mindenfelé. A plakátok feliratai külön fejezetet érdemelnek. A feliratok különfélék voltak. Legtöbbje héber nyelven a próféták és bölcseink mondásait citálta. „Ba L’cion Goél“ állt az egyiken, „B’suv H' et sivat Cion hajam k'cholmm“ egy másikon. Majd „Bné bétha, bné bétcha bné betcha bkarov.“ „Hasata hacha L’sana haba B'jetusalojim.“ „V’ szechzena bném b'suvcha Lcionu stb. stb. Az irány. A tüntető tömeg a Suard parknál kezdődött, onnan a Folk street, a Houston-street, a 2. evnun a 8. streeten át a Washington-skoverbe megy. Az I 5- evenun keresztül a 22. streetbe, a 8. evenun Columbus Stahlig, ahol aztán feloszlott. A felvonulás, különösen az 5. evenun, impozánsan nyilvánult meg. Az 5. evenu a szó szoros értelmében meg volt szállva emberektől. A Washington-Skwer úgy nézett ki, mint egy tenger, melyben csupa emberfej úszik. Az épületekről konfettivel és szerpentinnel lövölrdözték a tömeget. De mind a grandiózus megnyilatkozásról nem is lehet beszámolni emberi tollal. Mert amit az emberi szem belátott, az messze elmaradt a valóság óriási mérvétől. Csak a kinometograph-gépek tudták felvenni és megörökíteni ezt a hatalmasan hömpölygő embertenger-pompát, melyet azelőtt sohasem láttak Amerikában és amely örök időkre a zsidóság emlékezetében marad. „Összehasonlítás “ A „Lugoscher Zeitung“, mely az ottani német klub hivatalos lapja, a fenti cím alatt cikket közöl, amelyet érdekes szempontjai miatt teljes egészében közlünk. Olyas valami következett be, amit sohasem tartottunk lehetségesnek. A zsidóság nemzeti öntudatra kezd ébredni s visszatér népi karakteréhez. És ezáltal megszüntette azt a folyamatot, amely őt a népek széttagoló tényezőjévé tette. A zsidót azért vetették meg, mert feladta népi jellegét, feladta faji büszkeségét, megtagadta saját magától azt az értékét, amely őt néppé tette és a könyörtelen materializmus karjaiba vetette magát. Az idegen népek életébe való betolakodása, a szolgai alkalmazkodás erőltetése, mellyel faji tulajdonságait igyekezett megtagadni, éppen az ellen-' kezőjét idézte fel annak, amit elérni akart: mindig idegen testként mutatta be, feltolakodottként akiről csak tisztátalan dolgot lehet feltételezni. ,, Ezután máskép lesz. A zsidóság, mely mint nép a többi népek között feltétlen értékes elemet képvisel és sok tekintetben termékenyítőleg hat, faji értékének tudatáraébred, és cionista szervezetbe tömörül. Ezáltal a zsidó történelemnek új, talán legfontosabb korszaka nyílik meg, amelyet az összes népeknek, amelyek között a zsidóság polgárjogot élvez, csak örömmel kell üdvözölniük. Azok a folyamatok, amelyeket a többi népek nacionalizmusában a zsidóság indított, mostmegszűnnek az erők, amelyek eddig csak kedvezőtlenül hathattak, mert idegen faji folyamatokban fecséreltettek el, most a zsidóság javára válnak és bár a zsidóság szerepét a többi népek között körülhatárolják, mégis szigorúan megalapozottá fogják tenni. A világháború mindenféle dolgot elpusztított. Az egyes nemzetek törzséről lenyeste a vad hajtásokat s a nacionalizmusnak egy tisztultabb formáját hozta elő kiölvén belőle a háboru előtti időknek vad ösztökén, egyszersmind azonban erősebbé téve a nacionalizmust. A nacionalizmus ma rá van utalva a kulturális formára, az egyes értékek gyűjtő medencéje és koncentrált alkalmazása, miáltal az összes népek kultúrájára kiegyenlítőleg hat. A cionizmus ezen a módon, mint hatalmas mozgalom indul meg és feltétlenül diadalmaskodni fog, ha még olyan konzervatív is, vagy jobban mondva, ha még olyan tisztátlanul materialisztikus felfogású is a zsidóságnak egy része. Sokat ígér a cionizmus azért, mert táborában találjuk úgyszólván az egész zsidó ifjúságot, a zsidóságnak a művelt és modern elemét, amely a korszellemnek megfelelően a jövőnek a lehetőségeit előre sejti és nem indul csupán a divat után, mint azt sajátos táborában lévő ellenei állítják. És itt kezdődik a mi összehasonlításunk-