Zsidó Néplap, 1920. július-december (1. évfolyam, 15-36. szám)

1920-11-26 / 31. szám

2. oldal. (31. szám.) ZSIDÓ NÉPLAP 1920. november 26. Nemzeti Tanács résztvételével egy pártot alakítottak „Egyesült Zsidópártok“ név alatt, amely az összes választások mint olyan, egységesen részt vesz. Ezt magyar körök­ben rossz szemmel nézik, mert ők eddig főképpen a zsidókra támaszkodtak. És ezért az összes magyar lapok iránykülönbség nélkül a legerősebb támadásokat intézik az új zsidó szervezet ellen, mert választási eredményüket a zsidóság elkülönödése ál­tal veszélyeztetve érzik. A zsidó választók száma jelentékeny lesz. A régi Magyarországon a legtöbb zsidó épen itten a ruthénlakta területen la­kott. Számuk az utóbbi 50 év alatt rendkí­vüli magasságot ért el. E gyors növekedés­nek két oka volt: a természetes szaporodás és az erős galíciai bevándorlás. A zsidó családi élet, a viszonyokhoz képest jó. Ám lássuk Podkarpátszka Russz zsidó­ságának számát, hogyan fejlődött ki az utolsó három népszámlálás óta (1890—1900 1910.). M­áramaros megyében: év : zsidók száma : az összlakosság A zsidóság a megyében erősen szét­szórva él. A megye délkeleti része Mára­­marosszigettel a románok birtokába került de ezáltal a zsidók száma a mi részünkön nem nagyon kisebbedett. Ellenkezőleg, száma 1914—1915. év óta az orosz invá­zió alatt erősen emelkedett. Népszámlálások­nál magyar nemzetiségűeknek vallották ma­gukat (hogyan is merte volna valaki zsidó nemzetiségűnek vallani magát!) megállapít­ható hogy Máramaros meegyében általában 50 000 zsidó lakik és ebből a román részen lakó zsidóság le van vonva. A ruthének száma 1910 évben 159 489, amiben a ro­mán vidéken lakó ruthénség is bennefog­­laltatik. Bereg megyében: Ruthének 1910-ben 100 918 (42­6) év, zsidók száma: az összlakosság százaléka. Munkácson a három népszámláláskor 5049, 6567 és 7675, Beregszászon 2100, 2710 és 3309 zsidó lakos volt. Ung megyében : Ruthének 1910-ben: 61711 (381) év zsidók száma: az összlakosság százaléka : 1900-ban 16 776 09 1910-ben 17587 E megyék zsidósága eddig a magyar kultúra emlőin élve és a magyar nyelvet beszélve, magyar nemzetiségűnek mondotta magát. Ma azonban, midőn jogukban van magukat zsidó nemzetiségűnek vallani, el­képzelhetetlen, hogy ne éljenek ezzel a jo­gukkal. Ezek szerint Podkárpátszka Russz össz-zsidóságának számát bátran 100­ 000-re lehet becsülni. Ha ebből 50—55 százalék választ, úgy 50000 zsidó választó van, aki a zsidó pártra szavaz és ez egy erős képviseletet jelent Podkárpátszka Russz zsidósága számára. Eddig a Tribuna cikke. Amint megál­lapíthatjuk a felsorolt tények és a hozott statisztika mindenben fedi az általunk is már többször közölt adatokat. Zsidóságunk egy útválasztón áll. Az egyik az illúziók útja, amelyen eddig is haladt, míg a másik a pozitív élet, a függetlenség és szabadság, a jog és igazság felé vezet. Választottunk ! Ben József. százaléka: 1890-ben 45073 168 1900-ban 55957 181 1910-ben 65’604 184 1890 ben — — 13­6 1900-ban 29 052 139 1910-ben 33 660 142 ködtem, hogy száraz kenyeret szerezzek családomnak. Fát fuvaroztam az erdőből a környékre — ne számítsák szégyenemre napi 2 forintért, sőt ez,a csoda sem tör­tént meg minden nap. És ezzel a jövede­lemmel kénytelen voltam jóllakatni egy házat tele éhező gyermekkel, lovamon kívül, amely szintén asztalomon étkezett. Mit tett Isten? Hiszen írva van róla, hogy mindenkit élelmez, értve ezalatt, hogy világát kegyelemmel és könyörületességgel vezeti. Látta, hogy nyögök a teher alatt és megölöm magam egy falat kenyérért, azt mondá nekem: azt hitted Tóbra, hogy az egek zárva vannak és nincs többé segítség? Ha azt hitted, úgy — megkövetlek — nagyon ostoba vagy! Saját szemeiddel látni fogod, hogy Isten mindent tudó és karja még ki van nyújtva. Ha akarja, fordul a kerék és a sze­rencse felragyog csak egy pillanatra — és rád rag’ mint a nap és beteljesedik, mint h­a az „Unszane Tökeiben“ mi jarum, u. jisafé — kit felemel és kit le­aláz — c.mi annyit jelent: ki lovon és ki gyalog serrel. Mindenben a fődolog a biza­lom ! ".dog az, aki reméli a jót. Mégis miről van szó ? Talán azt hiszitek, hogy ezért kétségbe esünk? Nem ! Hiszen azért vagyunk mi zsidók papok dinasztiája és egy szent nép, amint írva van: Te választottál bennünket a többi népek közül, amire In­­kelusz azt mondja: a szegénység jól áll a zsidóságnak... Mindezt csak azért mondtam most el, hogy megmutassam nektek Isten erejét, hogy halljátok és lássátok, hogy van Isten a világon. De hol is hagytam a törté­netemet ? Igaz! És történt egy nyári estén, hogy a deszkákat leraktam és fogatommal éppen az erdőn át hajtottam, azaz én lehajtott fővel, gyalog baktattam fáradt gebém után, szivem­ben sötétség és ború volt, a lovam mind­untalan megállt és hátra tekintgetett, mintha kérdezné: „meddig kell még dolgoznom éhbérért?“Én meg csak biztatgattam : „csak rajta jó táltosom!“ Nem használ itt semmi! Velem együtt megy a földbe éhségünket csillapítani, hogy megtudd miszerint „szolgák szolgája vagy és Tóbia az urad“ ... Az erdőben mély csend uralkodott csak a fülemüle füttye hallatszott, melyre az erdő mélye visszhangot adott. A nap alko­nyodóban bíborok­ban fürdött, az erdő ár­nyai növekedtek. Egy-egy fának az árnyéka oly hosszú volt, mint a golyb­a, félni kezdtem. Felkorbácsolt agyam víziókat varázsolt elébem. Mindenféle félelmetes alakok és alaktalan tömegek táncoltak, ugrándoztak körülöttem, előttem és mögöttem. Hirtelen a családom jutott eszembe: ó jaj nekem ! A gyerekek — sokáig éljenek — meztelenek, most az ablakon át néznek és várják atyjuk jöttét, aki talán hoz egy falat kenyeret vagy egy zsömlét, hogy száraz lelküket ételre keltse. És ő, már mint az öregem, aki — Isten akaratából — más állapotban van szintén, elébem jön, mondván: lássátok ez a férjem, akinek hét gyermeket szültem és most — hogy ne vétkezzek szavaimmal — nincs más módom, minthogy valami jó halált vá­lasszak nekik. Eközben az esteli ima ideje elérkezett és én előkészületeket tettem az imádkozás­hoz. De milyen imádkozás volt ez! Szaka­dozott és zagyvalékos. Lovam, mintha egy őrült sugallat belészállt volna, — a sátán játéka — futni és vágtatni kezdett, mintha sasszárnyakon repülne tova. És én, én kény­telen voltam ugyancsak összehúzni szijjamat és futni a fogat után, közbe fohászkodtam: „Ábrahám, Iczd­ok és Jákob Istene!" Szegény Smone Észre, hogy ilyen körülmények kö­zött kellett elhangzania! És mintegy bosz­­szantásomra éppen ekkor megszállt az áhitat és egész lelkemmel áhitatos imára vágytam, hogy ajkam suttogása lelkem érzelmeit vissz­hangozzák . . . (Folyt. köv.) A prágai antiszemita zavargások. — Saját tudósítónktól. — A prágai németellenes zavargások — az antiszemita sajtó izgatásai következménye­­képen — mint előre látható volt, zsidóelle­nes akcióval nyert folytatást. A felizgatott tömegek november hó 16-án este megro­hanta a zsidó városházát és megbecsülhe­tetlen idális és anyagi kárt okoztak. Elpusz­títottak fontos történelmi emlékműveket és í iratokat, melyek nemcsak a zsidó, hanem az­­ általános történelemnek megbecsülhetetlen­­ értéket képviseltek. Az egész utca papírral­­ volt teleszórva, melyet a lakosság tűzalá­­gyújtáshoz hazacipelt. Két Thórát darabokra­­ széttéptek, majd a privát lakásokra került­­ a sor, ahol mindent összezúztak, üzleteket­­ feltörtek és rengeteg árut elraboltak. A zsidó­k nemzeti tanács elleni támadást dr Singer­­ Lajos megakadályozta, akinek sikerült a tá­madó tömegeket megállítani és megnyug­tatni. Dr Lieben és Max Brod interveniáld­­j­sára a zsidó negyed védelmére egy erős rendőrcsapatot rendeltek ki. Dr Singer, aki a városi tanács tagja, a városi tanácsnál is interveniált, melynek eredménye eddig még ismeretlen. Eddig a jelentés ! Nem tudjuk hogyan fejlődnek majd a­­ dolgok, vájjon a politikai pártok, melyek a­­ tömegeket rendszeresen az erőszak politiká­­j­­ára nevelték, most végre, észretérnek, avagy­­ felszabadított démonokat nem fogják többé t­­udni megfékezni!­­ Szlovenszkóban is mind érezhetőbb lesz az antiszemitizmus nyomása, melynek lelkes keresztesvitéz harcosai a légionárusok, kiket a hatóságok olyannyira respektálnak, hogy legtöbbnyire még eszköz a kezükben. A zsidó nép védtelenül van kitéve a brutalitásoknak. Minden nap kirobbanhat a vész és­ mi ké­születlenül állunk. A parlamentben nincsen képviseletünk, amely felszólalna érdekünkben elégtételt és védelmet követelne, a szocialis­ták a harmadik internacionálé hangjaitól, nem hallják meg a zsidó segélykiáltást, a legfőbb ideje tehát a szervezkedésre. A ve­szély közéig és veszély esetén nem szokás válogatni a mentési módokban. Szervezked­jünk tehát. Építsük ki szervezeteinket, amely nemcsak politikailag, a törvény ellen és a rendeletek által intézett támadások, hanem a külső, a nyers erőszak ellen is képes lesz bennünket megvédeni. Nincs idő gondol­kozni, mert magunk sem tudjuk melyik pil­lanatban szabadul ki a bestia és valóban a fatalizmusba vetett hitünk sem ment meg bennünket! Lapnak szakó elterjedtsége folytán a hirdetések biztos eredménnyel járnak. Tehát hirdessen a Zsidó Néplap­ban !

Next