Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)

1921-01-07 / 37. szám

2 oldal. (37. szám.) 1ZSIDÓ NÉPLAP 1921. január 7. „Mindenki­­ vállvetve dolgozik.. A „Morningpost“ tudósítása Zsidó országról. A „ Morningpost“ hosszú cikket kö­zölt a palesztinai kérdésről. A „Morning­post“ az angol sajtóban anticionista irány­zatot képvisel. Figyelemreméltó a cikk már azért is, mert mutatja az anticionisták han­gulatát és érveit. A cikk többek között ezeket mondja:­­ „Munkatársunkat­­ kiküldtük Palesz­tinába. Amit onnan jelent, jó is, kedvezőt­len is. Nem lehet letagadni a palesztinai zsidóság emberfeletti munkakedvét, tisztes­séges nemzeti érzületét és áldozatkészségét. Csodálatos energia lakik a zsidó népben, mindenki vállvetve dolgozik az új ország megteremtésén, de viszont lehetetlen köve­­­­telni tőlük, hogy a súlyos adóterhek alatt összeroppanjanak. Mi sem tehetjük, hogy az ország megszállásának költségeit folyton­ gyarapítsuk, ahelyett, hogy csökkentenénk. Csak arra alapítani, hogy valamikor ren­tábilis befektetés lesz ez, az országalapítás számunkra nagyon kétséges dolog. Amire nagy szükség volna, de amit nem igen észlelünk: a Palesztinán kívül élő zsidóság ügybuzgósága. A zsidó nemzeti eszme számára éppen azok a rétegek nem voltak még megnyer­­hetők, amelyek vagyonuknál fogva és­ be­folyásuk következtében alkalmasak lennének arra, hogy tőkét fektessenek be a külön­böző palesztinai vállalatokba, hogy azokból szép, lendületes gazdasági élet fejlődhessék. Nem elegendő, hogy a keleti zsidóságot és a nyugati zsidóság tömegeit megnyerték a nemzeti cél számára. A keleti zsidóság nagy embertömegei csak tartalékot adhat­nak a palesztinai letelepülés számára, de megfelelő tőke és vállalkozás híján ez az emberanyag csak kölönc az ország nyakán. Mit tegyen egy ország ipar nélkül, intenzív földművelés nélkül, a gazdasági élet lelü­dülete nélkül, azzal a rengeteg emberrel, akit ősi honvágy, az üldöztetés előli me­nekvés és a munkában való bizalom hozott ide. Nem szabad ilyen politikát folytatniuk a cionistáknak. Ha nagy feladatok előtt állanak, akkor nagyobbat el sem képzel­hetünk, minthogy megnyerjék a világ gaz­dag zsidójait országépítő céljaiknak. Amit e tekintetben eddig tapasztaltunk, megnyugtatónak egyáltalán nem lehet mon­dani. A zsidóság pénzügyi buzgalmat nem igen tanúsít saját nemzeti otthona iránt. Arról van szó, hogy a világon széjjelszórt zsidó milliók felépítsék nemzeti hazájukat, hogy legyen kultúrájuk, igazságszolgáltatá­suk és kormányzati tehetségük számukra egy darab föld, ország, amelyet ők maguk állí­tanak fel. Szebb ideál ilyen nagyarányú széjjelszóródottságban élő faj számára, mint a zsidó el sem képzelhető. És mivel áldoz­nak ők ez ideálért ? A zsidóságnak egy kis lelkes rétege támogatja a nagyszerű akciót komoly pénzekkel. A nagy tömegek, nem tudjuk miért, talán kellő szervezettség híjján, nem mutatják azt a financiális áldozatkész­séget, amely nélkül Palesztinát újjáépíteni lehetetlen. Nem adhatunk tanácsot a cio­nista szervezetnek, de konstatálhatjuk, hogy a dolgok így tovább nem folyhatnak. Nem látunk semmi okot arra, hogy miért fizesse az angol adófizető, amelynek túlnyomó többsége nem zsidó vallású,­­ Palesztina újjáépítési költségeit. Lelkes cio­nistáink jegyezzék meg, hogy a britt népnek ezidőszerint semmi kedve pénzt adni exo­­tikus vállalkozásokra, amelyek csak történet­filozófiai gyönyörűségeket okoznak neki. A zsidó nép számára azonban ez több történetfilozófiánál, az ő számára ez élet­ösztön, tehát tartozik ehhez igazodni. A világ tehetős zsidósága, ha van benne nem­zeti érzés, álljon össze és csinálja meg pénzzel országát. Senki el nem hiszi nekik, hogy ez a lehetetlenségek közzé tartozik.“ Íme egy angol anticionista lap véle­ménye! Kommentár nélkül is sokat mond, mert nyíltan kimondja azt, amit mi mindig is hangoztattunk s amiért a hivatalos zsidó­ság bennünket úgyszólván agyongyűlöl, hogy t. i. a zsidóságnak mindenre van pénze és áldozatkészsége, csak saját sza­badságának és függetlenségének a kivívá­sára nincs. Pedig baj, ha ezt az alkalmat elmulasztjuk. Nincs az a bűnbánatos hosz­­szú nap, amely a bűneinkre engesztelést hozna, mert ember és isten közötti bűnre a Jonkippur kiengesztel, de a zsidó nagyok­nak a zsidó nép elleni bűneire Jonkippur nem hoz bűnbocsánatot és irgalmatlanul el­pusztulunk a golutban. Ruppert magyar nemzetgyűlési képviselő a­ cionizmusról. A budapesti cionista laptársunk kör­­interjút indított magyar keresztény poli­tikusok között, hogy miképen vélekednek a cionizmusról. A sor Ruppert Rezső képviselő nyilatkozatával kezdődik, akin­­ek tiszteletreméltó törekvéseit parlamenti szerepléséről már ismerjük a feltett kér­désekben a következőkben foglalta össze nyilatkozatát:­­ — Mindenekelőtt kijelenhetem, hogy nem szívesen nyilatkozom ilyen speciá­lisan zsidó kérdéssel kapcsolatban, mert részint nem is foglalkoztam eddig intenzí­ven ezekkel a kérdésekkel, részint pedig amúgy is eleget rám fogják, hogy a zsidó­ság exponense vagyok. Tréfásan megkérdeztük, hogy nagyon kényelmetlenül érzi-e magát a képviselő úr, ebben a neki tulajdonított szerepben? Ruppert Rezső fölnevetett: — Nem, amint látja egészen jól ér­zem magam. A cionizmusnak különben sem barátja, sem ellenzője nem vagyok, objektív szemmel figyelem a dolgokat, de meg kell vallanom, hogy jobban szeret­ném, ha ez az eszme meg nem született volna. Mert, ha cionizmus nem lenne, természetszerűleg hiányoznának az okok is, amelyek ezt az eszmét világra hozták és így nevezetesen a zsidóüldözés. Én a cionizmust a zsidóság nagyért érthető védelmi síkjának tartom, mintegy meg­hajlásnak azon uralkodó fajok akarata előtt, melyek között a.­ számarányaiban és igy erejében is kisebb zsidóság elszórva és részben megtagadottam él. Nagyon természetes és jogos törekvésnek tartom a zsidóság részéről, hogy tartozni akar valahová és ezt a valahová tartozását, adott esetbe­n nyomatékosan szeretné hangsúlyozni. Kettős igazságtalanságnak tartanám viszont­ ezzel szemben, ha akad­nának olyanok, akik, valamely állam kötelékébe tartozó zsidót, cionista törek­vései miatt az állammal szemben hűtlen­séggel vádolnák. A cionizmus nem ön­magától született meg, nem Tart pour l’art törekvés, még ott sem, ahol a zsidó­ság föltétlenül egyenjogúságot élvez, mert a zsidóság egy igen nagy része még nincs ebben a helyzetben. A zsidóság és külö­nösen a keleti zsidóság, még napjainkban is az Ahasvérusok keserű sorsát éli s csak természetes, hogy vágyakozik egy otthon után, ahol embert megillető nyu­galomban és békében élhet és csak ter­mészetes, hogy a zsidóságnak békében és nyugati kultúrában élő része (neveze­tesen az angol, amerikai és francia zsidó­ság) is szervezkedik, hogy ezeknek a szerencsétlen testvéreiknek otthont és békét szerezzenek. Szégyenletes ebben a modern népvándorlásban csak annyi van, hogy még ma is, a huszadik században is vannak emberek, akik nem tudják be­látni azt, hogy minden embernek joga van élni, ahol akar, addig, a­míg el nem tar­tatja magát másokkal, addig, mig a saját munkájából akar megélni. — Hogy spe­ciálisan a mi ügyünkről beszéljek, dőre­ség volna letagadni a magyarországi cionizmus létjogosultságát. Az uralkodó politikai hangulat nálunk is rákényszerí­­tette­ a zsidóságot a cionizmus intenzív ápolására. Mert elvileg a magyarországi zsidóság ma vissza van kényszerítve egy politikai és társadalmi gettóba, ha a valóságban nincs is így egészen. A való­ságban együtt dolgozunk a zsidósággal, szervesen belekapcsolódva az ország or­ganizmusába ma is és a mai súlyos idők­ben főkép gazdasági szempontokból, nagy kár is volna őket onnan kirekeszteni. Annál is inkább, mert a szétdarabolt Ma­gyarország jajkiállítását, a humanizmus nevében intézi a nálunk erősebb és ben­nünket eltipró hatalmakhoz, jóindulatukra, elnézésükre és türelmükre pedig hogyan apellálhatnánk akkor, mikor mi sem bá­nunk így a nálunk gyöngébekkel. — Végezetül pedig ismét csak azt mondhatom, amivel nyilatkozatomat kezd­tem, hogy tudniillik a cionizmus, a világ zsidóságának védelmi sánca. Valami olyas­féle, mint mikor a verebek összebújnak a bokor tövén és igy védekeznek a bánya ellen. Minden igaz embernek, már csak a krisztusi kereszténység nevében is segítenie kell azokat, akik ez azt elvet vallják és hiszik, hogy ennek megvaló­sulása békét és nyugalmat szerez''nekik Mert hiszen, bár győző és legyőzött min­dig lesz a földön, de éppen ma, egy vi­lágháború véres tanulságai után, egyetlen európai nemzet sem engedheti meg ma­gának a fényűzést, hogy új és*'szégyen­letes harcot kezdjen embertársa ellen, azért, mert zsidó, hiszen fehéremberek vagyunk valamennyien. Gum­mibély­egzők :: rövid időn belül :: Spire Sándor bélyegzőgyár Uzhorod-Ungvár.

Next