Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)
1921-01-07 / 37. szám
2 oldal. (37. szám.) 1ZSIDÓ NÉPLAP 1921. január 7. „Mindenki vállvetve dolgozik.. A „Morningpost“ tudósítása Zsidó országról. A „ Morningpost“ hosszú cikket közölt a palesztinai kérdésről. A „Morningpost“ az angol sajtóban anticionista irányzatot képvisel. Figyelemreméltó a cikk már azért is, mert mutatja az anticionisták hangulatát és érveit. A cikk többek között ezeket mondja: „Munkatársunkat kiküldtük Palesztinába. Amit onnan jelent, jó is, kedvezőtlen is. Nem lehet letagadni a palesztinai zsidóság emberfeletti munkakedvét, tisztességes nemzeti érzületét és áldozatkészségét. Csodálatos energia lakik a zsidó népben, mindenki vállvetve dolgozik az új ország megteremtésén, de viszont lehetetlen követelni tőlük, hogy a súlyos adóterhek alatt összeroppanjanak. Mi sem tehetjük, hogy az ország megszállásának költségeit folyton gyarapítsuk, ahelyett, hogy csökkentenénk. Csak arra alapítani, hogy valamikor rentábilis befektetés lesz ez, az országalapítás számunkra nagyon kétséges dolog. Amire nagy szükség volna, de amit nem igen észlelünk: a Palesztinán kívül élő zsidóság ügybuzgósága. A zsidó nemzeti eszme számára éppen azok a rétegek nem voltak még megnyerhetők, amelyek vagyonuknál fogva és befolyásuk következtében alkalmasak lennének arra, hogy tőkét fektessenek be a különböző palesztinai vállalatokba, hogy azokból szép, lendületes gazdasági élet fejlődhessék. Nem elegendő, hogy a keleti zsidóságot és a nyugati zsidóság tömegeit megnyerték a nemzeti cél számára. A keleti zsidóság nagy embertömegei csak tartalékot adhatnak a palesztinai letelepülés számára, de megfelelő tőke és vállalkozás híján ez az emberanyag csak kölönc az ország nyakán. Mit tegyen egy ország ipar nélkül, intenzív földművelés nélkül, a gazdasági élet lelüdülete nélkül, azzal a rengeteg emberrel, akit ősi honvágy, az üldöztetés előli menekvés és a munkában való bizalom hozott ide. Nem szabad ilyen politikát folytatniuk a cionistáknak. Ha nagy feladatok előtt állanak, akkor nagyobbat el sem képzelhetünk, minthogy megnyerjék a világ gazdag zsidójait országépítő céljaiknak. Amit e tekintetben eddig tapasztaltunk, megnyugtatónak egyáltalán nem lehet mondani. A zsidóság pénzügyi buzgalmat nem igen tanúsít saját nemzeti otthona iránt. Arról van szó, hogy a világon széjjelszórt zsidó milliók felépítsék nemzeti hazájukat, hogy legyen kultúrájuk, igazságszolgáltatásuk és kormányzati tehetségük számukra egy darab föld, ország, amelyet ők maguk állítanak fel. Szebb ideál ilyen nagyarányú széjjelszóródottságban élő faj számára, mint a zsidó el sem képzelhető. És mivel áldoznak ők ez ideálért ? A zsidóságnak egy kis lelkes rétege támogatja a nagyszerű akciót komoly pénzekkel. A nagy tömegek, nem tudjuk miért, talán kellő szervezettség híjján, nem mutatják azt a financiális áldozatkészséget, amely nélkül Palesztinát újjáépíteni lehetetlen. Nem adhatunk tanácsot a cionista szervezetnek, de konstatálhatjuk, hogy a dolgok így tovább nem folyhatnak. Nem látunk semmi okot arra, hogy miért fizesse az angol adófizető, amelynek túlnyomó többsége nem zsidó vallású, Palesztina újjáépítési költségeit. Lelkes cionistáink jegyezzék meg, hogy a britt népnek ezidőszerint semmi kedve pénzt adni exotikus vállalkozásokra, amelyek csak történetfilozófiai gyönyörűségeket okoznak neki. A zsidó nép számára azonban ez több történetfilozófiánál, az ő számára ez életösztön, tehát tartozik ehhez igazodni. A világ tehetős zsidósága, ha van benne nemzeti érzés, álljon össze és csinálja meg pénzzel országát. Senki el nem hiszi nekik, hogy ez a lehetetlenségek közzé tartozik.“ Íme egy angol anticionista lap véleménye! Kommentár nélkül is sokat mond, mert nyíltan kimondja azt, amit mi mindig is hangoztattunk s amiért a hivatalos zsidóság bennünket úgyszólván agyongyűlöl, hogy t. i. a zsidóságnak mindenre van pénze és áldozatkészsége, csak saját szabadságának és függetlenségének a kivívására nincs. Pedig baj, ha ezt az alkalmat elmulasztjuk. Nincs az a bűnbánatos hoszszú nap, amely a bűneinkre engesztelést hozna, mert ember és isten közötti bűnre a Jonkippur kiengesztel, de a zsidó nagyoknak a zsidó nép elleni bűneire Jonkippur nem hoz bűnbocsánatot és irgalmatlanul elpusztulunk a golutban. Ruppert magyar nemzetgyűlési képviselő a cionizmusról. A budapesti cionista laptársunk körinterjút indított magyar keresztény politikusok között, hogy miképen vélekednek a cionizmusról. A sor Ruppert Rezső képviselő nyilatkozatával kezdődik, akinek tiszteletreméltó törekvéseit parlamenti szerepléséről már ismerjük a feltett kérdésekben a következőkben foglalta össze nyilatkozatát: — Mindenekelőtt kijelenhetem, hogy nem szívesen nyilatkozom ilyen speciálisan zsidó kérdéssel kapcsolatban, mert részint nem is foglalkoztam eddig intenzíven ezekkel a kérdésekkel, részint pedig amúgy is eleget rám fogják, hogy a zsidóság exponense vagyok. Tréfásan megkérdeztük, hogy nagyon kényelmetlenül érzi-e magát a képviselő úr, ebben a neki tulajdonított szerepben? Ruppert Rezső fölnevetett: — Nem, amint látja egészen jól érzem magam. A cionizmusnak különben sem barátja, sem ellenzője nem vagyok, objektív szemmel figyelem a dolgokat, de meg kell vallanom, hogy jobban szeretném, ha ez az eszme meg nem született volna. Mert, ha cionizmus nem lenne, természetszerűleg hiányoznának az okok is, amelyek ezt az eszmét világra hozták és így nevezetesen a zsidóüldözés. Én a cionizmust a zsidóság nagyért érthető védelmi síkjának tartom, mintegy meghajlásnak azon uralkodó fajok akarata előtt, melyek között a. számarányaiban és igy erejében is kisebb zsidóság elszórva és részben megtagadottam él. Nagyon természetes és jogos törekvésnek tartom a zsidóság részéről, hogy tartozni akar valahová és ezt a valahová tartozását, adott esetben nyomatékosan szeretné hangsúlyozni. Kettős igazságtalanságnak tartanám viszont ezzel szemben, ha akadnának olyanok, akik, valamely állam kötelékébe tartozó zsidót, cionista törekvései miatt az állammal szemben hűtlenséggel vádolnák. A cionizmus nem önmagától született meg, nem Tart pour l’art törekvés, még ott sem, ahol a zsidóság föltétlenül egyenjogúságot élvez, mert a zsidóság egy igen nagy része még nincs ebben a helyzetben. A zsidóság és különösen a keleti zsidóság, még napjainkban is az Ahasvérusok keserű sorsát éli s csak természetes, hogy vágyakozik egy otthon után, ahol embert megillető nyugalomban és békében élhet és csak természetes, hogy a zsidóságnak békében és nyugati kultúrában élő része (nevezetesen az angol, amerikai és francia zsidóság) is szervezkedik, hogy ezeknek a szerencsétlen testvéreiknek otthont és békét szerezzenek. Szégyenletes ebben a modern népvándorlásban csak annyi van, hogy még ma is, a huszadik században is vannak emberek, akik nem tudják belátni azt, hogy minden embernek joga van élni, ahol akar, addig, amíg el nem tartatja magát másokkal, addig, mig a saját munkájából akar megélni. — Hogy speciálisan a mi ügyünkről beszéljek, dőreség volna letagadni a magyarországi cionizmus létjogosultságát. Az uralkodó politikai hangulat nálunk is rákényszerítette a zsidóságot a cionizmus intenzív ápolására. Mert elvileg a magyarországi zsidóság ma vissza van kényszerítve egy politikai és társadalmi gettóba, ha a valóságban nincs is így egészen. A valóságban együtt dolgozunk a zsidósággal, szervesen belekapcsolódva az ország organizmusába ma is és a mai súlyos időkben főkép gazdasági szempontokból, nagy kár is volna őket onnan kirekeszteni. Annál is inkább, mert a szétdarabolt Magyarország jajkiállítását, a humanizmus nevében intézi a nálunk erősebb és bennünket eltipró hatalmakhoz, jóindulatukra, elnézésükre és türelmükre pedig hogyan apellálhatnánk akkor, mikor mi sem bánunk így a nálunk gyöngébekkel. — Végezetül pedig ismét csak azt mondhatom, amivel nyilatkozatomat kezdtem, hogy tudniillik a cionizmus, a világ zsidóságának védelmi sánca. Valami olyasféle, mint mikor a verebek összebújnak a bokor tövén és igy védekeznek a bánya ellen. Minden igaz embernek, már csak a krisztusi kereszténység nevében is segítenie kell azokat, akik ez azt elvet vallják és hiszik, hogy ennek megvalósulása békét és nyugalmat szerez''nekik Mert hiszen, bár győző és legyőzött mindig lesz a földön, de éppen ma, egy világháború véres tanulságai után, egyetlen európai nemzet sem engedheti meg magának a fényűzést, hogy új és*'szégyenletes harcot kezdjen embertársa ellen, azért, mert zsidó, hiszen fehéremberek vagyunk valamennyien. Gummibélyegzők :: rövid időn belül :: Spire Sándor bélyegzőgyár Uzhorod-Ungvár.