Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)

1921-01-14 / 38. szám

2 oldal. (38. szám.) ZSIDÓ NÉPLAP 1921. január 14. Arachot ? Ezt, ami mellett most pállunk : a Kehille-Stubenak a zöld asztalát! Ilyen igazságot dörgő szavak mellett minden érv eltörpült. Az aggódóknak (az agodisták tréfás elnevezése) még az sem használt, hogy „Hitközségi pártnak dek­larálták magukat, a mizrachisták kék-fehér jelvényes csapatjával tele volt minden helység, a kocsikon, melyeken szavazók jöttek, kék-fehér lobogó lengett, minden újabb érkezett csapat a Hatikwah meló­diájával lépett a szavazó helyiségbe. Laj­­hudim hajta óra, Szimcha v’szasson ... A leadott szavazatok száma" 773,­­ ebből 90 még nem igazolt, de ebből is 80 százalék a Mizrachistáké. A megma­radt 663 szavazatból 270 Hitközségi párti és 403 a Mizrachi­ cionistáké. Ezzel az új szellem bevonulásával a hitközségbe, egy új óra is kezdődik a nagyváradi zsidóság életében. Az új ve­zetőség gátat fog vetni a pusztító aszimi­­lációnak és a senyvesztő konzervativiz­musnak és a zsidó ifjúságnak uj vezetési irányt fog adni, mely őt a zsidó nép di­csőségére örök­­ időkre nevelni fogja. A mi szocializmusunk. írta Hugó Bergmann. Az elmúlt éjjel nehéz álmom volt. A haifai konferenciát láttam és a szocia­lizmus feletti vitát véltem ott hallani. Mindkét párt emberei meg akartak engem győzni arról, hogy nem vagyok igazi szo­cialista. Az egyik azt vetette szememre, hogy a Hapoel-Hazair tagja vagyok és a Hapoel-Hazair szervezet nem akarja ma­gát szocialista szervezetnek vallani, majd a saját pártunknak egyik embere köze­ledett felém és ő is kijelentette előttem, hogy mi nem vagyunk szocialisták, azon­ban ... azonban igaz, hogy a Hapoel- Hazair programmja eléggé szocialista, de nation­alizmusnak mondja mindazt, amit mi szocializmusnak szoktunk nevezni. Ebből heves vita fejlődött ki közöttünk. Ő a nationalizmust, én pedig a szocializ­must vitattam s egyszerre a haifai kon­ferencia képét álmomban a prágai kon­ferencia váltotta fel és már időzünk órák óta ezen ülésnél, már hajnalodik l és mi mi még mindig keressük ... a szót. Felriadtam. Álmom foszlányai még mindég fogva tartották összes gondola­taimat ... a szót. Hát egy szó akadá­lyozza meg pártunk egyesülését ? De mi tulajdonképen a mi szocializ­musunk, illetve mi nem? Mi nem a mi szocializmusunk ? 1. Minden politikai szocializmust határozottan elutasítunk. Nem hisszük, hogy a termelő­­eszközöknek az állam kezébe, azaz a bürokrácia, a tisztviselők és a parlament kezébe való átmenete a problémát va­lamiképen megoldaná. 2. Minden anyagi világnézetet elutasítunk, úgy a történe­lem, mint a munkásság helyzete szem­pontjából. A szocialista problémák oly módon való megoldása, amely csak a munkabéremelésre van alapozva, a mun­kás és munkája közötti viszonyra való tekintet nélkül — nem képez megoldást, mert az emberben felébresztett pénzéh­ségnek nincs határa. 3. Elutasítunk min­den olyan szocializmust, amely fő feladatát a politikában látja, a munkásság helyze­tén politikával vél segíteni és követelé­sekkel áll elő, melyek másokhoz, s nem pedig egyidejűleg és legfőképen a mun­kássághoz vannak intézve. És miáltal vagyunk mi szocialisták ? 1. Azáltal, hogy az eljövendő tár­sadalom alapját, a társadalom tagjainak saját munkájában látjuk és ez a felfogás vezet bennünket arra, hogy az emberiség jövőjét a proletariátusban lássuk. 2. Az­által, hogy a termelőeszközöknek a mun­kásság kezébe való átadásában látjuk a szocialista probléma megoldásának elő­­föltételét. 3. A mi szocializmusunk — anarchizmussal ellentétben — az alulról fölfelé való megvalósításra törekszik és nem megfordítva. Igazi forradalom addig nem lesz, míg az nem a csirájában fog megszületni: a családban, a szűkebb kör­nyezetben. Ezért tartja a mi szocializmu­sunk a politikát csak másod, avagy har­madrangú tényezőnek. Fontosnak tartjuk azonban oly önálló csoportok l létesítését, melyek minden szükségletüket önállóan elégítik ki. 4. A mi szocializmusunk fon­tosnak tarja a munka minőségét. Teremtő munkára törekszünk és nem mindegy, hogy a munkás bérét, mint földmunkás, vagy pedig luxuscikkek előállításával ke­resi. A teremtő munkáért hajlandók va­gyunk bármilyen áldozatra, nem pedig kifejezetten a munkásért és a proletá­­r­riátusért. Abból magyarázható tehát erős el­­­­lenzésünk az európai lármás szocializmus minden ténykedése ellen, mert ez teljesen a politikára van felépítve. Mert mindig és mindent csak másoktól követel, nem szá­mol a munka minőségével és csak meny­­nyiségi folyamatot, egy külső körülményt lát benne. Mert rosszul neveli a munká­sokat, amennyiben az irigységet, ellensé­gességet és gyűlöletet fejlesztik bennük, nem pedig szeretetek Sem az­­ emberiség, sem pedig a saját nemzetisége iránti sz­e­retet nem fejleszti a munkásban, mert­­ hiszen tagadja az Istenség létezését. Azon­ban minden nép sajátságosságának lé­­­­nyege, az Istenben való hit és aki nin­csen hűen népével egybeforrva, az el­idegenedik tőle. Mi azonban hiszünk népünk Istenében és biztosan tujuk, hogy az egész zsidó nép országában­ együtte­sen dolgozva ismét egy néppé lesz. És ezen hitünket szentebbnek tartjuk Európa minden osztálykülönbségről és osztály­­harcról szóló tanánál. Ez a mi szocializmusunk, csak ez, bármily nevet is adjunk neki. És most azon barátaink, akik né­pünk széles rétegeit , a szocializmus-cio­nizmus szellemében kívánják nevelni, kérdem: Van-e elvi ellentét köztünk és közöttetek, vagy nem ? Én csak egyet tudok. Ha tényleg volna valami ellentét, akkor — és akkor főképen — azért fo­gok küzdeni, hogy pártunk a szakszerve­zeti szövetségbe belépjen és annak a palesztinai össtmunkásságot érintő ösz­­szes ügyeket átadja, hogy magát a jelen­leg összes irodáinkban uralkodó mecha- Cionista nőagitátorok Lengyelországban. A cionizmus terjedése Lengyelország­ban. — Egy cionista leány gyűjtő­szavai. — A szivek lángragyúlnak. — Mindent odaadnak Palesztina felépí­tésére. — Saját tudósítónktól. — A­ Varsótól nem messzire fekvő Ost­­rowiecz nevű városkában tartózkodtam, midőn egy este, imádkozás után arra hív­ták fel a figyelmemet, hogy egy varsói kiküldött a cionista egyesületben valami propaganda előadást akar tartani. A dolog érdekelt és egy ismerősömmel nevezett egyesületbe mentem. Meglepő volt előttem — mint aki csak kisméretű érdeklődéshez van hozzá­szokva, ha valami cionista előadásról van szó — a látvány, mely elém tárult. A kis városka cionistáinak több szobából álló pompás egyesületi helyiségük van s az­­összes helyiségek már telve voltak lelkes érdeklődőkkel. Gazdag és szegény, ifjú és vén férfi és nő vegyesen, képviselve volt itt. Mindenki izgatottan leste a megnyitás percét és a suttogásokból kivehető volt, hogy valami nagy dolog készül itt. Az elnöklő megnyitó szavai után egy fiatal leány lépett az emelvényre és lel­kesedéstől sugárzó arccal belefogott szó­noklatába. Első percben mindenki meg­lepődve nézett össze. Hát ez legyen az a híres szónok ? Ez a fiatal leány, azzal a viruló rózsás arccal ? Ám a gyülekezet meglepetése csak nőtt, midőn a szónoknő szavait hallotta.­­Minél jobban belemelege­dett beszédébe, annál nagyobb hévvel figyelték. A közönség csak úgy szívta magába a szavakat, szinte megittasodott igéitől. A Keren Hajessodnak, a palesztinai újjáépítési alapnak jött propagandát­ csi­nálni s oly fényes tehetséggel volt meg­áldva e gyermeklány, hogy beszédének befejeztével a jelenlevők szemeiben a lel­kesedés és remény sugara örömkönnyek kíséretében jelent meg. Azonban ami ez­után történt annak leírására a toll nem képes ! A lengyel márka alacsony árfo­lyama miatt a nagyobb adományok is csekély értékűek, ezért nem pénzt adtak az ottlevők. A nők gyűrűiket vették le s fülbevalóikat szedték ki füleikből, a fér­fiak arany óráikat és más értékes tárgyai­kat szedték ki lázas örömmel zsebeikből s áldozták a Keren Hajessod oltárára. Szinte boldog öröm sugárzott annak az arcáról, aki leróhatta népe iránti adósságát. Körülbelül egy millió lengyel márka értékű arany tárgy gyűlt itt össze rövid néhány perc alatt. És lengyelországi test­véreink elbeszélése szerint ily mértékben folyik az adakozás az ország minden városában, mindenki tehetsége szerint járul hozzá a felépítési alaphoz és meg van győződve róla, hogy értéktárgyát, pénzét a legjobb helyre adta. Ezzel szemben milyenek nálunk az állapotok ? Ah ! Kár felébredni ebből a szép, ideális világból a mi elposhadt, csak­­ a pénzért élő, zsidó társadalmunkba­­nikai munkától megszabadítsa és újból azzá legyen, ami volt: a mi szocializmu­sunk, a mi gondolkodásunk alapján fel­épített párt. .............. .....................................

Next