Zsidó Néplap, 1921. január (2. évfolyam, 37-40. szám)
1921-01-14 / 38. szám
2 oldal. (38. szám.) ZSIDÓ NÉPLAP 1921. január 14. Arachot ? Ezt, ami mellett most pállunk : a Kehille-Stubenak a zöld asztalát! Ilyen igazságot dörgő szavak mellett minden érv eltörpült. Az aggódóknak (az agodisták tréfás elnevezése) még az sem használt, hogy „Hitközségi pártnak deklarálták magukat, a mizrachisták kék-fehér jelvényes csapatjával tele volt minden helység, a kocsikon, melyeken szavazók jöttek, kék-fehér lobogó lengett, minden újabb érkezett csapat a Hatikwah melódiájával lépett a szavazó helyiségbe. Lajhudim hajta óra, Szimcha v’szasson ... A leadott szavazatok száma" 773, ebből 90 még nem igazolt, de ebből is 80 százalék a Mizrachistáké. A megmaradt 663 szavazatból 270 Hitközségi párti és 403 a Mizrachi cionistáké. Ezzel az új szellem bevonulásával a hitközségbe, egy új óra is kezdődik a nagyváradi zsidóság életében. Az új vezetőség gátat fog vetni a pusztító aszimilációnak és a senyvesztő konzervativizmusnak és a zsidó ifjúságnak uj vezetési irányt fog adni, mely őt a zsidó nép dicsőségére örök időkre nevelni fogja. A mi szocializmusunk. írta Hugó Bergmann. Az elmúlt éjjel nehéz álmom volt. A haifai konferenciát láttam és a szocializmus feletti vitát véltem ott hallani. Mindkét párt emberei meg akartak engem győzni arról, hogy nem vagyok igazi szocialista. Az egyik azt vetette szememre, hogy a Hapoel-Hazair tagja vagyok és a Hapoel-Hazair szervezet nem akarja magát szocialista szervezetnek vallani, majd a saját pártunknak egyik embere közeledett felém és ő is kijelentette előttem, hogy mi nem vagyunk szocialisták, azonban ... azonban igaz, hogy a Hapoel- Hazair programmja eléggé szocialista, de nationalizmusnak mondja mindazt, amit mi szocializmusnak szoktunk nevezni. Ebből heves vita fejlődött ki közöttünk. Ő a nationalizmust, én pedig a szocializmust vitattam s egyszerre a haifai konferencia képét álmomban a prágai konferencia váltotta fel és már időzünk órák óta ezen ülésnél, már hajnalodik l és mi mi még mindig keressük ... a szót. Felriadtam. Álmom foszlányai még mindég fogva tartották összes gondolataimat ... a szót. Hát egy szó akadályozza meg pártunk egyesülését ? De mi tulajdonképen a mi szocializmusunk, illetve mi nem? Mi nem a mi szocializmusunk ? 1. Minden politikai szocializmust határozottan elutasítunk. Nem hisszük, hogy a termelőeszközöknek az állam kezébe, azaz a bürokrácia, a tisztviselők és a parlament kezébe való átmenete a problémát valamiképen megoldaná. 2. Minden anyagi világnézetet elutasítunk, úgy a történelem, mint a munkásság helyzete szempontjából. A szocialista problémák oly módon való megoldása, amely csak a munkabéremelésre van alapozva, a munkás és munkája közötti viszonyra való tekintet nélkül — nem képez megoldást, mert az emberben felébresztett pénzéhségnek nincs határa. 3. Elutasítunk minden olyan szocializmust, amely fő feladatát a politikában látja, a munkásság helyzetén politikával vél segíteni és követelésekkel áll elő, melyek másokhoz, s nem pedig egyidejűleg és legfőképen a munkássághoz vannak intézve. És miáltal vagyunk mi szocialisták ? 1. Azáltal, hogy az eljövendő társadalom alapját, a társadalom tagjainak saját munkájában látjuk és ez a felfogás vezet bennünket arra, hogy az emberiség jövőjét a proletariátusban lássuk. 2. Azáltal, hogy a termelőeszközöknek a munkásság kezébe való átadásában látjuk a szocialista probléma megoldásának előföltételét. 3. A mi szocializmusunk — anarchizmussal ellentétben — az alulról fölfelé való megvalósításra törekszik és nem megfordítva. Igazi forradalom addig nem lesz, míg az nem a csirájában fog megszületni: a családban, a szűkebb környezetben. Ezért tartja a mi szocializmusunk a politikát csak másod, avagy harmadrangú tényezőnek. Fontosnak tartjuk azonban oly önálló csoportok l létesítését, melyek minden szükségletüket önállóan elégítik ki. 4. A mi szocializmusunk fontosnak tarja a munka minőségét. Teremtő munkára törekszünk és nem mindegy, hogy a munkás bérét, mint földmunkás, vagy pedig luxuscikkek előállításával keresi. A teremtő munkáért hajlandók vagyunk bármilyen áldozatra, nem pedig kifejezetten a munkásért és a proletárriátusért. Abból magyarázható tehát erős ellenzésünk az európai lármás szocializmus minden ténykedése ellen, mert ez teljesen a politikára van felépítve. Mert mindig és mindent csak másoktól követel, nem számol a munka minőségével és csak menynyiségi folyamatot, egy külső körülményt lát benne. Mert rosszul neveli a munkásokat, amennyiben az irigységet, ellenségességet és gyűlöletet fejlesztik bennük, nem pedig szeretetek Sem az emberiség, sem pedig a saját nemzetisége iránti szeretet nem fejleszti a munkásban, mert hiszen tagadja az Istenség létezését. Azonban minden nép sajátságosságának lényege, az Istenben való hit és aki nincsen hűen népével egybeforrva, az elidegenedik tőle. Mi azonban hiszünk népünk Istenében és biztosan tujuk, hogy az egész zsidó nép országában együttesen dolgozva ismét egy néppé lesz. És ezen hitünket szentebbnek tartjuk Európa minden osztálykülönbségről és osztályharcról szóló tanánál. Ez a mi szocializmusunk, csak ez, bármily nevet is adjunk neki. És most azon barátaink, akik népünk széles rétegeit , a szocializmus-cionizmus szellemében kívánják nevelni, kérdem: Van-e elvi ellentét köztünk és közöttetek, vagy nem ? Én csak egyet tudok. Ha tényleg volna valami ellentét, akkor — és akkor főképen — azért fogok küzdeni, hogy pártunk a szakszervezeti szövetségbe belépjen és annak a palesztinai össtmunkásságot érintő öszszes ügyeket átadja, hogy magát a jelenleg összes irodáinkban uralkodó mecha- Cionista nőagitátorok Lengyelországban. A cionizmus terjedése Lengyelországban. — Egy cionista leány gyűjtőszavai. — A szivek lángragyúlnak. — Mindent odaadnak Palesztina felépítésére. — Saját tudósítónktól. — A Varsótól nem messzire fekvő Ostrowiecz nevű városkában tartózkodtam, midőn egy este, imádkozás után arra hívták fel a figyelmemet, hogy egy varsói kiküldött a cionista egyesületben valami propaganda előadást akar tartani. A dolog érdekelt és egy ismerősömmel nevezett egyesületbe mentem. Meglepő volt előttem — mint aki csak kisméretű érdeklődéshez van hozzászokva, ha valami cionista előadásról van szó — a látvány, mely elém tárult. A kis városka cionistáinak több szobából álló pompás egyesületi helyiségük van s azösszes helyiségek már telve voltak lelkes érdeklődőkkel. Gazdag és szegény, ifjú és vén férfi és nő vegyesen, képviselve volt itt. Mindenki izgatottan leste a megnyitás percét és a suttogásokból kivehető volt, hogy valami nagy dolog készül itt. Az elnöklő megnyitó szavai után egy fiatal leány lépett az emelvényre és lelkesedéstől sugárzó arccal belefogott szónoklatába. Első percben mindenki meglepődve nézett össze. Hát ez legyen az a híres szónok ? Ez a fiatal leány, azzal a viruló rózsás arccal ? Ám a gyülekezet meglepetése csak nőtt, midőn a szónoknő szavait hallotta.Minél jobban belemelegedett beszédébe, annál nagyobb hévvel figyelték. A közönség csak úgy szívta magába a szavakat, szinte megittasodott igéitől. A Keren Hajessodnak, a palesztinai újjáépítési alapnak jött propagandát csinálni s oly fényes tehetséggel volt megáldva e gyermeklány, hogy beszédének befejeztével a jelenlevők szemeiben a lelkesedés és remény sugara örömkönnyek kíséretében jelent meg. Azonban ami ezután történt annak leírására a toll nem képes ! A lengyel márka alacsony árfolyama miatt a nagyobb adományok is csekély értékűek, ezért nem pénzt adtak az ottlevők. A nők gyűrűiket vették le s fülbevalóikat szedték ki füleikből, a férfiak arany óráikat és más értékes tárgyaikat szedték ki lázas örömmel zsebeikből s áldozták a Keren Hajessod oltárára. Szinte boldog öröm sugárzott annak az arcáról, aki leróhatta népe iránti adósságát. Körülbelül egy millió lengyel márka értékű arany tárgy gyűlt itt össze rövid néhány perc alatt. És lengyelországi testvéreink elbeszélése szerint ily mértékben folyik az adakozás az ország minden városában, mindenki tehetsége szerint járul hozzá a felépítési alaphoz és meg van győződve róla, hogy értéktárgyát, pénzét a legjobb helyre adta. Ezzel szemben milyenek nálunk az állapotok ? Ah ! Kár felébredni ebből a szép, ideális világból a mi elposhadt, csak a pénzért élő, zsidó társadalmunkbanikai munkától megszabadítsa és újból azzá legyen, ami volt: a mi szocializmusunk, a mi gondolkodásunk alapján felépített párt. .............. .....................................