Zsidó Néplap, 1923. március-június (3. évfolyam, 1-18. szám)

1923-03-02 / 1. szám

Sf. £yjfoSy»im. iU 2 borod 2£"!T Tül T*) 1923 március 2. 1. szám «•*—■-----Ti... - .. -------- r "-»Bur—HI I ~ i l lln I IIÜP~ ~ HWHT i ill—íl'T . i. .■■h ~ 'Wmll? ~ I "IWh * WH ' IBRIii —jWnr*fflWÍI ZSilli TÁRSADALMI, F9LITKAI, IHLTHIÁLIS ÉS GAZDASASI HETILAP Előfizetési ár: 1 évre 50, '/3 évre 15 Ke. Egyes szám ára 1 Ke. Főszerkesztő: Dr BOLGÁR MÓZES Felei#» szerkesztő: SZERINT RI LA Szerkesztősé­t és kladéhiTatal Day ka­ttábor­a. 1 ssán. N­ T#lef*u »»»» —. Megjelenik minden pénteken. f—mtimwirn 'rrnriiHMiiiwMwiaMiKiJMa.­ Szózat régi és uj előfizetőinkhez. Midőn néhány­ hónappal ezelőtt anyagi gondoktól sújtva letettük a tollat, lankadat­lan reménnyel hittük, hogy újra feltámadunk. Bíztunk benne, hogy a zsidóság újra frontra hív bennünket. És lám nem csalatkoztunk bizodalmunkban! Persze az események siet­tették újra megjelenésünket és most frissült erővel új harcra vértezetten szállunk síkra népünk érdekében. Bízunk benne és reméljük, hogy a galath és a létminimumért folytatott harcban elkeseredett és érzéketlenné lett zsidó­ság immár tudatára fog ébredni ama kötelessé­gének, mellyel önmagának tartozik és lapunk­ban igazi barátját, hű bajtársát fogja látni, mely szóval épe­tettel kész az összzsidóság érdekéért harcolni. Béke veletek ! A Zsidó Néplap további Programm­ja: 1. Őrködni a zsidóság társadalmi, politi­kai, kulturális és gazdasági érdekei felett; 2. harcolni a korrupció, az elnyomatás és minden a zsidóság ellen megnyilvánuló jelenség ellen és így a köztársaság demokratikus kiépítésén közreműködni; 3. követeljük a békeszerződés értelmében a kisebbségi jogok keresztülvitelét az egész republikában és különösen Podk. Russban, tekintet nélkül ezen utóbbi terület államformájára ; 4. a mindinkább elhatalmasodó antisze­mitizmus ellen kíméletlen harcot indí­tunk, de mert tudjuk, hogy az antisze­mitizmust a diaszpórában még nemzeti jogokkal sem lehet megszüntetni; 5. a Népszövetségtől és Angliától a Bal­­four-deklaráció megvalósítását követel­jük és végül 6. minden erőnkkel egy plattform megte­remtésén fogunk dolgozni, melyben a köztársaság egész zsidósága, párt és vallási árnyalatra való tekintet nélkül egyesüljön, hogy így az áldatlan párt­harc és a zsidó nép becsületét és ere­jét aláásó csúnya viszálykodásnak vé­get vessünk. Ebben a küzdelemben minden becsüle­tes, igaz zsidó támogatását elvárjuk és minden őszinte és becsületes tanácsot elfogadunk. A zsidóságnak be kell látnia, hogy így szétzüllesztve, és szétdarabolva nem me­het tovább. És ha a mindinkább elhatal­masodó ellenség támadását ki akarja pa­rírozni, úgy egy egységes frontot kell alkotnia, egységes programmal és egysé­ges akarattal, annál is inkább, mert az ellenünk koncentrált támadások sem válo­gatnak párt és vallási árnyalat szerint, hanem egységesen érnek bennünket s a zsidóság egységes megsemmisítésére tö­rekszenek. Fel tehát harcra a fenti az egységes zsidó nép nem kér es nem marad. Válasz Svojse: Die jüdische Frage in Podk. Rus cimü röpiratára. Az ön röpiratát figyelemmel átolvastam és meg kell állapítanom, hogy sok téve­dés és egy csomó naiv megállapítástól eltekintve, ön sok igazságot mond. Nem óhajtok írásának tartalmára bővebben ki­térni, már csak azért sem, mert erre sze­rény hasábjaink szűkeknek bizonyulná­nak. Válaszomban csak pótolni akarom azt, amit ön szerint az itteni zsidóság el­mulasztott, hogy t. i. „fajunk igazságáról“ meggyőzzük önöket. Hát elsősorban a zsidóság Podka Rus­­ban a lakosság 20 százalékát képezi. A podkarpatska rusi zsidóság keleti zsi­dóság legnyugatibb szárnya, mely azon­ban mindmáig megtartotta a keleti zsidó jellegét, amit a keleti zsidósághoz hasonló nyomorúságos szegénysége is igazol. (Né­hány állítólagos gazdag zsidótól eltekintve) Az egész Podk. Rus zsidóságáról az egész nyugat azt tartja, hogy úgy a falusi, mint a­ városi zsidóság igazi munkás életet él. És tényleg, ha a városok utcáin végig me­gyünk, látunk zsidó iparosokat napszá­mosokat, kocsisokat és más kérgeskezű zsidókat. A falvakban földműveseket, erdei munkásokat, favágókat, szénégetőket és tutajosokat. Egy része a zsidóságnak — Svojse szerint majdnem mindegyike — licenzia gyakorlását űzi. E szűkös, de bé­késen éldegélő zsidóság, sorsát — amely nemzsidó szomszédjával mindig a legjobb viszonyban élt, — úgy látszik megirigyelte a sors, mert egyszerre egy sereg aspiráns jelentkezet a kenyerére és mithogy ezen aspiránsoknak elsőbbségi joguk van, elvették a zsidóktól és odaadták a jelentke­zőknek. Podkarpatska Rus nemzeti zsidósága maga is arra törekszik, hogy az új zsidó generációból dolgos, produktív embereket neveljen, azonban elvenni valakitől a ke­nyerét jelentő korcsmáját csak azért, hogy most már produktív kenyérkeresetre szo­ruljon éppen olyan igazságos dolog volna, mintha valakit egy mély vízbe dobnánk, hogy úgy tanuljon meg úszni. Ám adjanak új licenziákat nemzsi­dóknak, amennyit akarnak és zsidóknak egyáltalán ne adjanak újat, de minek kell a zsidóktól a régi jogokat megvonni és így őket tönkre tenni ? Az, aki eddig föld­munkából vagy iparból élt tovább is ab­ból élhet meg, de mihez fogjon az a zsi­dó korcsmáros, akitől elveszik a korcs­máját, mely családjának generációkon ke­resztül kenyeret adott? Azonban el kell venni, a zsidó­tól, mert máskülönben az új tulajdonos nem bírja a tempót, dehát akkor miért akarja bebeszélni a zsidóságnak, hogy a konkurrencia, és a verseny cselekvésre sarkal? ---------­De sok szónak egy a vége! Mi nem­zeti zsidók tudatában vagyunk annak, hogy a csehszlovák állammal szemben lojáli­­soknak kell lennünk és azt a tényt ösz­­szes testvéreinkkel is szívesen megértet­jük, ennélfogva mindaddig, amíg a kor­mányzat respektálja jogainkat és úgy bá­nik velünk, mint egy számottevő politikai és gazdasági faktorral, kiket egyforma jogok illetnek meg a többi nemzetiségekkel,­­ mi tudni fogjuk kötelességünket. Amidőn azonban szabad prédának tartanak ben­nünket és jogainktól megfosztanak ben­nünket, Ígéretekkel áltatnak miközben lá­­zítanak ellenünk, amidőn erőinket, ahe­lyett, hogy megértéssel felhasználnának a köz javára, elnyomatással akarják meg­törni, ne várjanak tőlünk támogatást! Mert noha a zsidó természete a hűség, még­sem kutya a lelke, hogy megnyalja azt a kezet, mely őt korbácsolja ! Tessék a zsidóság ügyeit megértéssel kezelni és zsidó kérdésekben zsidó szak­értők tanácsát kikérni, mert egyedül csak ők tudják megmutatni a mindnyájunkra nézve helyes megoldást és akkor hamar fogjuk megérteni egymást. Amit a zsidó­ság kíván azt a kormány könnyen telje­sítheti és ha teljesíti, akkor a zsidóság nem fog késni feladni a paszivitását! Anon. A palesztinai kivándorlás. Beavatatlan és a cionizmust nem ismerő oldalról a cionistákat gyakran érik külön­böző támadások. E támadásokat különböző esztelen érvekkel röpítik a cionisták felé. Leggyakoribb azonban az az érv, hogy hát ha olyan jó cionista, miért nem megy ki Palesztinába ? Az ilyen érvekkel dolgozó anticionista asszimiláns csak tájékozatlanságát és a világpolitikai helyzetet nem ismerő tudat­lanságát árulja el. Mert aki tájékozva van a világpolitikai helyzetről és aki foglal­kozik kissé a világfaktorrá lett cionizmus­sal, tudni fogja, hogy a kivándorláshoz nem­csak kedv kell, hanem kivándorlási és el­helyezkedési lehetőség, munkaalkalom és munkaképesség is. A kivándorláshoz a 15 millió zsidóból legalább is 8 milliónak van kedve s ter­mészetes, hogy elsősorban a magát cio­nistának nevező zsidónak, mert hiszen őt nemcsak új gazdasági lehetőségek, hanem az ősi föld és a becsületes nemzeti sza­badság után érzett vágya is vonzza. Azonban a Palesztinába való kivándor­láshoz, mint fent említettük sokkal fonto­sabb dolgokra van szükség. Elsősorban munka- és foglalkozási alkalom megterem­tésére. Hogy az emigránsok meg tudják kenyerüket keresni, meg kell indulnia az általános építkezéseknek. Telepek létesí­téséhez, a föld megvásárlását kell lehetővé tenni, ehhez pedig pénz, pénz s pénz kell. Azok a cionisták tehát, akik nem igye­keznek a palesztinai munkanélküliséget szaporítani, nagyobb szolgálatot tesznek az eszmének, ha a góluszban dolgoznak Palesztina felépítéséért. Ez a munka pedig kétféle: szakadatlanul áldozni és más zsi­dókat is áldozatra bírni. Ha a zsidóság megteszi kötelességét és miként a világ­háborúban gyilkos hadikölcsönökre áldo­zott, most saját országának felépítésére fog áldozni, úgy nemcsak a cionisták, de a zsidóság 50 százaléka fog kivándrolni.

Next