Zsidó Néplap, 1923. július-december (3. évfolyam, 19-44. szám)

1923-07-06 / 19. szám

HL évfolyam, (Ujhorod jb*T1 mn 5*3) 1023 julia» 6, 19. apám. Előfizetési ár: 1 évre 50, 11, évre 25 Ki. Egyes szám ára 1 Ke.I­sttatirkesattt: Br. BOLGIÁK MÓZEB Feleitta sierkeuttt: szeeÉny Béla SzerkMitesáf és kiadáki­atel Dajka háttör­*. 1 szám. II Tslsfa* szám­­. Megjelenik mindek pénteken. A zsidóság politikai- és pártirányai. Választások lesznek. Milyen választások, mikor és vajon tényleg meglesznek-e ? Még bizonytalan. Egy azonban bizonyos: a zsidóságnak mindenre készen, minden eshetőségre elkészülve kell, hogy legyen! Mert a készületlenség vesztünk volna és ha nem szervezkednénk ezekre a válasz­tásokra, úgy saját magunk ítéltünk magunk fölött Lássuk azonban a lehetőségeket és az utat, amelyen haladhatunk. Két plattform van, amelyen egészséges és a zsidó érdekeket tényleg képviselő aktív zsidó politikát kezdhetünk. Az egyik az Egyesült Zsidópártok reorganizálása egy kifejezetten zsidó nemzeti program­mal, a másik egy új zsidó nemzeti párt megalakítása. Az Egyesült Zsidópártok nyitott ajtót jelentene az összes zsidó párt- és vallási árnyalatoknak, amelyben e pártok és ár­nyalatok proporcionális képviseletet nyer­nének, a zsidó nemzeti párt megalakítá­sával pedig egy szilárd és gerinces szerve­zetet nyernénk amely semilyen gravitáció­kat nem engedne meg­­magának a zsidóság rovására, hanem tisztán a zsidóság egysé­ges érdekét képviselné, melyre nézve garancia az eddigi zsidó nemzeti szerve­zetek pártatlan működése, amit a távolál­lók is méltó elismerésben részesítenek. A zsidóságnak fel kell hagynia azzal a régi ön­ megalázó szokásával, hogy a saját érdekeivel mit sem törő,dve más pártok­nak feláldozza magát. És abban se bíz­zon, hogy érdekeit más pártok is meg fogják védeni, mert azt mér a gyakorlat megmutatta, hogy nem zsidó, még ha még­olyan liberális is — legfeljebb segít jutni a zsidón, de meg nem védi. Hogy tehát a zsidóság jövőjét biztosítsa, egyedül kell kezébe venni sorsát és megszabni politi­kai irányát amely azonban igazi és egé­szen zsidó politika kell hogy legyen. Rabbik harca az alsóapsai hitközség ellen. — Saját tudósítónktól. — Teresva, julius hó. Csak erőltetve írunk erről az esetről, mert nem célunk a rabbikat pellengére állítani és tágítani azt a chilul Hasem-t, melyet ők minden lelkiismereti furdalás nélkül gyakorolnak. Az eset természete azonban és mert feladatunk a gyengék támogatása az elnyomó hatalmasokkal szemben, kényszerít bennünket, hogy a fentiek dacára is foglalkozzunk az esettel. Régi nyavalyája ez a zsidóságnak és a hitközségi szokások egyik legabszolutisz­­tikusabb és legreakciósabb gyakorlata, hogy mialatt a rabbik tetszés szerint bár­mikor faképnél hagyhatják a hitközségü­ket és tetszés szerint vállalhatnak rabbi­széket, addig a hitközségek örök életre van­nak hozzákötve a rabbikhoz és csak a rabbi halálával vagy önkéntes távozásá­val szabadulhatnak tőle. Az egyes hitköz­ségek belső viszálykodása, egyetlensé­­ge és örökös háborúskodásának rendsze­rint ez a lehetetlen állapot az okozója. Mert a hitközség rabbija ahelyett, hogy „béké“-t teremtsen párthiveit a legélesebb támadásokra és harcokra ösztökéli. Ilyen harc tömböt az alsóapsai hitköz­ség kebelében is, melyet rabbik kezdemé­nyeztek és rabbik élesztenek az alsóap­sai hitközség kárára és az összszidóság szégyenére. Az alsóapsai 200 tagot számláló hitköz­ség a régi időkben a máramarosszigeti rabbinátus kötelékéhez tartozott. Midőn később Alsóapsát Podkarpatska Rushoz csatolták, az alsóapsai hitközség elhatá­rozta, hogy elszakad a mármarosszigeti rabbinátustól és külön rabbit vesz föl. Ezt minden józan ember a geográfiai helyzet változásával — különösen — jo­gosnak és helyesnek találta. Elvégre az alsóapjai zsidóknak joguk van egy saját tanítót fogadni, aki állandóan oktassa őket és ügyes-bajos dolgaikban ítélkezzen. Nem úgy azonban Teitelbaum, márma­rosszigeti rabbi! Ő semmiképen sem akar belenyugodni abba, hogy hatalma egy hit­­községnyivel kisebb legyen és bevétele ennek arányában megcsappanjon. Néhány híve segítségével harcot kezdett s idestova két éve, hogy felborult a hitközség nyu­galma és ádáz harcok színhelye. A harc természete már olyan, hogy személyes térre is átcsap és így a hitközségben ez, a rab­bik által szított háború odáig fajult, hogy a zsidók egymás becsületére, sőt életére törnek és ez a szomorú állapot denunci­­álásokban és gyújtogatásokban is kerül kifejezésre. Szégyenkezünk amidőn e sorokat. Írjuk, de kell, hogy napvilágot lásson a gazság, hogy «a gonoszt kiirtsuk a kebelünkből». A hitközség komolyabb elemei, látva ezen állapot mind rosszabbra fordulását és látva, hogy a hitközség békéje még sokára sincsen biztosítva, a podkl­­­rusi kormányzósághoz fordultak segítségért, amely a helyzet igazságos mérlegelésével 2613—ai.—23. szám alatt 922 február 7-iki kelettel végérvényesen elrendelte a hit­község elszakadását a máramarosszigeti rabbinátus kötelékétől és utasította a hit­községet egy rabbi választására. Az alsóapsai hitközség ezen rendelet értelmében meg is választotta a rabbiját egy rendkívül finomlelkű és nagytalmud­­tudós hírében álló férfiú személyében, aki elfoglalta a rabbi széket és most már azt hitték, hogy ismét a békesség napjai köl­töznek a faluba. De tévedtek! Nem számítottak a rabbik szívósságával, midőn érdekeikről van szó. Most már belföldi rabbik vették át a harci bárdot és suhogtatták meg az alsóapjaiak feje fölött. Elsősorban a volovojei rabbi, aki veszekedő ember hírében áll és szin­tén egy Teitelbaum, tehát rokona a már­marosszigeti rabbinak, minden követ meg­mozgatott, hogy az alsóapsai hitközség választását megdöntse, majd a huszti rabbi állott az első sorokba, akitől egynéhány hitközség már régen el akar szakadni és elrettentő precedenst szolgáltatva egy kör­iratban aszerolta az alsóapsaiak tudós új rabbiját és a sakter vágatását traf­­ninek és döghúsnak minősítette. Az iszur szószerinti szövegét jövő számunk­ban hozzuk. Az alsóapsaiak ezen iszur hallatára, noha az okozat természeténél fogva nem nagy súlyt helyeztek reá , meghökken­tek és most fűhöz-fához folyamodtak az iszur visszavonása miatt, ámde hasztala­nul, mert amint hírlik, már az ungvári rabbi is csatlakozott hozzá. Már mostan kérdjük: Van-e joga egy rabbinak, aki milliomos hírében áll, erő­szakosan egy hitközséget megtartani ? Szabad-e egy pusztán személyi, tehát önző pénzkérdés miatt az iszur súlyos fegy­verével a hitközség rakterének rituális vágatását trefinek és döghúsnak (nevére) minősíteni ? És végül van-e joga rabbiknak ugyan­csak fenti okok miatt aszerolni egy olyan rabbit, akinek több rabbitól rabbiképesí­­tése van és aki nagyobb talmudtudós és jámbor ember hírében áll mint ők? Nem-e visszaélés ez az autoritással, nem e megszentségtelenítése ez az iszur igazi értelmének és nem-e meggyalázása rabbi Hilel Kolomear tanításának, aki azt mondá, hogy lehetővé kell tenni miszerint minden községnek saját rabbija legyen ? Úgy tudjuk különben, hogy a hatóság is megtorló lépéseket tett folyamatba, mert ezen iszurt a saját rendelkezése ellen irányulónak is minősítette. Zsidó ébredés! Beregszász jut. 7. Az elmúlt hét a választási névjegyzék sérelmeivel adott foglalkozást városunk la­kosságának és — csodák csodája — a zsidóság is fáradságot vett magának, hogy a választói névjegyzék helyességéről vagy helytelenségéről meggyőződhessen, nehogy választói joga elvesszen. Bár az olvasók ebben semmi különöset nem látnak, én ezt mégis haladásnak tekintem, mert Beregszász város zsidósága Podkarpatska Rusban, sőt egész Csehszlovákiában egyedülálló azzal, hogy semmilyen zsidó párthoz — részint konzervativizmus, részint assimilacio és főképpen nem törődömségből, — nem csatlakozott. Haladásnak kell főleg tekinte­nem a választ, mit érdeklődésemre kaptam. A válasz: „lehet, hogy lesz zsidó pártunk és ott minden szavazóra szükség lehet“. Ezt a választ nem egyesektől, de általában mindenkitől lehet hallani. Elsőnek fel kell vetnünk a kérdést: mi késztette a zsidóságot arra, hogy eddigi politikai zsibbadtságából magához térjen s saját magával is foglalkozzon? A válasz egyszerű: a nyomor a gazdasági krízis, az elnyomás. Hogy ebből kinyargalhassunk, saját képviselőkre van szükségünk, mert a mi nyomorunk speciális. Speciálisan kell vele foglalkozni. Ez az általános zsidó vélemény.­­ Önmagától adódig azonban a másik kér­dés létezik , egyáltalán Podk. Rusban zsidó párt s, ha igen képviseli e az egész zsidó­ságot ? Azok, akik az Egyesült Zsidó Pártok programjával tisztában vannak, mindként kérdésre határozott igennel felelnek. Sajnos azonban a párt működését egyelőre nem látjuk s az egység a cionisták és az ortho­­doxok között a tavalyi szerencsétlen tár­gyalások után általános tudomás szerint, felbomlott, vagy jobban mondva, meg sem teremtettett. Első lépés tehát, az egység megterem­tése kell, hogy legyen, s azt hiszem, hogy az egység érdekében helyes volna, hogy az alakulógyűlés Beregszászon tartassák meg s itteni körökből hivassák egybe, mivel csak ez a város, melynek zsidósága még ment pártpolitikai szenvedélyektől, hivatott az egységet, melyre a zsidóságnak feltétlen szüksége van, megteremteni. A legutóbb tapasztaltak után az Egyesült Zsidó Pártok itteni újjáalakuló kongresz­­szusa eredménnyel kell, hogy járjon. Az egység érdekében meg kell kísérelni ! Az egység lesz a megváltásunk! -í-..­­-.

Next