Zsidó Néplap, 1924. február-június (4. évfolyam, 5-26. szám)

1924-02-01 / 5. szám

Az angol munkáskormányról ♦ Ramsay Macdonald munkáskabinetjében­­ számos miniszter van, kik a cionizmus és a zsidó nemzeti otthon iránti szimpátiájuk­nak több ízben szóban és a sajtóban kifeje­zést adtak. A miniszterelnök és külügy­­­­miniszter mellett, aki palesztinai látogatása után a cionista munkáról a legnagyobb lel­kesedés hangján nyilatkozott, a cionizmus igazi barátai: Hendersohn belügyminister, Snowden kincstári kancellár, Lord Parmoor, a titkos tanács elnöke, Noel Buxton föld­­, mivelésügyi miniszter, Sidney Webb ke­reskedelemügyi miniszter és last not least Wedgwood miniszter, a Keren Hijeszad áldozatkész és lelkes barátja. A legújabb­­ jelentések szerint Macdonald kabinetjének egy zsidó minisztere is van és pedig Shin­­well képviselő, mint bányaminiszter. A Colonial Office főnöke Thomas, aki ugyan nem ismeri úgy a cionista munkát, mint a kabinet többi miniszterei, mindazon­által kétségtelen, hogy Thomas is alkal­­­­mazkodni fog a Labour Party hivatalos programmjához, amely világosan és félre­érthetetlen módon meg van szabva. Csak arra a hivatalos felhívásra kell gondolnunk, melyet a Labour Party a választások előtt a zsidó sajtóhoz intézett. «A Labour Party az, egyetlen politikai párt, amely nemzet­közi politikájába felvette a zsidó nemzeti otthon létesítését Palesztinában. Sőt a La­bour Party a palesztinai újjáépítés gondo­latát még a Balfour deklaráció előtt prokla­­m­álta. Ezen állásfoglalásáról nem egyszer bizonyítékokat is szolgáltatott és pedig kongresszusi határozatok, vezetőségi kije­lentések és bizonyos nyomások által, me­lyet az angol kormányra gyakorolt.» Az új angol kormány részéről igazságos­­ ügyünk tehát a legmelegebb támogatásra számíthat. Ez az optimizmus azonban egy pillanatra se felejtesse velünk, hogy törek­vésünk megvalósítása nemcsak kormányok szimpátiájától, hanem elsősorban olyan realitásoktól függ, melyeket mi teremtet­­tünk. Mert az új angol kormánynak is első­sorban a realitásokkal kell számolni. Min­denesetre azonban biztosan számíthatunk arra, hogy az új angol kormánynál mindig , megértésre fogunk találni igazságos köve­teléseinkben. * * nem aktuális ez a dolog. Jól meg kell gondolnom, át kell tanulmányoznom------­' Grün: Mit, Weisz úr ? i Weisz: Ezt a Palesztina-ügyet. Hova adják a pénzt, kik kezelik, nem lopják-e el a befolyt összegeket... i Schwarcz: Úgy van, nem lopják-e el. Mi kérem kereskedők ,vagyunk, nekünk számítani kell. Legközelebb, ha az urak itt lesznek... Ró?hV: Szóval legközeleb? S­c­h­w­r­c: Igen, legközelebb, ha itt lesz­­­­nek, foglalkozni fogok a gondolattal, de most már sietnem kell. Ajánlom magam.­­ (A kávéház vagy zsidó kaszinó belsejébe­­ vonul.) If W e i­s z: Én is ajánlom magam. Volt I szerencsém. Az ügyvédem ott vár reám. * G r a n I (Szomorúan kimennek és kő-Róth­­ szönnek. . (Egy félórával később Weisz és Schwarc I még mindig ott ülnek és olvasnak.) I Schwarc: Érdekes dolog, ez a Grün, F a legújabban boldogítani akarja az embe­reket. Idehoz egy ismeretlen fiatalembert és­­ gyűjteni jár... Weisz: Egy ismeretlen fiatalemberrel.. . Schwarz: No mit intézett el az ügy­véddel? Weisz: Rendben lesz az ügy! Kedve­zően lesz elintézve. Schwartz: Ugye mondtam, nem kell­­ félni, az én lányomnak is akadt most egy­­­­szere három kérője is. Az egyikhez már­­ biztosan nem adom, mert cionista. (Tovább ülnek, olvasnak a zsidó kávé­­­­házban, vagy zsidó kaszinóban. Idő ötórai •tea.) ZSIDÓ NÉPLAP Az Agudah Palesztina politikája A Zsidó Néplap egyik legutóbbi számá­ban egyik munkatársunk fenti cím alatt hosszabb cikket írt, melyben megállapította, hogy az Agudah Palesztina munkája kizárólag a cionista eredmények lekicsinylésében, gán­csom­kodásában és az arab oppozíció felfú­jásában jutott kifejezésre. Munkatársunk ezen megállapítását annak idején kissé túlzásnak minősítettük, ám ha a szlovenszkói Agudah hivatalos lapját figyeljük, csakhamar látnunk kell, hogy ez bizony így van. E lap min­den második cikke a cionizmus becsmér­lésével, a cionista munka lekicsinylésével és minden harmadik cikke az arab oppo­zíció méltatásával és feketére festésével fog­lalkozik. A «Neue Freie Presse» jan 17-iki számában az arab kérdésről egy meglehetős optimizmussal írt cikk jelent meg. A «Jü­dische Presse» ezt nem bírja megemész­teni és ezért elárulja, hogy e cikk írója egy cionista. „Erec Izrael“ című rovatában szinte állandósította az arabokkal való mumusga­­tását, így e rovatban legutóbb is a követ­kező címekkel találkozunk: „Arab jelentések, Hussein királynak kalifává való kikiáltásá­ról.“ Egy másik: „Hussein király transjor­­dániai látogatásának célja; Palesztina be­vonása az arab szövetségbe“. És igy tovább. Az átkokkal való fenyegetődzés ugyan nem a mi módszerünk, de az Agudah ezen ijesztgetése és riasztgatása feltűnően a ..maasze mraaglim"-hoz hasonlít. Azok a gyáva kémek sem látták a föld előnyeit, csak az óriásokat, a mumusokat; beszámo­lójukban csak erről tudtak beszélni. De ez talán nem is a hivatalos Agudah állás­pontja, hanem csak a szlovenszkói Agudah vezérek dafke-politikája, akik komolytalan voltuknál fogva Palesztinával is játékot űz­nek. Bizonyára így is lesz­­ már nem is az a víz,­am­i egykor volt, most Rutenberg lóerőket présel ki belőle. — és mégis, mégis Ugyanúgy van mint régen, az ország a régi, telve ígérettel, Baal is a régi, ezer oltáron körültáncolva, a sivatag tele van sáskákkal és Palesztina lelkes próféták­kal, kik Messiás eljövetelét hirdetik. Vájjon tényleg eljön? És aztán? Az új autó után hamar elérjük a Golgothát. Vájjon eljön? És Ahasvér ? Nem áll-e ismét Mes­siás útjába, hogy hosszúszakállasan «hithet­­ségével» megakadályozza útjában ? * Lehajoltam a Jordán gázló gyorsan tova­rohanó vize fölé és egy maroknyival men­tettem belőle, hogy forró homlokomat kissé lehűtsem. A zörgőcsontú, öreg galíciai fuvaros jutott eszembe, szemében Ahasvér átkával, a sa­ját országában is megalázva — és egy tűz és szellemből való hatalmas folyamról ál­modtam, amely ezen szörnyűséges tekinte­tet egyszer lemossa az emberi arcról . . . Gázló a Jordánon. Irta: Richard A. Berman (Höllngel). n. A jeruzsálemi Allenby-szállótól, a lunch­s a fekete kávétól nem egészen két órányira van az a hely, ahol a keresztények prófé­tája, keresztelő Jochanan, a sáskaevő, a Jor­­dánban megkeresztelkedett. Megázva és fázva keltünk útra Jeruzsá­lemből. A tavaszi esőzések utolsó napja volt s Jeruzsálem majdnem 800 méter magas­­ságnyira fekszik a Földközi tenger színétől. Másfél óra múlva pedig néhány száz mé­ternyire a tenger szike alatt voltunk s kö­rülbelül Középafrika klímájában. Jeruzsálem­nek körülbelül flórenci vegetációja van, míg a jerichói oázisé a Jordán-depresszióban Ceylon vegetációjával hasonló. E gázlótól — mihelyt a jordánmenti út ki lesz építve — néhány negyedóra alatt elérhető lesz Rutenberg Pinkász hydroelek­­trikus erőműve. *­s E háromszoros szent helyen láttam egy angol családot, amint hangos kiabálással csónakázott, több szíriai zarándokot, a szent folyóban megfürödni, egy félig spanyol, félig francia zsidót, aki egy kis konyakos üveg tartalmát előbb kiivott, majd megtöl­tötte azt jordánvizzel, hogy haza vigye Fran­ciaországba egy szomszédos keresztény csa­ládnak, amely azt a házi oltárra teszi a többi szent ereklyemellé. De akinek nincsen üvege, az vásárolhat a görög fogadósnál, aki a Jordánvizzel való kereskedésre elég jól be van rendezve. Különben ez a legcsúnyább a szent országban, hogy mindennel kufár­­kodnak, még a sír-templom előcsarnokában is, két lépésnyire annak a sírjától, aki a kufárkodókat kikergette a templomból. Sok mindent láttam ezen a helyen, ami idegenszerűnek és titokzatosnak tűnik. Lát­tam azt a gázlót, amelyen át Jósua a zsidósá­got Kánaánba vezette egykor. Egykor ? M is jönnek hosszú vándorlástól, téves bol­gártól, rengeteg egyiptomi rabszolg­tól és idegen bálványimádástól Pal:' Sok minden történt azóta a jordá' Kérelem a nemesszívű emberbarátokhoz Ruszinszkó területén a háború kétezer zsidó gyermeket juttatott siralmas árvaságra, akiknek nyomorúságos helyzetén csak a társadalom együttes megmozdulása segíthet. A legnagyobb válságon az amerikai ember­barátok bőkezűsége segítette át a háború legártatlanabb áldozatainak egy részét. t­r. „American Joint Distribution Comitee“ jó­voltából 600 árvagyermek 19 hónap alatt mintegy három millió­­­orona segélyben részesült, amellyel a hadiárvák élelmezése, ruházása, nevelése, oktatása és gyógykeze­lése biztosítva volt. Ez az Amerikából ki­indult és megszervezett jótékony akció vidékünk társadalmát eddig nagyrészben mentesítette az anyagi áldozatoktól, de nem szüntette meg társadalmunknak saját árvái­val szemben fennálló anyagi kötelességeit. Nekünk fel kell nevelnünk az árva gyer­mekeket és lehetővé kell tennünk azt, hogy hasznos munkával megtalálják helyüket a társadalomban. A társadalom már tudatára ébredt a legemberibb kötelességének, ami­kor 1923. évben megalakította a „Podkar­­patska Rusi Zsidó Árvagyámpntó Egyesü­let“-et, amely feladatának tekinti az Ame­rikából megindult­ mozgalom állandósítását. Az „American Joint Distribution Commitee“ működését nemsokára megszünteti, azért össze kell fogni Ruszinszkó nemesen érző társadalmának, hogy a hadiárvákról továbbra is gondoskodjék. Az egyesülethez Ameri­kából érkező segítség fokozatosan csökken és azelőtt a kérdés előtt állunk, mi lesz hadiárváink sorsa, ha ez a segítség végkép kimarad? A felelet csak ez lehet. Nekünk magunknak kell megteremtenünk azt az alapot, amely a akció folytatását biztosítja. Pótolnunk kell az elmaradt külföldi segít­séget és fel kell építenünk a zsidó árva­­házat, ahol az apátián s anyátlan gyerme­kek otthont találhatnak. Olyan szent köte­lesség ez, mely alól nem vonhatja ki magát érző ember. Pénzre és ismét pénzre van szükség, mert az ínség már az ajtón ko­pogtat . Hat zsidó szenátus Franciaor­szágban. A legutóbb megtartott francia választásoknál hat zsidót választottak be a szenátusba. 3. oldal. A legjobb habzó bírák, likőr­­specialitások, habzó likőrök cognac, rum stb. és saját páliszkafőzdé­­jében előállított szil­­vorium, borovicska s borpárlat kapható I 1 MIHNIK­UKÖR- ÉS HABZÓ­­GUMNIVSV BŐRGYÁR KORL. FEL. PRÍVOZ - MORAVIA. Magyar levelezés «_10

Next