Zsidó Néplap, 1924. július-december (4. évfolyam, 27-49. szám)

1924-07-04 / 27. szám

ÜL évfolyam. (Viharod) IT'Bin­glon '2) 1924 juilu­s 4. Előfizetési ár: 1 évre 50, */» évre 25 KC. Egyes szám ára 1 Ke.I Főszerkesztő : Dr. BOLGÁR MÓZES Felelős szerkesztő: SZERÉNY BÉLA 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Dayka­ttábor­ u. 1 szám. II Telefon­szám — Megjelenik minden pénteken. SZEMLE. s #­s A romániai rabbik elhatározták, hogy a Romániában egyre elfajulóbb antiszemitizmus leküzdésére és megállítására böjtöket rendelnek el. Rend­ben van. Ez az intézkedés nem árthat, sőt lehet, hogy használni fog. De »cso­d­ákra ne bizeledn­e­k...« tanítják bölcseink, és az antiszemitim­us leküzdésére van egy radikálisabb megoldás is Miért nem igyek­szik az orthodox rabbinálás a zsidóság egységét összekovácsolni? Miért hintik el a torzsalkodás szellemét, miért bontják meg sorainkat ? Hozzák össze egy táborba a zsidóságot, álljanak a zsidóság nemzeti prograr­mja mellé és akkor az erős, egy­séges zsidóság játszi könnyedséggel fogja visszaverni az antiszemita támadásokat Mert az antiszemita hecclovagok is csak addig vakmerők és uszításra készek, mig a gyenge, frakciókra bomlott és személyi tusában elernyet­t zsidóság ellen izgathat­nak ; a kompakt, zárt sorokban összetartó zsidóság el­en nem mernek lázítani. Alkal­mazkodjunk a józanság diktálta módsze­rekhez és tanuljunk összetartást azoktól, akik gyűlölnek és bántanak bennünket. A Határszél­ és a zsidók. Az Uzhorodon megjelenő Határszéli Újság legutóbbi számában szokott tónu­sában nekünk támad és egyrészt keresz­­ténygyalázással vádol, másrészt oda kon­­kludál, hogy ne csak kiránduljunk, de állandóan telepedjünk is le Palesztinában. Nem vitatkozunk a H. U.-gal, se kedvünk, se időnk hozzá. Csak annyit kívánunk megállapítani, hogy mi a kereszténységet sohasem gyaláztuk, a H. U. ilyen beállí­tása tehát komikusan rosszhiszemű. Ami pedig a zsidóságnak Palesztinában való állandó letelepedését illeti, azt mi is he­lyesnek tartjuk, de csak a jó és meggyő­­ződéses zsidók letelepedését. Ilyenek pedig tömegekben vándorolnak be Palesztinába és állanak a zsidó nemzeti megújhodás szolgálatába. Ezt azért szögezzük le, hogy a H. U.-nak örömet szerezzünk és gond­terhes, búslakodó arcára mosolyt fakasz­­szunk. De ezek a zsidók akkor is Palesz­tinában telepednének le, ha a H. U. nem tartaná ezt szükségesnek. Hiába, ilyenek ezek a zsidók! Nem sokat törődnek a H. U. e »világlap« ezirányu álláspontjával és állásfoglalásával. Szörnyűség, ilyen is csak zsidótól telik ki. A huszti hitközség tagadja a rezervisták kóser étkezésével szemben tanúsított elutasító magatartását és a bereznai hitk. kérdésére kijelenti, hogy múlt heti lapunkban közölt huszti levél nem felel meg a valóságnak. Ezzel szemben mi még a levél leközlése előtt és után is Huszton több helyen érdeklődtünk, ahol nemcsak meg­erősítették a levélben elpanaszoltakat, hogy t. i. a huszti rabbi és a hitk. nem akarták lehetővé tenni a zsidó rezervisták kóser étkezését, hanem, hogy a huszti hitk. elnököt provokáló viselkedése miatt az egyik felhá­borodott rezervista még arcul is akarta ütni. Sőt az orb­. hitközségek történetében ezen példátlan magatartást még kibővíthetjük azzal, hogy amint később értesültünk, ugyan­ilyen elutasító választ adott a munkácsi és más hitközségek is, melyekre a hiteles adatok birtokában alkalomadtán visszatérünk. A palesztinai Agudah újból kitett magáért Méltó a feljegyzésre, hadd lássa a világ zsidósága, milyen zsidók azok, akiknek egyedüli programmja : a zsidó erők megbontása és szétforgácsolása. Mint tudvalevő, a palesztinai kormány az eredizraeli Agudat is a jeruzsálemi főrabbi­ság egyházi hatásk­örébe utalta. Az Agudah felszisszent erre a »csapásra«. Mit­­ogjar? Hogy az Agudaht cionistáknak rendeljék alá? Hogy az Agudah a cionista rabbi Kook és rabbi Meir cionista döntéseinek vesse magát alá? Nem. Ezt nem bírják ki az Agudah szivek! És az Agudah, ez a zsidó politikai és egyházi szervezet kérvényt adott be a palesztinai kormányhoz, amelyben kéri, hogy »szabadítsák« őket fel a cionista országos főrabbi hivatal hatásköre alól s inkább rendeljék alá a mohamedán egyházi hatóságnak. Nem tudjuk, nevessünk vagy bosszan­kodjunk az emberi elme ekkora és ilyen eltévedésén. De ha objektíve nézzük a dol­gokat: sem nevetni, sem bosszankodni nem szabad, csak elcsüggedni és megdöbbenni. Mert hogyan reméljük és milyen alapon reméljük a zsidó tömegének nemzeti tuda­tunkra való ébredését, egész Izraelnek egy táborba való egyesülését, ha ennyi gonosz­ságot és ostobaságot láttunk egyszerre fel­gyűlni ... Az Agudah az egész világon egy mód­szerrel dolgozik... Megtagadni mindent, ami a zsidó nacionális tudatból fakad... Legyen bármily üdvös a zsidóság jövőjére és hely­zetére valami, ha a cionistáktól jön, akkor sabotaget neki. Ezeknek az embereknek csak rövidlátásuk és önzésük nagyobb lelkiisme­retlenségüknél, amellyel éket vernek a zsi­dóság soraiban és meghosszabbítják a galab­ot. Ezeknek minden jó: rabszolgaság, ghetto, elnyomatás, még a mohamedán egyházi hatóságba való beolvasztás is, csak ők maradjanak felszínen ... és vakítsák továbbra is a zsidó népet... A palesztinai Agudah inkább a moha­medán egyházi magisztrátus alá akar tartozni, mint a jeruzsálemi főrabbiság alá! A Husz­ton, Munkácson, Ungváron és másutt otb­. gyakorlatozó zsidó tartalékosok inkább tréflit egyenek, mintsem az Agudah-hoz tartozó rabbik elismerjék a cionista zsidó nemzeti tanács által kieszközölt nagyjelentőségű vív­mányt ... Pusztuljon minden, ami cionizmus, ami a cionistáktól ered... Mennyi rosszindulat, önzés megbontási szándék és gonoszság egy kalap alatt. Várjon tudják ezek a lelki szegények, milyen nagy­­súlyú felelősséggel tartoznak cselekedete­ikért a jövőnek? Tudják-e, hogy a számon­kérés ideje is eljön? Nem hisszük! Mert ha tudnák, magukhoz térnének és abba­hagynák beteg és szégyenletes játékaikat. A hitközségi anomáliák ellen. Harc a közvetett adók eltörléséért és az általános választójogért Köztudomású, hogy zsidó közéletünk krónikus betegségben szenved, mely beteg­ségnek hitközségi, közéletünk alapja és pillérje a melegágya. A hitközség, mely­nek erkölcsi közéletünk letéteményesének kellene lennie, ma minden baj és kellemetlenségnek a kutforrása. A hitköz­ség, mely a zsidó morál, a zsidó igazság hirdetőjének és megtestesítőjének kellene lenni, jelenleg viszálykodások és testvér­harcok okozója. De ne értsen félre a t. olvasó. Minden bajoknak a kórokozója nem a hitközség­ben, mint olyanban, hanem a hitközség irányítóinak reakciós intencióiban keresendő, akik előre megfontolt szándékkal a hit­község terheinek legnagyobb részét a szegényebb tagokra hárítják, de a hitköz­ségi jogokat megtartják maguknak. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a nép zúgolódik és elégedetlensége testvér­harcba fúl. A hitközség ilyetén elfajulása ellen már többször elhangzottak tiltakozó szavak, de mindeddig pusztában elhangzott kiáltás volt. Most azonban úgy látszik, mégis csak fordulat előtt áll ez az ügy, melyre vonat­kozólag a következőket jelentik nekünk: »Az a tény, hogy az ungvári orth. zsidó hitközség legnagyobb jövedelmét az indi­rekt, vagyis a gabella­adóból meríti, úgy, hogy mialatt az egyenes kultuszadóból az elmúlt évben 50.000, ezalatt a gabella­­adóból fél millió korona folyt be, viszont választó­joga csak a direkt kultuszadót fizetőknek van, az uzhorodi hitközségi képviselet egyik demokratikus érzelmű tagját Edelstein Jenő arra késztette, hogy olyan javaslatot terjesszen elő a képvise­letnek, mely szerint az indirekt adót meg­szüntessék és a tagokat vagyonuk ará­nyában újból megadóztassák, úgy, hogy a hitközség főjövedelmi forrása az igazsá­gosan elosztott egyenes kultuszadó-jöve­­delem legyen. Edelstein Jenő ezen javaslatát még 1923 december havában terjesztette be, amikor is a következőkkel indokolta meg: »A hitközségi bevételeket tanulmányozva arra a megállapításra jutottam, hogy a jövedelem oroszlánrészét nem az egyenes, hanem a gabella adó képezi. Minthogy azonban a gabella 90 százalékát a nagy családi szegény emberek fizetik, kik a legtöbb húsfogyasztók, kiderül, hogy­­a hitközséget és valamint összes intézményeit tulajdonképen a szegény emberek fillérjei­ből tartják fenn, ezzel szemben azonban általános választó­joggal csak a gazdag emberek bírnak, akik aránytalanul keve­sebb adójuk által nagyobb jogokat élvez­nek, mint a szegények. És ez égbekiáltó igazságtalanság, mely leplezetlenül ellentmond a pinn pin pis erkölcsének. A hitközségnek, amely a tradíció szelle­mében működik, tudnia kellene, hogy ami­dőn a Tóra a bűnbánó áldozatok bemutatá­sánál azt mondja Pi­s­­h ro­sson­to­ny ha nem telik neki egy bárányra, úgy két galambbal vagy egy maroknyi liszttel is leróhatja az áldozatot,­­ tulajdon­képen a szegények kímélését tanítja. Ugyancsak a szegények kímélését tartja szám előtt a talmud. Baba Batra traktusá­nak 91. lap, 1.oldalán, midőn ezeket mondja: tt'EJ­a n pa tots' m­ana ’'to pants'» p­an­t pants'» nun ‘pat? mn'sci roots' joa

Next