Zsidó Néplap, 1935. január-augusztus (15. évfolyam, 3-36. szám)

1935-01-18 / 3. szám

Normo >t zmlmk» Doro/mv t, r. p. pl2n66llvi,23. o PIS?k­et«r dljek Égé 2 erre 50 K félévre . . 26 Ke negyesért 13 Ke Eges liá­n 1 Ke '■ Etföld­i égész évre 75 Ke o ZSiDÓ TÁRSADALMI, POLITIKAI, KULTURÁLIS I­S GAZDASÁGI HETILAP •■msmmmm« i ...... mmmsememm .. | felelős es FesztKKfeszió 1 U/shoroe, Munkács, Kima min­i­­ szeriny Béla | 1935­­.». is A SAAR VIDÉKI ZSIDÓSÁG HITLER KARMAIBAN. A Saarvidék hovatartozása eldőlt , ezzel az ottani zsidóság sorsa is s megpecséltetett. A szavazatok nagy többsége, miként az előre látható volt, Németországnak kedvezett s Így a hatalmas bányavidék 6 hó­nap múlva visszakerül Németor­szághoz. Leadtak összesen 520.704 szavazatot, melyek a következő­képpen oszlottak el: Németország mellett 478.890 Status quo mellett 46.613 Franciaország mellett 2083 Érvénytelen szavazat 901 Üres lappal szavazott 1256­­ Németország tehát a leadott sza­­­­vazatok 90 százalékát kapta meg. A­­ Saarvidéknek Németországhoz va­ló visszacsatolásával az elnyomott s jogfosztott németországi zsidó la­kosság száma újabb 8000 zsidóval szaporodott. Mert a Népszövetség csak egy évi halasztást tartott szükségesnek kieszközölni Német­országnál a zsidóellenes rendele­tek bevezetésére, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy nem tör ki a világháború, ha Hitler nem várja be az év leteltét s azonnal megkez­di áldásos működését. Hja, a zsi­dóság még a Népszövetségtől sem várhat védelmet.­­ KITÉRÉSI JÁRVÁNY VILÁG­SZERTE. Az emberi mentalitás és érzelmi megnyilatkozása kiszámíthatatlan. Azt hihetnők, hogy a világon lo­bogó antiszemitizmus és különö-­­ sen a német hitlerizmus, örökre­­ kijózanította az asszimiláció áldá-­­­saib­an hivő naiv zsidókat, de nem így van. Az utóbbi statisztikák sze­rint a kitérési mozgalom a zsidó­ság között, eddig nem észlelt mér­veket öltött, így például Budapes­ten 1933-ban 909 zsidó hagyta el ősei hitét (1932-ben 668 és 1931-ben 636 volt a kitérők száma). Krakkó­ban az elmúlt évben 83, főképpen zsidóleány tört ki, ami óriási kon­­sternációt váltott ki az ottani zsi­dóságból. Temesváron 1934 évben 174 zsidó tért ki, többnyire a pra­­voszláv vallásra, Szatmáron pedig, a szentéletű reb Jojiis székhelyén is 1934-ben 11 zsidó tért ki. Cseh­szlovákiából még nincsen pontos­­ kimutatás, de a fenti adatok is igaz­­­zolják, hogy a zsidóság nem okar , és nem tanul. ) A Brith Hacohar világkonferenciája Krakkóban Krakkóból jelentik: Január 7-én este 9 óraikor volt a revizionista unió VI. világkonferenciájának ün­nepélyes megnyitása. A több száz delegátuson kívül, sok ezer vendég, számos újságíró és diplomáciai képviselő vett részt a konferencia megnyitásán, úgy, hogy rengetegen a folyosókon rekedtek s csak a mega­fonok segítségével hallhatták az elhangzott beszédeket. Jabotinszky megnyitó beszéde után, mely éjjel 12 óráig, tartott s egyik legbrilliánsabb beszéde volt, felolvasták az üdvözlő táviratokat, majd megválasztották a konferen­cia elnökségét, melyben Csehszlo­vákiát prof. dr. Rabinovitz Osz­kár képviselte­ Az egyes előadók az aktuális po­étikai helyzetről, az Exekutivével és Ben Gurionnal megkötött békés egyezményről, a bevándorlási prob­­lémákról, valamint a petícióról be­széltek és me­g­állapították, hogy a cionista szervezet sohasem ért volna el ilyen eredményeket. Anglia sohasem engedélyezett volna any­­nyi certifikátot, ha a revizionisták nem tartottak volna ki követelése­ik mellett. Különös­en nagy szenzációt vál­tott ki Wedgewood ezredes, angol alsóházi tag üdvözlő sorai (lapunk más helyén közöljük), aki angol poltikus létére hitvallást tett a re­­vizionizmus mellett s a Brith Ha­cobar programmját és munkáját helyesnek és jogosnak deklarálta. A sokezer résztvevő percekig tar­tó ovációban részesítette Wedge­­woodot, majd elhatározták, hogy a konferencia üdvözlő táviratot küldjön számára. A konferenciának sok dolgot adott a maximalisták fellépése, akik a cionista szervezettől való elszakadást, a megkötött béke visszautasu­­lását, valamint a non kooperation kimondását követel­ték az angol kormánnyal szemben. Jabotinszky s vezérkara azonban visszautasította ezeket a követelé­seket, mert „a gyűlölet és szétfor­gácsoló­dás“ idegen a revizioniz­­musban. Jabotinszky e közben a következő érdekes kijelentéseket tette. „A baloldaliakkal való megegye­zésen a revizionisták sokat nyer­tek. Nem adunk semmit s sokat nyertünk. S­­hiszen kényszerítettük a baloldaliakat a sztrájkelvek fel­adására. Ac­i Méirt igen nagyra­­becsülöm, de a politikai m­unka épp mostan bizonyos rendszert s logikát követel. H­a Angliától tör­ténelmi szolgálatot kívánunk, úgy nekünk is ugyanazt kell nyújtani. Különben miérg az angol konzulá­­tusok ablakainak betörése s a tel­­avivi demonstrációk is csak a szel­lemi manifesztáció kifejezése. Bi­zonyára örülnék, ha egy nagy zsi­dó hadsereggel rendelkeznék, de ez lehetetlen. E­z alkal­ommal közölni akarom azt is, hogy szeretnék véget vetni ■t személyi kultusznak. Azt akarom, hogy azért szeressenek, mert ki­ A «I. XI.­­»enista pártnap a podk. ruszi héber iskolamű­éal A­esi. XI. cionisa pártnap a pod­­karpatszka ruszi héber iskolamű­­vel kapcsolatban a következő nagyjelentőségű határozatot hoz­ta: „A XI. cionista konferencia a p. ruszi héber isko­lamű támogatását cionista kötelességnek deklarálja. A héber iskolamű­ben a leghatáso­sabb biztosítékot látja az ifjú zsi­dó generáció kulturális, erkölcsi és szociális javulására. A cionista pártnap üdvözli ama kísérleteket, melyek a köztársaság más részeiben is héber nyelvű in­tézmények megteremtésére irá­nyulnak­. Szép és okos határozatok ezek, méltóak egy vezető cionista testü­let konferenciájához. Csak nem tudjuk, komolyan vehetjük-e azo­kat vagy sem. Mert ha a Landes­komitee nemrégen hozott határo­zatára gondolunk, melyben kitagadta az uzhoro­­di gimnáziumot és népiskolát, úgy fenti­­ határozatot egyszerű por­hintésnek s közönséges hazugság­nak kell minősiteni. H­a pedig az ozstraui urak mégis jobb s igazsá­gosabb belátásra jutottak és elis­merik már az uzhorodi héber isko­­lamű létjogosultságát is, miért nem mondják ezt meg nyiltan s miért nem hozzák ezt ugyanolyan for­mában a nyilvánosságra, mint az említett „kitagadó“ határozatot? Vájjon akad-e becsületes szlo­­venszkói vagy podk­­ruszi klab­io­­nista, aki erre megadja a választ? X­V. évi 3 szám Szerkesztőség A kiad■ hír­vei U ZHOROD Kozeluzska u. 13 TELEK­ON 307. M­gjelenik: minden pénteken. o . dr. Schechtmiann, ML Berchin, dr. Segal és dr. Tiomkin. Londonba: Tng. Jakobi. Erecjiszráelbe: dr. Hoffmann. ) fejezésre juttatom a tömegek véle-­­­ményét és nem azért, mert a vezér­­ vagyok. Az érdekes Vita befejezése után, hétfőn este volt a konferencia zá­­róülése, melyen a következő érde­e­kes határozati javaslatokat fogad­ták el: A konferencia megállapítja, hogy a palesztiffiai közigazgatási hatóság jelenlegi rendszere, megakadáyoz­za a Balfd­ur-deklaráció és mandá­tum megvalósítását, ami ezen do­kumentumok nyílt megszegését je­lenti. A konferencia reméli, hogy a m­andatárius hatalom, a zsidó nép nyomására, végre mégis csak tel­jesíteni fogja a zsidó nép jogos követelését a zsidó állam megterem­tésére vonatkozólag, amiit a zsidó nép Anglia történelmi kötelessé­gének tart. A konferencia felhívja a zsidó népet a petíciós mozgalom támo­gatására, mely célból peticiós­ ligák szervezendők, végül pedig 1936 év­ben peticiiós kongresszus fog egy­behivatni. A konferencia bizonyos fenntart­ásokkal ratifikálja mind a három megegyezést, amit Jabotinszky kö­tött Ben Gurionnal. A konferencia felhatalmazza az új Exekutivét, hogy ön­állóan ha­tározzon a revizionista unió tag­jainak a cionista sékel és a cionista kongresszusihoz valló viszonyáról. A konferencia Wedgewood ez­redes és lord Stratholdgy-nek üd­vözlő táviratot küld s megköszöni a peticiós­ mozgalom támogatását. Ezek után sor került az új Exeku­tive megválasztására. A revizio­nista unió elnökévé, egyhangúlag ismét­­Hbotinszkyt választották meg, aki miután megköszönte új­­­­jáválasztását előterjeszti az Exe­­­­kutiva tagjainak névsorát. Meg lettek választva: Párisba: dr. Bruckus, ing. Kopelovic, dr. Damm, Egyáltalán nem akarom többé hallani a „vezér“ szót!

Next