Zsidó Néplap, 1936. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1936-01-10 / 2. szám

Kassai­­zsidók a neolog hitközség vezetőségét magyaronoknak denunciálják Kassa. A Lidové Noviny egyik nemrégen megjelen­t­ számában­­ egy kassai szlovák zsidó információja alapján panaszkodik a kassai neo­log hitközségre, melyet magyaron­­nak és szlovákellenesnek mond. A cikkíró, illetve a lap informátora szerint a hitközség vezetősége csak a magyarokat támogatja, magyar politikát űz, magyar törekvéseket és intézményeket támogat, de sem­mi érzéke nincs a szlovákság tö­rekvései és a szlovák kultúra iránt. Éppen azért a szlovák zsidók szö­vetsége elhatározta, hogy kilépteti tagjait a hitközségből és önálló „szlovák zsidó hitközséget“ alakí­tanak meg. A Lidové Noviny cikkére a hit­község­ elnöke dr Kabos Ármin vá­laszolt, melyben kategorikusan visszautasítja a kassai szlovák zsi­dók beállítását és rámutat arra, hogy a tendenciózus híradásnak semmi alapja nincsen. A hitközség sohasem politizált, a hitközségben nincsenek politikai pártok, nincse­nek magyar, szlovák, német, vagy cionista pártok. Hogy a „zsidó“ informátor és a Lidové Noviny cikke mennyire nem fedi a valósá­got, igazolja az a körülmény is, hogy­ pl. a legutóbbi választásokon a kassai zsidóság 40 százaléka a Cseh Kereskedelmi és Iparospárt­ra, 40 százaléka a nemzeti Zsidó­pártra és 20 százaléka szavazott a többi, szocdem, kommunista, ma­gyar, agrár, nemzeti szocialista stb pártokra­. Hedim „Selbstwehr" és Kareski A prágai Selbstwehr legutóbbi számában leközli az Angriff egyik cikkét, amely Georg Kareski a ber­lini hitközség alelnöke által, az An­griff szerkesztőjének adott interv­­júját tartalmazza. Az Angriff szer­kesztője ugyanis kedvező nyilatko­zatot akart hallani a nürnbergi tör­vényekről és Kareski, aki felett Hitler korbácsa lebeg­, bár keserű­séggel a szájában, kénytelen volt nyilatkozni. Azt mondta, hogy a nürnbergi törvények, egyes részei­ben (vagyis, ahol nincsen szó­­ zsi­dók lealázásáról és jogfosztásáról. ( Szerk.) olyan rendelkezéseket tartalmaznak, mikért pl. a cionis­ták évtizedek óta harcolnak, mint pl. a zsidóságnak külön nemzetiség­gé való deklarálása, a zsidó nem­zeti színek, zászlajának elismerése, önálló iskolák létesítése stb. A zsi­dóellenes részletekről pedig nem mondott se jót, se rosszat. Ámde „Madám Selbstwehr“ fi­nomkodva, az erkölcs és etnika pa­lástjába burkolózva „hihetetlen­nek“ mondja Kareski nyilatkoza­tát (vagyis mert hihetetlen, tehát igaz!) és egészen oda van az ámu­lattól, hogy Kareski ilyet képes volt mondani. Közben, sőt elöl­járóban azonban nem mulasztja el kihangsúlyozni, hogy az ismert „staatscionista“ s revizionistavezér Kareskiről van szó, és csak úgy fi­nomkodva rákenni Kareskire, hogy Gestapoval van összeköttetésben... Mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogyan nyilatkoznának ők, ha Prá­ga helyett történetesen Berlinben élnének és a ősi, demokratikus al­kotmánytörvénye helyett a nürn­bergi törvények Damokles kardja lebegne fejük felett? De ne csodál­kozzunk rajta, ha sárral dobálnak meg olyan embert, aki még véde­kezni sem tud, mert náluk a cél, minden eszközt szentesít! Spira rabbi cukorszankciója Bratiszlava ellen... Viharos összecsapás a munkácsi és az ungrári főrabbi közön .Az ungvári főrabbi nem hallani eltűrni a munkácsi diktatúráját és kilép a rabbibizottságból. Spira főrabbi nem tűri az ellentmondást és artot mutat az ungvári főrabbinak. Nagy bonyadal­m a pesxachi cukor­iutalésca kőrisi Uzhorod. A podk­­ruszi rabbita­nács múlt heti ülésén viharos össze­csapásra került sor Spira munká­csi és Kohn József uzshorodi rab­bik között. Az összecsapásra és az ellenségeskedésre, melyeknek bizo­nyára még súlyos következményei lesznek, a következő eset adott okot: Mint ismeretes a peszachi cukrot eddig a surányi és a trebisovi cu­korgyár állította elő. A surányi cu­korgyár provízióját a bratiszlavai „Kond­ás“, míg a trebisovi cukor­gyár provízióját „hechseradás“ cí­mén Spira főrabbi kapta. Ámde a bratiszlavai Kandsáj megtorpedóz­ta Spira rabbi hechserét és keresz­tülvitte a Cukorközpontnál, hogy a trebisovi cukorgyár lemondta a peszachi cukor előállítását és így idén már csak a bratiszlavai Kanc­­áj égisze alatt gyártó nagysurányi cukorgyár állítja elő a peszachi cukrot. Amiből következik, hogy Spira munkácsi rabbi elesett jóné­­hány ezer koronát kitevő Heehser­­dijától, a bratiszlavai kand­ár juta­lékbevétele pedig megduplázódott. A „Leben und leben lassen“ el­vét megicsuffoló aknamunka miatt, Spira főrabbi szankciókat alkalma­zott a bratiszlavai Kand­ár ellen és ászerolta a nagysurányi peszá­­chi cukrot, arra való hivatko­zással hogy e cukor ultrama­ Legfinomabb szőrmék APFELDORFER L Ulhorod, ü^skovies-u a. Olcsó árak Legdivatosabb szőrmemunka. Dús választék. rintartalma chumecgyanus. A podk. ruszi Kancsáj gyűlésen Spira főrabbi követelte, hogy a podk. ruszi Vaad Harabanim rati­fikálja az iszurját és mondja ki, hogy a nagysurányi peszáchi cu­kor, melyet a bratiszlavai Kancsáj felügyelete alatt állítanak elő — chumec és annak fogyasztása tilos. A rabbibizottság elnöke, Kohn József ungvári főrabbi azonban Spi­ra főrabbi követelésének elutasítá­sát indítványozta, amiből aztán éles összetűzésre került a sor a munkácsi és az ungvári főrabbi kö­zött. Miután előbb, a­­Lóra és a rabbiság nagyobb dicsőségére min­denféle nem hízelgő jelzőket vág­tak egymás fejéhez, Kohn főrabbi lemondott az elnökségről és kilé­pett a rabbibizottságból, Spira munkácsi főrabbi pedig tajtékozva elhagyta a gyűlést és elutazott. De a bri­salemisták rögtön „men­tőexpedíciót“ indítottak, akiknek sikerült rábírni az ungvári rabbit, hogy változtassa meg álláspontját és engesztelje ki Spira rabbit. Rög­tön autót fogadtak (várjon kinek a költségén?) és Munkácsra robog­tak, hogy bocsánatot kérjenek Spi­ra rabbitól. Ámde Spira rabbi el­zárkózott legszentebb szentélyébe és látni sem akarta az ungvári fő­rabbit, aki ellenkezni mert vele. A békedelegáció, Kohn József ungvá­ri főrabbival együtt igy hát üres kézzel visszatért és most orthodox körökben azon törik a fejüket, ki­békül-e Spira főrabbi az ungvári rabbival és hogyan oldják meg a peszáchi cukor kérdését, ha a pod karp. ruszi rabbik megszavazzák a „szankciókat“ a bratisz­lavai Kand­­áj ellen? S­P3 III • .t .. frrHyrermt tiH1HHi 11 m­ih­rrtmVyfwrfR­KL- Zsidó prozeliták állama Abesszíniában Irta: Matatia Mieses. A zsidó történelem sötét lapjai közül kitűnik néhány napsütéses oldal: a zsidó prozelita országok történetei. Az ókorban az arábiai Aduabene uralkodója és népe tért át­ a zsidó hitre. Ez az ország ak­koriban menedéke volt sok zsidó­nak a szabadságharcok leverése után. Később a délarábiai Himjar törzseknél és a Kaukázusban élő­­slánok tértek át a zsidósághoz. A középkorban a mai Déloroszor­­szágban lakó kazárok, hhalizok és a Kaukázusban a szemenderek, to­vábbá kisebb szláv törzsek tértek át a zsidó hitre. Ámde mindezen országoknál sokkal fontosabb volt az abessziniai zsidó állam, mert élettartama sokkal hosszabb volt. Már a IX-ik században, írja egy bizánci író, hogy Abessziniában zsidó király uralkodik; ez annál nevezetesebb, mert még a VI-ik században fanatikus keresztények ültek a trónon. Ugyancsak e szá­zadban jött forgalomba egy rejté­lyes zsidónak Eldad Hadánnak le­vele, amely nagyszerű, de itt-ott dagályos héberséggel mondja el a hírt, hogy Kush országban négy zsidó törzs él: Dán, Naftali, Gád és Ásér, kik még Jeroboám idején költöztek oda. Kétszáz mérföld hosszú és ugyanilyen széles terüle­ten vándorolnak sátorlakó nomá­dok módjára, foglalkoznak föld­műveléssel is, töméntelen a juhaik, tévéik s szarvasmarháik száma, aranyban, ezüstben pedig dúskál­nak. Különös elragadtatással beszél Eldad a zsidó királyság katonasá­gáról s a hadviselésről. E levél fan­tasztikus kibővítését nyújtják azok­nak az adatoknak, am­elyek emlí­tett bizánci író könyvének nyomán terjedtek el az európai zsidóság­ban. A zsidó szívek megdobtak annak hallatára, hogy ime, van a Földön egy ország, ahol a zsidók még szuverének, szabadok, háború­kat viselnek mint szabad népek. A X-ik században Libeon király már olyannyira haladt elő hódítá­saiban, hogy leánya Jehudit Zagu, ki trónját örökölte, képes volt az összes abesszin területekre kiter­jeszteni uralmát. Háromszáz évig uralkodott Abesszínia fölött Jehu­dit Zugue dinasztiája (1268-ig). Eb­be a korba esik a tudelai Benjámin utazása a Keleten; nagy büszkeség­gel emlékezik meg az abesszin zsi­dó lovagokról. Jehudit uralkodóházának kihalta után súlyos harc keletkezett Abesz­sziniában: a zsidóság és keresz­ténység harca. Az új király Jekuna Amlach, áttérvén a keresztény hit­re, elhatározta, hogy kiirtja a zsi­dó vallást. A zsidók Simien tarto­mányban összpontosították erejü­ket és arra törekedtek, hogy itt őrizzék meg önkormányzatukat. 1312-ben Zion Amra király Sime­­nnbe is betört. A zsidók legnagyobb ellensége Sara Jakob király volt (1434— 1468), akit az abesszin történelem „zsidóverőnek“ nevezett el. Le­győzte a zsidókat és ezek belemen­tek ajánlatába, hogy térjenek át a kereszténységhez. Ám a kitért zsi­dók Admas Sagada király idejében visszatértek a zsidósághoz és fel­lázadtak a keresztény uralom el­len. 1553-tól 1595-ig súlyos harcok sorozata után sikerült Sarsa Den­­gels királynak a fellázadt zsidók királyát Redet-et elfogni. Sarsa Dengels győzelméről, az abesszinek könyvet írtak, amelyet a párizsi Josef Halévy fordított héberre. E műből megtudjuk, hogy a zsidók Simienben a hegyeiket és folyóikat az erec-izraelbéli Karmel, Tabor, Jordán stb. nevekkel illettik. Kitti-

Next