Bérmunkás, 1925. május-december (3. évfolyam, 326-357. szám)
1925-08-01 / 339. szám
2 BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Subscription Rates: Előfizetési árak: One Year ................$2.00 Égy évre ..................?2.00 Six Months .............. 1.00 Fél évre .................... 1.00 Single Copy.....................05 Egyes szám ára..............05 Bundle Orders..............03 Csőm. rendelésnél.. .03 Make Money Orders for Subscription Payable to “BÉRMUNKÁS" I 3333 WEST BELMONT AVENUE * TELEPHONE: KEYSTONE 7S10 CHICAGO, ILL. A II HIVATÁSUNK. Húsz esztendei szüntelen küzdelem után megint tanúságot teszünk osztálytudatunk diktálta hivatásunk mellett. Tanuságot teszünk, hogy tisztázzuk a fogalmakat a tényeket, hogy világosságot gyújtsunk ott, ahol sötétség uralkodik; hogy értelmet vigyünk az értelmetlenség közé; hogy meggyőződést és tudást adjunk a beavatatlanoknak; hogy cselekvésbe vigyük a tétlenül ingadozókat és elvet vigyünk az elvtelenségbe. EZ A MI HIVATÁSUNK! Nehéz és népszerűtlen hivatás ez. Könynyebb az árral úszni. A tömegember nehezen mond le arról a gondolkozás nélküli megszokott állapotáról, amibe belesodorta sorsa. Azt hiszi, hogy úgy kényelmesebb helyzetben van, ha bedugja a fümit a társadalmi kérdések hallatára és inkább a csendes tudatlanságban tesped, semhogy öntudatos munkáshoz méltóan törődne a saját osztályhelyzetével. Ha végre mégis elindul a felvilágosodás, az öntudat útján, sehogysem bírja elképzelni, hogy lehetne valamit is tenni a munkásmozgalomban vezérek nélkül. Lehetetlennek találja. Megszokott kényelmes helyzetnek találja azt, hogy vezérek után igazodjék. Kolompos után. Nagymunka gondolkodásra szoktatni a gondolkodáshoz nem szokott fejeket, nagy munka a teljes öntudatra ébresztés, a fél öntudattal szemben. Nagyobb feladat, mint a teljesen öntudatlanok felvilágosítása. De mégis meg kell történni ennek a munkának, mert nem lehetünk szabadok, amíg nem ébredt öntudatra a munkásosztály és nem szervezte meg ipari szervezeteit. Előbb osztályöntudatra kell ébredni a munkásoknak. A mi hivatásunk súlyos feladatot és kötelességet ró ránk. Utunkban és cselekvésünkben velünk van elválaszthatatlanul irányunk megszabott terve, jó felfogott gazdasági érdekünk, amit túl nem léphetünk, mert valamennyien, akik együtt haladunk, bérmunkások vagyunk. Osztályérdekünk tudatában cselekszünk. Nem is lehet ez máskép egy tisztán és szigorúan bérmunkás szervezetben, ahol kizárólagosan bérmunkások vannak. Egyforma a tagság érdeke. Ezért az ipari szervezkedés az igazi munkásmozgalom, a munkásérdekeknek hű tükörképe sugárzik minden mozdulatából. • Sokan megütköznek azon, hogy mi folytonosan a gazdasági kérdésekről beszélünk. Megütköznek rajtunk, mert mindig a gazdaságai kérdésekre irányítjuk a figyelmet. S ugyanazon elemek egész életüket a" legüzletiesebb egyéni önzésben élik le,. Miért csodálkoznak rajtunk, mert mi a munkásosztály érdekében tesszük azt, amit ők a saját érdekükben szeretnének megtenni, a legtöbbször sikertelenül. A munkásosztályból csak igen kevesen menekülhetnek. A nagy többség örökre rabszolga marad, ha nem szervezi meg ipari erejét és együttesen meg nem csinálja azt, amit egyénenként hiába próbál elérni: a bérrabszolgaságból való szabadulást. Azon senki sem csodálkozik, hogy a kapitalista osztály minden ténykedését osztályérdeke jellemzi. Nem szaladnak délibábok után. Profitjuk szempontjából cselekszenek. A kapitalista osztálynak megvan a társadalmi öntudata. Gazdasági érdeke szerint cselekszik. Úgy gondolkozik, mint kapitalista. Olyan kapitalistát nem lehet látni, aki úgy gondolkozik, mint egy öntudatos munkás. De mennyi munkás van, aki úgy gondolkozik, mint e£y kapitalista. A többség. De csak gondolkozik (ha ugyan gondolkodásnak lehet nevezni a tévhiedelmet), ám nem cselekedhet aszerint. Az anyagi körülményei a szűkös bérviszony korlátai közé szorítják. De a képzelődésnek nincsenek korlátai. A félrevezetett elme szabadon csapong az idegen légkörbe. A kapitalizmus légkörében kalandozik e munkásság nagy részének képzelete, idegen légkörben. Ezek a munkások úgy gondolkoznak, mint a kapitalisták. Pedig ruhájuk oly rongyos, hogy szinte lehull róluk s cipőjükből majdnem kiesnek és azért mégis úgy gondolkoznak, mint a kapitalisták. Humorosan hangzik, pedig komoly valóság. Tény ez, valóban így van, a nap minden órájában tapasztalható jelenség: a munkásság nagy része úgy gondolkozik, mint a kapitalista. Szembe nézünk a dolgokkal úgy, amint vannak és nem ringatjuk magunkat a képzelet álmaiba, így van ez szépítgetés nélkül megmondva: a munkásság ellenségének, elnyomójának, kizsákmányolójának fejével gondolkozik, nem a sajátjával. Vagy a munkásság nagy része a kapitalista osztály érdeke szerint gondolkozik. Hiszen ha nem a kapitalista osztályérdeke szerint gondolkozna, hanem a saját osztály érdekében, akkor a kapitalizmusnak vége volna. Éppen ebben van a mi hivatásunk nagyszerűsége: felvilágosítani a munkásokat, terjeszteni az öntudatot. Igazi munkásöntudatot csak igazi munkásszervezet terjeszthet. Ne álljunk meg a félúton és a munkásosztály érdekeinek részleges felismerése után ne bízzuk vezérekre ügyünket. Legyünk a magunk vezérei. Legyünk a magunk tanítói. Legyünk a magunk felszabadítói. Erősítsük meg szervezetünket, az I. W. W.-t, hogy minél hatalmasabb tömeget tudjunk felvilágosítani, hogy nyöjjön és szaporodjon a munkásosztály öntudatos serege. Fogjunk össze valamennyien az I. W. W. tagjai, teljesítsük hivatásunkat: TANÍTSUNK ÉS SZERVEZZÜNK! AZ I. W. W. FORRADALMISÁGA. . . . y. Sokszor kíméletlen támadásban és kritikában van része az I. W. W.-nak. A kapitalista osztály és bérencei részéről azért támadják fékevesztett gyűlölettel, mert legnagyobb ellenségét látják benne a kizsákmányolási rendszernek, az iparokban terjesztett forradalmi agitációja miatt, míg másrészről a tulipiros barátaink azért támadnak és kritizálnak bennünket, mert szerintük nem vagyunk eléggé forradalmiak. Egyiknek sem vagyunk jók. Nézzünk csak végig önmagunkon, hogy kik vagyunk és mik vagyunk, hogy annyira kihívtuk magunk ellen úgy a kapitalista osztály, mint a politikai forradalmárok haragját és gyűlöletét. A legnagyobb bűnünk az, hogy munkás emberek vagyunk. Munkások, akik megelégelték a kapitalista osztályuralmat és a saját magunk fejével gondolkozva harcolunk a kizsákmányoló rendszer ellen. Ez a mi igazi, nagy bűnünk, úgy a kapcialista osztály, mint a politikusok szemében. S ha meggondoljuk magunkban a dolgot, bizony vakmerőség kell ahhoz, hogy az ember szembeszegezze magát minden eddigi szokással és gyakorlattal és a saját maga útján induljon el, ügyet sem vetve a kapitalista bérencekre, akik Lazára és istenre hivatkozva kiabálják felénk, hogy ide, ide gyertek, rá sem hallgatva a huszonegy patentán forradalmárokra, akik elénk tolakodva kiáltanak és integetnek nekünk, hogy gyertek utánunk, mi fogunk vezetni titeket a megváltásba. Mindkét, félt vérig sértette az I. W. W. flegmatikus válasza: “Én erre megyek!” És ment. A maga útján, a maga eszközeivel harcolva. Az I. W. W. útja teljesen elválik a munkásmozgalmak eddigi irányától: szigorúan az ipari téren működő szervezet vagyunk. Az I. W. W. nem politikai szervezet, abban az értelemben, amely értelemben a politikai szervezetek alakulnak és működnek, vagyis pártszervezet formában. Az L W. W. ipari szervezet, ipari formával bír, ipari eszközökkel harcol és ipari célokért küzd. Az L W. W. az ipari forradalmárok szervezete. Tagjai csak bérmunkások lehetnek, ami biztosítja arról, hogy a szervezet minden esetleges hibája mellett is megmarad munkásüzervezetnek. Sohasem lehet egyéb. Forradalmisága nem az elvi nyilatkozatában van csupán, amely elvi nyilatkozat az ipari szabadság társadalmi rendszerét igyekszik megvalósítani, hanem abban van a forradalmisága, hogy csakugyan azt teszi, amit az elvi nyilatkozata mond: az iparokat szervezi a munkásokra hasznos Egi Nagy Szervezet alapján, ipari egységbe, a munkásokra káros Szakmai és kerületi szétszervezés helyett. Ezért vonta magára a kapitalista osztály haragját. Az I. V. W. forradalmisága abban van, hogy a munkásosztályt szerves összeütközésre szervezi az iparokban a létező kapitalista kizsákmányolás rendszerével. A kapitalista rendszert alapjában támadja meg, a termelésben,ahonnan a kizsákmányolás rendszere kiépült, ahonnan táperejét nyeri az osztályuralomra Nem csoda, hogy a kapitalizmus szemében a legveszedelmesebb munkásmozgalom az Industrial Workers of the World. A politikai forradalmárok forradalmisága ezzel szemben csak propaganda szempontjából jöhetne számításba, ha nem vezetne a parlamentarizmusba, ha megmaradna az osztályharc alapján. S éppen ezért ami jót tesznek az osztályharc hirdetésénél, azt menten lerombolják a politikai BÉRMUNKÁS EE KÁR,HOGY MEGHALT LA FÖLETTE Nem vagyunk azok közül valók, akik a politikusok diadalát ünnepeljük vagy pusztulásuk fölött könnyezzünk. Éppen nem. Sőt. A politikus előttünk igen kártékony fajta, aki, mint a szó beleeszi magát a legjobb bútorba és tönkre rágja azt. A politikus is tönkrerágja azt a helyet ahová belefészkelte magát. Sok, nagyon sok megfeneklett törekvés alján ott leljük az elhízott politikust, mint a kudarc okát. A rárótt kötelességek teljesítése helyett saját egyéni érdekeinek istápolására fordította minden idejét s amig körülötte minden pusztult és veszendőbe dőlt, a politikus gömbölyödött és prosperált. A nincstelenek meg reménykedve várták sorsuk jobbrafordulását politikus vezéreiktől. Hasztalan várták. S amikor észbekaptak sokan, hogy ime, becsapott a politikus, akkor sem okultak, mert új frázisokkal, új politikusok tűntek fel a láthatáron, akik szirénhangon csalogatták a nincsteleneket, a kapitalista kizsákmányolás ingoványa felé: “Majd én foglak az Ígéret földjére vezetni benneteket. Gyertek utánam!” A nincstelenek újra cseberből vederbe kerültek , csurgóból eresz alá. S amikor már az újfajta frázisok politikai csepűrágóiban is elvesztik a bizalmat egyesek, felhangzik a sóhajtás: “De kár, hogy meghalt La Follette. Ha La Follette nem hal meg és ő lett volna az elnök, jobb világ volna.” Dehogy volna, dehogy volna. Mi, akik a politikusokat nem vesszük észre ipari harcainkban, csak akkor, ha hátha támadnak bennünket, nézzük csak meg, ki volt La Follette s vájjon jologos-e a feltevés, hogy a haladás nagy bajnokát veszhette el benne. Az igazságtól semmi sincsen messzebb, mint az az állítás, hogy La Follette a haladás híve volt. A kis burzsoázia érdekének volt a bajnoka. Annak a kispolgárságnak, amelyet az ipari fejlődés, a géptechnika a proletárság sorába szorított le. A kispolgárság minden ambíciója odairányul, hogy visszahozzák a régi jóidőket, amikor még nem volt nagyipar, nagy bank és tröszt. Holott a társadalmi fejlődés kétségtelen iránya a tőkeösszpontosulás, a verseny kiszorítása a termelésből a trösztök által. Aki ezt a fejlődési folyamatot akarja visszatartani, olyan szerepre vállalkozik, mint Gamut király, aki a tenger hullámainakáradatát akarta ■visszakorbácsolni medrébe’. Az emberiség fejlődésének irányát nem a kistőkések mutatják, akik a munka kizsákmányolásán felül még egymás torkát akarják elvágni az élet-halál versenyben. A gépipar óriás méreteket öltött és a vagyontermelés nem a megoszlás irányába vezet, hanem a központosulás felé". A munkásoknak az ipar színterén kell egy nagy szervezetbe tömörülniük, hogy a földet és a gépeket a közjó szempontjából használják. Sokkal inkább tisztázódik a munkás felfogása azon tudat által, hogy nem ezer tolvaj rabolja ki zsebeit, hanem egy nagy rabló. La Foliette a kisfarmereket, kispolgárokat képviselte, a kistolvajokat, s bizonyos munkástömegek által való dicsőítése csak azt jelenti, hogy nem értették meg a társadalmi erőforrásokat. Ezek a jelek, a múltak embereinek visszasírása, az egyes politikusokba vetett hit és bizalom, még fokozottabb mértékben teszi szükségessé az I. W. W. irodalmának és lapjának terjesztését, a mi nevelő munkánkat. Tőlünk függ, hogy a mi ipari szervezeteinket felépítsük és hogy az igazi nevelést, az ipari nevelést végezzük. Teljesen mellőznünk kell a romantika látszatát is, azokat az embereket, akik egy életet azzal töltöttek el, hogy a társadalmi fejlődés haladását akarták megállítani. il AUTÓGYÁRAK NÖVEKEDÉSE. DETROIT, Mich.—A Dodge Brothers automobilgyár elnöke, F. J. Haynes, kijelentette, hogy a vállalat tökéletesítésére új épületekre és gépekre vagy nyolc millió dollárt fognak költeni. Ezidő szerint a Dodge Bros. gyárban, naponként ezerszáz autót gyártanak. Az új terv szerint ezerötszáz autót akarnak gyártani naponként, párt uralmi törekvéseivel. Uralkodni akarnak. Igaz, nem az isten kegyelméből, mint a királyok, nem a törvény és a rend nevében, mint a kapitalisták, hanem a munkások nevében akarnak uralkodni, de mégis uralkodni akarnak. Az I. W. W. semmiféle uralmat nem ismer el. Az I. W. W. ipari szabadságot akar. Ipari szabadságot, amit a munkásosztály maga valósít meg a maga részére, mert más nem is adhatja azt, mert kizárólag csak a munkásosztálynak érdeke a bérrendszer eltörlése. Ebben van az I. W. W. forradalmisága. VALAMI A CSILLAGRÓL. (Betelgyese.) Tudjuk, hogy az átlagos ember nem sokat szokott törődni az égitestekkel, a csillagokkal, vagyis a csillagászattal. Munkástestvéreinknek sem elegendő iskolai alapkészültsége, sem ideje nincs, hogy arra sok ügyet fordítson. Pedig nagyon sok szép és érdekes, élvezetes dolgot tanulhatunk azokról az oly fényesen ragyogó testekről, melyek milliárdjai mind külön-külön állnak vagy elképzelhetetlen gyorsasággal száguldanak a végnélküli világűrben s melyek együttesen alkotják a “Világegyetemet”. Természetesen sohasem fognak az emberek mindent tudni a csillagokról. A legtöbb ember, ■— beleértve a műveiteket is, —, ma is csak igen keveset tud róluk. Ha a szó szigorú értelmében vett tudást vesszük, akkor csak egy nagyon kis csoport ember “tud” róluk valamit. Ezeket a “tudósokat” csillagászoknak nevezik. , Dr. Eddington, angol csillagászati tanár tartott a közelmúltban egy igen értékes és érdekes előadást egy csillagról, melynek belsejében az ő feltevése szerint két milliótól húsz millió között váltakozó hőmérséklet van a szerint, hogy a felszíntől számítva milyen távolságra van a csillag bizonyos pontja a központtól, vagyis a csillag gyomrának kellős közepétől. És ez a csillag másodpercenként százmértföldes sebességgel száguld a maga útján. Ezt a csillagot Eddington Betelguese névvel ismerteti, melyet még az arabok adtak neki az ő tudományos fénykorukban. Ez a szó magyarul “váll”-at jelent, vagyis: valaminek a válla. Van egy csillagcsoport, melyet “Orion”-nak neveznek, s ez a bizonyos csillag ennek a csillagcsoportnak a válla. Amiből viszont — valószínűleg — az következik, hogy ezen nyugszik az egész “Orion” csillagcsoport, s még ennél is érthetőbben, ennek a vonzó ereje tartjaössze annak a csillagcsoportnak a zömét. Ezen a “váll”-on lóg az egész “Orion”. Eddington tanár azt mondja, hogy ez a csillag tízmilliószorta nagyobb, mint a napunk, ami szintén háromszázhúszezerszer akkora mint a mi planétánk: a Föld. Hogy elképzeljük ennek a csillagnak nagyságát, Eddington azt mondja, hogy képzeletben gyúrjunk össze tízmillió “Nap”-ot s amilyen testet ez adna, akkora golyó az “Orion” válla: “Betelgyese”. A hősége elképzelésére pedig beküld bennünket egy százhúsz fokos hőségű sűtőházba. Képzeletünket tovább viszi és azt mondja, hogy szorozzuk ezt a hőséget újra, meg újra, mig csak azt a hőfokot el nem érjük, ahol a fémek folyadékká és illanó anyagokká nem válnak s akkor kapjuk meg Betelguese külső felületének a hőmérsékletét, illetve hőfokát. De ez csak a külső felület, mint például a mi Földünk háta, a hegy, völgy, a síkság vagy esetleg a tenger teteje vagy felszíne. Eddington képzeletben bevisz bennünket a Betelguese gyomrába, ahol utunkban mindig fokozódó hőség között a gyomor közepében elérjük a húszmillió hőfokot. Ilyen hőfoknál a legszilárdabbaknak ismert fémek s minden elképzelhető szilárd test mentén gázzá alakulna s mégis a Betelguesek alkotó anyaga a rettenetes nyomás következtében .platinum ,szilárdságos. Hogy mi az, ami ezen csillagnak azt a rettenetes hőséget adja, Eddington tudományos magyarázata megzavarná az olvasók legtöbbjét, de a legegyszerűbben úgy lehet megmagyarázni, mint a kovakövet : dörzsölés által melegszik és tüzet csinál. Vagy: ha például egy zacskót teletömünk apró acélgolyócskákkal mint sörétecskék és azokat gyorsan mozgatjuk, a dörzsölés által hőség keletkezik. Eddington szerint a Betelguese tömege állandóan ilyenforma mozgást végez el sem képzelhető sebességgel s ez idézi elő a hőséget. A tenger víztömege apró vízpárákból (mint pl. ködök) áll, melyek állandóan, változtatják helyüket, de mozgásuk aránytalanul csendesebb és nem idéznek elő hőséget; sem akkor, ha a tengerben végzik folytonos mozgásukat a nagy víztömegben, sem akkor, ha abból felemelkedve a Föld légkörében keringenek ködök és felhők alakjában, habár a víz is gáznemű szilárd test. . • A Betelguese tömege szintén apró részekből összetett gáznemű test, de atomjai folytonos ,és rém gyors mozgásuk által hőséget fejlesztenek, olyant, amit mi jóformán el sem tudunk képzelni. Eddington szerint egy égitest csak bizonyos nagyságot érhet el, mert ha nem kap elegendő vonzó erőt szomszédaitól, melyeket s melyeket ő tart a levegőben, illetve a világűrben, akkor szét kell esnie darabokra, mint ahogy azt a mi Napunk is megcselekedte valamikor, amiből keletkezett a mi Naprendszerünk: a Nap, a Föld, a Hold és az összes bolygók, melyek a Nap körül forognak. Habár, állítólag, a Hold a Földről szakadt el, de mivel Földünk a Nap fia, így a Hold is a Naptól származik. Ami a távolságot illeti, Eddington szerint a leggyorsabb repülőgéppel talán millió és millió évekbe telne odarepülni Földünkről. Smoling. ^ • * FRANCIAORSZÁGI TUDÓSÍTÁS, Lyon, 1925, junius 25. A “Bérmunkás” Lapbizottságának, Chicago, HL, U. S. A. Tisztelt Munkástársak! Rég múlt,’— talán már egy éve, — hogy elvesztettem a levélbeli kapcsolatot s most, hogy ismét alkalmam van, irok. Én t. i. még a múlt év nyarán kijöttem Párisba , mert a gazdasági helyzet itt sem állandó, én se tudtam gyökeret verni egy helyben. Végig barangoltam Franciaország ipari központjait, míg most itt, Lyonban telepedtem le, ki tudja meddig. Óriási az ide bevándoroltak száma, kik között feltűnő sok a magyar, csehszlovák és lengyel munkás, szóval azon országok bérrabszolgái, ahol legjobban dühöng a fehér “civilizáció”. Most azonban különösen a csehszlovák munkásság kiüldözésével akarok foglalkozni, ami tipikus bizonyítéka pl. a csehszlovákburzsoázia “demokratikus” felfogásának. A múlt év tavaszán az ügynökök egész raja lepte el Csehszlovákiát, akik a már munkanélküli segélytől is megfosztott munkásokat s nincstelen parasztokat verbuválták össze franciaországi transzportokba, a legvérmesebb ígéretekkel. Nézzük csak, mit ígértek ezek a rabszolgakereskedők. Először is ingyen szállítják ki őket Franciaországba, s aztán, ha már kinn vannak, lassan vonják le a bérükből az útiköltséget, fejenként kétszáz frankot. Másodszor: a bányavidékeken dolgozóknak napi 30—35 frankot biztosítanak, olcsó élelmezést és lakást. A földmunkára szerződőknek havi 300 frank és teljes ellátást. S mindezt még a prágai toborzó hivatalban ígérték, de nézzük csak mit adtak idekinn ? Minden ideérkezett munkással előbb szerződést írattak alá 6—12 hónapra, hogy hatóságilag üldözhetők legyenek, ha munkaerejüket esetleg máshol akarnák eladni. Első dolguk volt, hogy az utazás költségeit levonják keserves bérükből, mert tudniillik, az otthon ígért 30—35 frankos napibérek leolvadtak 18—22, sőt 15 frankra is, ellenben a munkahelyek (bányákban) sokkal veszélyesebbek, mint Magyarországon vagy egyebütt a munkás-balesetbiztosításról szó sincs! Ez az egyetlen “civilizált” állam Európában, ahol nincsenek betegsegélyző pénztárak. Azok a szerencsétlenek pedig a kik földmunkára szerződtek el, szintén nem jártak jobban, most ott is kifizették őket havi 100—150 frankkal, de mindenekelőtt bevasalták rajtuk az útiköltséget. De ha a szerződésben biztosított időn belülakarta elhagyni helyét, még ki sem fizették a bérüket s igy kényük-kedvükre ki voltak szolgáltatva a munkáltatóknak. Ezalatt pedig az otthon maradt sokgyermekes család hiába várta a Franciaországból küldendő pénzeket. A legtöbbjük örült, ha két-három havi túlórás munka után is, a viszafelé való útiköltséget megkereste. De sok olyan van, ki már másfél éve itt van, csak azért, mert sohasem tud útiköltségre szert tenni, s így akarva, nem akarva, itt maradt. Sokszor láttam a párisi csehszlovák követség előtt napokat várakozó tömegeket, akik arra vártak, hogy a konzulátus hazaszállíttassa őket, mert a munkahelyeiken rutul becsapták, kihasználták őket, más munkahelyet nem kereshettek, mert e szabad köztársaságban nincsen szabad munkakeresés idegenek számára. S mit tesz a csehszlovák állam külföldi képviselője? Előbb “dologtalan bitangokénak titulálja őket, kik csak “kéjutazást” akartak tenni, de mert a munka büdös nekik, hazaszaladnak. Ám ha ezzel vége volna a bürokratikus tortúráknak, még hagyján, de ezután jön a java. A derék konzuli hivatalnok előbb érdeklődik a hazai illetékes hatóságoknál, hogy az illetőnek van-e valami vagyona, mert az állam nem ajándékozhat útiköltséget “csavargó bitangoknak”. Elég, hogy Szibériában az olasz, francia vágóhidakra kivitték őket ingyen. Nos, ha van némelyiknek otthon még valami vagyonkája, úgy hitelezik az útiköltséget, de addig is, a konzulátus előtt kell várniok éjjel-nappal. De akinek az sincs, azt irgalmatlanul visszakényszerítik eredeti munkahelyére, vagy a legjobb esetben a tolonc-után viszik haza. Így fest a csehszlovák burzsoázia Janus-pofája a “demokrácia” paplana alatt. íme a tanulság, munkástestvérek. Ha minden ország minden bérrabszolgája tudatára ébredne annak, hogy egymagában vagy tagozottan csak gyönge féreg, melyet kénye-kedve szerint taposhat a kapitalizmus könyörtelen vascsizmája, ha tudná, hogya sok milliónyi munkás mily impozáns erőt képvisel, ha egységes, s ha végül minden bérrabszolga egy óriási, egységes szervezetben tömörülne, úgy nem fordulhatna elő, hogy egyik kapitalista állam a másiknak dobálja a munkások ezreit éhbérért dolgozni! Sőt egyáltalán az sem fordulhatna elő, hogy kizsákmányoltakként dolgozzunk. Jöjjön el végre a felismerés, a tisztánlátás, az osztályöntudat korszaka, mert ha van proletár, kit az ötéves óriási mészárlás meg nem tanított, úgy az utána következett békekorszak még csak jobban megtaníthatott arra, hogy a kapitalizmus egyáltalán nem szentimentális, sőt vérengzőbb, mint valaha. S most kérem önöket, hogy a Bérmunkás legújabb és régebbi számaiból egy-két példányt s egyéb sajtóterméket küldjenek. Bár itt nem sokáig maradok, de addig mindenesetre, míg b. válaszuk s a kért irodalom megérkezik. Azután majd Franciaország északi bányavidékein próbálok elhelyezkedni, mert ott rengeteg sok tót és magyar bányamunkás van, akik teljesen magukra vannak hagyatva, eltekintve egy pár álapostol szédelgőtől. - Maradok hívük az ipari szabadságért, Somoskeőy István.