Beszélő Összkiadás, 1981-1984 (1-10. szám)

1982. május / 3. szám - Nyugtalanság a katolikus egyházban

BESZÉLŐ - val, amelyeket pedig sok bázisközösség irányadónak tart, s melyek fontos szerepet játszottak a pacifizmus erősödésében is. Dokumentumként átvesszük tehát az ajándékirodalomból-így nevezik a katolikusok a ma­­guk szamizdatját-Bulányi összefoglalóját saját né­zeteiről, amelyet eredetileg Lékai László bíboros számára jegyzett le. Időközben katolikusokból bizottság alakult, Dignita­tis Humanae (emberi méltóság) néven. A bizottság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy figyelemmel kísérje a vallásszabadság megsértésének eseteit, vizsgálja az ál­lam és az egyház kapcsolatát, valamint az egyházi hie­rarchia, az alsópapság és a hívők viszonyát Tagjai nem fedték fel kilétüket, nyilatkozataikat valamennyien a bi­zottság nevével jegyzik. Második dokumentumunk egy ilyen nyilatkozat Lapunk számára készült Kelemen Csaba* cikke, amely közvetítő álláspontot képvisel a pacifista bázis­közösségek és a herarchia felfogása között ♦ ♦ ♦ Mielőtt azonban megismerkednénk a két dokumen­tummal és a cikkel, emlékeztetjük olvasóinkat hogy a fegyveres szolgálatot elutasító katolikusok ellen nem szűnt meg az állami represszió. 1982. április 2-án tárgyalta a Legfelső Bíróság Kato­nai Tanácsa Csizmadia Gábor ügyét. A Beszélő szer­kesztői közül Haraszti Miklós volt jelen a mintegy húszfőnyi hallgatóságban. Beszámolója: Az ügyész, a jegyző és a három bíró egyenruhában. Az ügyvédnő az utolsó pillanatban érkezik, csak helyet­tesíti a védőt s bár először látja a vádlottat nincs ideje beszélgetni vele. Csizmadia 1959-ben született buda­pesti lakos, építőipari szakközépiskolát végzett, jelen­leg újságkihordó, házas. Bilincsben hozzák, a bíróság engedélyezi, hogy a tárgyalás után néhány percig be­szélhessen feleségével. Csizmadia Gáborné teljes meg­értéssel támogatja férjét Első fokon két év nyolc hónapi fogházra ítélték Csiz­madiát. A védő a büntetlen előéletre, a példás családi életre és dicsérő munkahelyi véleményre hivatkozva enyhítést kér a vádlott személyisége és életvezetése nem veszélyes a társadalomra. Kéri, hozzák közelebb a büntetést a 18 hónapi sorkatonai szolgálat időtartamá­hoz. Ami magát a vádat illeti, kijelenti: védence kétség­telenül megszegte a törvényt, és ő nem talál magyaráza­tot erre a magatartásra. A vádlott emlékeztetni igyek­szik a bíróságot beadványára, de félbeszakítják azzal, hogy később összefüggően beszélhet majd. Jelentkezik az ügyész, és visszautasítja a védő érvelését: a vádlott a legszentebb állampolgári kötelességét szegte meg, ma­gatartása tehát különösen veszélyes a társadalomra. A rövid kihallgatás egyetlen téma körül forog: maga hozta-e döntését a vádlott, vagy befolyás alatt áll-e? Kérdés: mikor írta beadványát? „A bevonulásom előtti éjszakán.” Keresztkérdés: van-e írógépe? Van. Az egyik bíró kijelenti, hogy nem hisz neki, mert a bead­vány nem vall rá: gyenge eredménnyel érettségizett A vádlott elmondja, hogy szülei akaratából járt építőipari iskolába, érdeklődése valójában más irányú, ezért is nem dolgozik a szakmájában. A tárgyalás véget ér anél­kül, hogy a beadványt ismertetnék. ítélethirdetés: az elsőfokú ítélet nem törvénysértő, mértékét is helyénvalónak tartják. Ismét megbilincselik a vádlottat, és elvezetik. Ismerkedjünk meg Csizmadia beadványával: „Tisztelt Katonai Parancsnokság! Azzal a kéréssel fordulok a T. Katonai Parancsnokság­hoz, hogy részemre a fegyver nélküli civil békeszolgálatot engedélyezni szíveskedjék. Vallási meggyőződésem alapján ugyanis lelkiismeretem tiltja, hogy katonai szolgálatot teljesítsek. Római katoli­kus vallású vagyok és Egyházam szigorú és félreérthetet­len parancsa az, hogy semmilyen élethelyzetben ne csele­kedjem a lelkiismeretem ellen. Ha így tennék, akkor bűnt követnék el. Országunk alkotmányát, mely törvényes rendünk legma­gasabb szintű képviselője, tiszteletben tartom. Alkotmá­nyunk 70. paragrafusa előírja a hadkötelezettséget. Ugyanakkor a 63. paragrafus biztosítja minden állampol­gárnak a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gya­korlásának jogát. Alkotmányunk 70. és 63. paragrafusa egyenrangú, így nem lehet engem katonai szolgálatra kö­telezni a 63. paragrafus megsértése nélkül, és én sem te­hetek eleget lelkiismeretemnek anélkül, hogy ne sérteném meg a 70. paragrafust. A helyzet megoldhatatlan és nem gondolom, hogy ebben a helyzetben az egyedüli megoldás a lelkiismereti szabadság korlátozása lenne. Állampolgári kötelezettségeim alól nem akarok kibújni. Fegyvertelen civil békeszolgálatot szívesen teljesítenék, amint az több országban is lehetséges jog szerint és bün­tetlenül. Egyházam, mely hagyományosan jó viszonyban van államunkkal, a következő kéréssel fordult az államok vezetőihez: »Méltányosnak látszik, hogy a törvények megértően gondoskodjanak azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét« Gaudium et spes 79. - a II. Vatikáni Zsinat dokumentuma. Ezt a kérést sok állam teljesítette is. Én is szeretném meg­ismételni Egyházam kérését Önök felé is, a magam eseté­ben. Kérésem megismétlésével maradok tisztelettel: Budapest, 1982. február 24-én Csizmadia Gábor” Csizmadia a baracskai fogházban tölti büntetését. Le­veleiben arról számol be, hogy lelki békéje tökéletes, bár gyakran gúnyolják, és néha bántalmazzák is.

Next