Beszélő Összkiadás, 1981-1984 (1-10. szám)
1984 / 10. szám - Állam és egyház - Fehér Dániel: Az emberiség ellenségei
612 Állam és egyház Fehér Dániel* Az emberiség ellenségei A szerkesztősége nevében aggódó újságírót Seszták Ágnesnek** hívják. Riportja - Könyörgés Szántó Annáért -, mely a Magyar Ifjúság 1984. március 9-i számában jelent meg, egy felbomlott család magánügyeibe vezeti be az olvasót A történet hétköznapi. Szántó Anna (a név természetesen nem valódi) lánya szerint „a legszebb nő”, akinek „gyönyörű, vállig érő haja és piszok nagy intellektusa volt”, és ráadásul a szakmájában is sikeresnek tudhatta magát: „iskolában tanított, ahol ő volt a legjobb tanár, és a tanítványok rajongtak érte.” A férjről kevesebbet árul el az újságírónő, még álnevet sem ad neki. Szakmájáról hallgat, nem számol be munkahelyi sikerekről. Az egyetlen idevágó kiszólás inkább elégedeten embert sejtet, aki valószínűleg nem értelmiségi: „Hazamegyek a munkából hulla fáradtan...” Gyanítható hát, hogy a húszévi házasság alatt a férfi nemcsak szeretetet és három gyereket kapott feleségétől, hanem kiadós kisebbrendűségi komplexust is. A viszony még egyenlőtlenebbé vált, amikor - néhány évvel a házasság felbomlása előtt - komoly örökség szállt a családra: muzeális értékű bútorok, perzsaszőnyegek, ékszerek, porcelán, festmények és készpénz. A riport homályban hagyja, hogy ki volt az örökös („Néhány évvel ezelőtt örököltek, építkezni kezdtek” - mondja a már idézett gyermekkori barátnő), figyelmesebb olvasásra mégis kitűnik belőle, hogy az asszony volt az. Nem csoda, hogy „a legszebb fehér ezüstróka bundájában volt, amikor beszállt a sötétkék Opeljébe”. Úgy látszik azonban, a férj is méltóan részesült a jólétből: nem vádolja feleségét kapzsisággal. Egészen mással magyarázza viszonyuk megromlását. „A feleségem húszévi házasság után úgy döntött, hogy belép egy illegális vallási gyülekezetbe. Bevitte a három gyerekünket, és azt akarta, hogy én is megtérjek. Nem tértem meg. Ezt három, keserves veszekedésekkel teli év követte.” Hihető-e, hogy a szép asszony, a sikeres tanárnő, az anyagi gondoktól megszabadult, imádott anya és feleség minden előzmény nélkül megtér és belép egy „illegális gyülekezetbe”. Éppenséggel lehetséges, de nagyon valószínűtlen. Az emberek általában akkor fordulnak Istenhez, ha válságba került lényüknek erős támaszra van szüksége, ha menekülnek a szeretetlenség. „Gyülekezetük legalizálásra törekszik. Nincs kétségük afelöl, hogy kérelmük pozitív elbírálást nyer. (Mi az ellenkezőjét szeretnénk remélni - A szerk.)" a sivárság, az erkölcsi bizonytalanság elől. És Szántó Anna azt állítja, volt mi elől menekülnie: „A férjem házasságot tört, és én ezt nem tudom megbocsátani.” Érdekes, az asszony kétszer is házasságtörőnek nevezi a férfit, de a riport nem tisztázza, van-e igazság a szavaiban. Elmegy a kifakadások mellett, mintha csak egy vallási tébolyba esett ember sok bolondériájának egyikéről lenne szó. Pedig, ha komolyan vesszük Szántó Annát, könynyen megérthetjük, mi történt. A férj alighanem egyre kevésbé tudta elviselni az asszony nyomasztó fölényét, és húsz év után úgy érezte, be kell bizonyítania, hogy ő is önálló és sikeres személyiség. Hódítani kezdett, ahol tudott, és valószínűleg diadalainak számával egyenes arányban nőtt az agresszivitása odahaza. A feleség, aki nem sejtette, hogy szilárdnak hitt házassága alá van aknázva, összeomlott. És ekkor jött az ,illegális gyülekezet” szilárd értékrendjével, megtartó közösségi kapcsolataival és az örök élet ígéretével... Nem célom, hogy igazságot tegyek a két ember vitájában. Különben Seszták Ágnest sem házasságuk szomorú sorsa érdekli. Számára ez a történet csak alkalom, hogy a nyilvánosság elé vigyen „egy aggasztó és aktuális témát, az illegális vallási gyülekezetek - ezen belül is egy konkrét, de meg nem nevezett társaság - helyzetét, hatásukat és terjeszkedésük mozgatóit” (Kinek szól a fenyegetés? - szerkesztőségi jegyzet a lap március 30-i számában). A cikk nem kevesebbet igyekszik bizonyítani Szántó Anna házasságának történetével, mint hogy a „terjeszkedő” kisegyházi mozgalom kiegyensúlyozott emberek lelki békéjét, boldog családok nyugalmát fenyegeti, okos lényekből társadalomellenes szörnyetegeket csinál. Én azonban azt állítom: még a tendenciózusan előadott történetből is kiderül, hogy ez a család már széthullott, ez az asszony már súlyos lelki válságban volt, amikor az a bizonyos „konkrét, de meg nem nevezett társaság” megjelent a színen. Szántó Anna beteg volt, és a gyülekezetben meggyógyult. Nem biztos, hogy mindenki kívánja magának a vallás általi gyógyulást, a hitbéli közösségekben való feloldódást - de ez nem tartozik ide. Nyilvános meghurcolással, hangulatkeltéssel üldözni semmiképp sem szabad érte senkit, sem Szántó Annát, sem a gyülekezetét, amelynek új lelki békéjét köszönheti. BESZÉLŐ 10