Beszélő Összkiadás, 1984-1987 (11-20. szám)

1985 / 12. szám - Haraszti Miklós: A közellenség

BESZÉLŐ 12 legalábbis ezeket 15 írta alá. Két másik tanúnak mindezt már mint információt tálalják fel, s ők aláírják, hogy úgy volt, de semmit sem tudnak hozzátenni. Mindezt „szignalizálják” Veszprémnek, vagyis be­küldik az ottani nyilvántartásba. Amikor ott tavasszal a garázdaság nyomán megindítják a punkügyet, a győri vallomástöredékek alapján letartóztatják a zenészeket, és minden további vizsgálat nélkül vádat emelnek elle­nük, izgatás címén. Miért nem Győr emelt vádat, ahol ugyanennek a kon­certnek zajlik a pere ugyanezekkel a tanúkkal? Mikor később az ügyvédek firtatják ezt a kérdést, a veszprémi vádhatóság úgy viselkedik, mintha szabadon eldönthető illetékességi probléma forgott volna fenn, s Veszprém irigyelte volna Győrtől a dupla punkpert. Valójában azonban Győr nemhogy vádat nem emelt, de eljárást sem indított a veszprémi vendégizgatók ellen. Márpedig ez törvényben előírt kötelessége lett volna, ha az „alapos gyanú” gondolata is felmerül benne. Hiszen csak akkor van módja beszerezni a kiegészítő bizo­nyítékokat, további tanúvallomásokat, ellentmondáso­kat feloldó, tagadást megsemmisítő adatokat, ha eljárást indított külön a veszprémiek ellen is. A győri BM-dolgozó nem igazán világosan nyilatko­zik Veszprémben. A vizsgálat során keletkezett adatokból az derült ki, hogy a Demeter ügye bizonyított, de mivel a veszprémiekről nem tudott senki összefüggően vallomást tenni, így szig­­nalizációs átiratban tájékoztattam a veszprémi rendőrsé­get. Majd később. Csak a W. mondott a veszprémiekről. Kihallgattam több tanút is, de ennyit sem tudtak mondani, nem volt elég adat, ezért szignalizáltam Veszprémnek. Próbálkoztak tehát, de még a célratörő jegyzőkönyv­készítési technika mellett sem ment a dologig A védők biztosak akarnak lenni a győri álláspont felől. II. rendű védő: Amennyiben Győrben indítanak eljárást a veszprémiek ellen, Győrben hogyan zárult volna le a nyomozás? E kérdést követően a tanács elnöke figyelmezteti a tanút, erre a kérdésre a válaszadást megtagadhatja, a tanú azonban a figyelmeztetés ellenére az alábbi választ adja: Kevésnek találtam a bizonyítékot arra, hogy a nyomozást rájuk is kiterjesszem. A győri államvédelmi osztály lemondott a saját ter­melésű adatairól, Veszprém lecsapott rájuk. Valami ok­nál fogva biztosabbak voltak a dolgukban, s az ered­mény őket igazolta. A fordulat és ami utána nem következett Amint a per elkezdődött, már sejteni lehetett, s amint véget ért, mindenki tudta, mi az önbizalom titka. Veszprémben a punkok bebörtönzéséhez a vád is elég, tanúkra egyáltalán nincs is szükség. Megjelent ugyanis a vád négy tanúja, s egytől egyig visszautasították nemcsak azt, hogy bármiféle dalszö­veget hallottak volna a veszprémiektől a koncerten, de azt is, hogy a győri rendőröknek valaha is bármi ehhez hasonlót mondtak volna. Ez az elképesztő fordulat azonban nem látszott meg­zavarni az ügyész magabiztosságát. Miért adja fel, ha egyszer már idáig eljutott? A védelem vereséget szen­vedett már azzal is, hogy a bíró nem utasította vissza az ügyet a nyomozókhoz. Ennek - a négy győri tanú újra­­meghallgatásával együtt - legkésőbb akkor meg kellett volna történnie, amikor kiderült, hogy a letartóztatottak tagadják a cselekményt. De aztán a védők kilenc új tanút vezettek fel, köztük a vádénál több közönségbelit, a műv­­ház vezetőjét, technikusát, a már elítélt Demetert stb. A négy győri tanú pedig maga gondoskodott róla, hogy újra kelljen kérdezni őket arról, amit a koncerten láttak és hallottak. A védelemnek, hogy remélhessen, legalább érdeklődést kellett volna észlelnie az ügyészben és bíróban az iránt, mi történt valójában Győrszentivánon. De amint ezek meggyőződtek arról, hogy a vád tanúi minden kereszt­kérdés és figyelmeztetés után is fenntartják állításaikat, a vád tanúként megidéztette a győri Államvédelmi Vizsgálati Osztály tisztjeit, s ezzel a per eldőlt. Igaz ugyan, hogy a rendőrök kihallgatásával és szem­besítésével fény derült arra is, hogyan keletkeztek a kérdéses jegyzőkönyvek, de az ő beidézésük nem ezt a célt szolgálta. Nekik egyszerűen csak ki kellett jelente­niük, hogy a látszat ellenére a győri jegyzőkönyvek nem hamisak, s jelezniük kellett, hogy a jegyzőkönyvek további megkérdőjelezése akár az érintett tanúk, akár a védőügyvédek részéről azt jelenti, hogy őket vádolják. Ebben a csapdában a védelem elvérzett. Eleget mon­dott és kérdezett ahhoz, hogy világossá váljék, mit gon­dol a rendőrség jegyzőkönyv-készítési módszeréről. De keveset ahhoz - semmi nem lett volna elegendő -, hogy megváltoztassa a bíróság elhatározását, miszerint nem hisz a saját szemének és fülének. Rámutatnak: a tanúk nem azon az alapon vonják vissza az aláírtakat, hogy rendőrségen megfélemlítették volna őket, hogy nem voltak tisztában a jogaikkal, hogy most jobban emlékeznek, mint akkor, vagy bármi ehhez hasonló. Nem: a tanúk, akik nem egy helységben lak­

Next