Beszélő Összkiadás, 1984-1987 (11-20. szám)
1985 / 12. szám - Haraszti Miklós: A közellenség
nak, nem ismerik egymást és a vádlottakat is csak ketten közülük, egybehangzóan fenntartják: a rendőrségen semmi olyasmit nem mondtak, mint ami alatt az aláírásuk szerepel. Ők beszéltek, a rendőrök jegyzeteltek, majd a rendőrök a jegyzeteikkel összefüggően diktáltak a gépíróknak, ők pedig aláírták ott, ahol mutatták nekik, fogalmuk sem volt, hogy a jegyzőkönyvben más szerepel, mint amit mondtak. Külön-külön is előszedik a tanúkat az ügyvédek, így W., a szülő jelenléte nélkül kihallgatott 14 éves hozta volna a leghosszabb és leginkább rendbe szedett strófát, Marx-Engels igéjéről. Próbára teszik az emlékezőtehetségét. Felolvasnak egy strófányi szöveget, W. képtelen visszamondani. Ekkor merészen a vád tárgyává tett szöveget olvassák fel. W. megismételteti, és így is töredékesen tudja csak visszamondani. A vád szerint őrületes zajban jegyezte meg ezeket a sorokat. Itt a tárgyalóterem csöndjében nemcsak visszaadni nem képes, de fel sem ismeri, milyen szövegről van szó. Kényes keresztkérdés kihallgatójának, így, csinosan sorokba szedve, strófaszerűen diktálta a nem kifejezetten irodalmár tanú a szöveget? A rendőr elismeri, hogy nem kapott strófát. A védő nem kérdez tovább. N. K. kihallgatásánál kiderül, hogy már a győri tárgyaláson is panaszkodott: a vallomása mást tartalmaz, mint amit mondott. A védőknek nem sikerül elérniük, hogy a győri tárgyalási jegyzőkönyv alapján megvizsgálhassák ezt az állítást. Mindkét tanúnál felteszik a kérdést: miféle érdekük lehetne abban, hogy visszavonják a vallomást? Túl sokat kockáztatnak, éspedig tökéletesen különböző okból. W. Gy. büntetett előéletű, s rendőrségi tapasztalatai kizárják, hogy ne tudná, mivel jár a hamis tanúzás. N. K. a skála másik vége. „ő veszíthet a legtöbbet” - így a védők. Pedagógus, KISZ-titkár. Jellemző a magyarázata, miért nem olvasta el, amit aláírt: aznap kezdődött a gyakorló tanítása, ezen járt az esze, sietett. A tárgyaláson kényes precizitással számol be a koncertről, és külön kijelenti: nem akarja semmivel vádolni a rendőröket, de fogalma sincs, honnan származik a jegyzőkönyvében található dalszövegtörmelék. A harmadik tanú azt állítja: aznap halt meg az édesanyja, ő csak azzal törődött, vége legyen már a kihallgatásnak. A bíró megkérdezi, mikor halt meg az édesanyja, s a dátum egyezik. Azt senki sem kérdezi meg a rendőröktől, vajon ők tudták-e. A vád utolsó tanúja maga hívja fel a figyelmet a jegyzőkönyvében található megsemmisítő ellentmondásra. Csak öt percet töltött a koncertteremben, hogyan erősíthette volna meg a közellenség egész műsoráról elé tárt információt? Mindez azonban semmit sem számított a BM-dolgozók kijelentéseivel szemben, hogy „a párnázott ajtók mögött, zavartalan légkörben” elhangzott győri vallomások változatlan formában kerültek rögzítésre. A bíróság végül is ezeket a párnázott ajtó mögött rögzített, szűkszavú mondatokat fogadta el teljes és megkérdőjelezhetetlen tényállásnak, szemben az érintettek tagadásával, az új tanúk állításaival és a párnázott ajtó mögött meghallgatottak élénk tiltakozásával. Még egyvalamivel próbálkoztak a védők: tárgyi bizonyítékokat kerestek. Ezek azonban mind a rendőrség birtokában voltak, s a bíróság nem volt hajlandó arra kötelezni a rendőröket, hogy előadják. W. magnófelvételeket készített a koncerten, és a rendőrség elkérte tőle a kazettákat. Egy ideig azt állították a rendőrök Veszprémben, hogy nem voltak kazetták, de aztán kiderült: nem kerültek bele a bizonyítási anyagba, mert „érthetetlenek” voltak. Ezzel a bíróság meg is elégedett, holott ez a technikaiként előadott kifogás nagyon is úgy hangzott, mint amit a védelem bizonyítani kívánt. Szövegelemzés alapján feltűnt egy-két védőnek, hogy a közellenségnek tulajdonított Marx-Engelsszám igencsak hasonlít Demeter stílusára. Lehet ugyan, hogy a „mocskos út” motívuma éppoly közös jegye a magyar punknak, mint a „bús hajnalok” a parnasszistáknak, de azért nem ártana utánanézni a dolognak Demeter szövegei között. A győri rendőrök elmondták: Demeter házkutatásában egy piros táblás könyvet találtunk, ebben minden szám benne volt. Szövegfoszlányokat is találtunk. A veszprémi együttes szövegét együtt nem találtuk nála. Több szöveg is volt, amit nem rögzítettem a (Demeter-féle) jegyzőkönyvben, ezek azért nem kerültek bele, mert a szöveg csak 2-3 soros volt. (Kiem.: H. M.) Ez nagyon érdekes, hiszen miért nem szerepelt a bizonyítékok között az a piros táblás könyv úgy, ahogyan volt? Miért készítettek belőle jegyzőkönyvet, miért mazsolázták? S mit jelent ez a kitétel: a veszprémiek szövegét együtt nem találták meg Demeter füzetében? Ha valaki feltételezi, hogy a veszprémieknek tulajdonított szöveget a párnázott ajtók mögött kompilálták Demeter 2-3 soros töredékeiből, gyanúját a piros könyv nyilván mindennél biztosabban oszlathatja el. Nos, az ügyvédek kérelmezték a dalszöveges könyvek bekérését a győri rendőrségtől. A bíróság hozzájárult, a könyv nem érkezett meg, a bíróság nem reklamált. Enélkül született meg az ítélet. Az ügyvédek ügye Ez a per nemcsak a vádlottak drámája volt, hanem az ügyvédeké is. A másodfokú tárgyaláson az egyikük könnyes szemmel jelentette ki a perbeszéde elején, hogy ez a per fordulópont az életében. Folyosói beszélgetésből megtudtam, ez azt jelentené: nem akar többé