Beszélő Összkiadás, 1984-1987 (11-20. szám)

1985 / 12. szám - Haraszti Miklós: A közellenség

nak, nem ismerik egymást és a vádlottakat is csak ket­ten közülük, egybehangzóan fenntartják: a rendőrségen semmi olyasmit nem mondtak, mint ami alatt az aláírá­suk szerepel. Ők beszéltek, a rendőrök jegyzeteltek, majd a rendőrök a jegyzeteikkel összefüggően diktáltak a gépíróknak, ők pedig aláírták ott, ahol mutatták nekik, fogalmuk sem volt, hogy a jegyzőkönyvben más szere­pel, mint amit mondtak. Külön-külön is előszedik a tanúkat az ügyvédek, így W., a szülő jelenléte nélkül kihallgatott 14 éves hozta volna a leghosszabb és leginkább rendbe szedett strófát, Marx-Engels igéjéről. Próbára teszik az emlékezőtehet­ségét. Felolvasnak egy strófányi szöveget, W. képtelen visszamondani. Ekkor merészen a vád tárgyává tett szöveget olvassák fel. W. megismételteti, és így is töre­dékesen tudja csak visszamondani. A vád szerint őrüle­­tes zajban jegyezte meg ezeket a sorokat. Itt a tárgyaló­terem csöndjében nemcsak visszaadni nem képes, de fel sem ismeri, milyen szövegről van szó. Kényes ke­resztkérdés kihallgatójának, így, csinosan sorokba szedve, strófaszerűen diktálta a nem kifejezetten irodal­már tanú a szöveget? A rendőr elismeri, hogy nem ka­pott strófát. A védő nem kérdez tovább. N. K. kihallgatásánál kiderül, hogy már a győri tár­gyaláson is panaszkodott: a vallomása mást tartalmaz, mint amit mondott. A védőknek nem sikerül elérniük, hogy a győri tárgyalási jegyzőkönyv alapján megvizs­gálhassák ezt az állítást. Mindkét tanúnál felteszik a kérdést: miféle érdekük lehetne abban, hogy visszavonják a vallomást? Túl so­kat kockáztatnak, éspedig tökéletesen különböző okból. W. Gy. büntetett előéletű, s rendőrségi tapasztalatai ki­zárják, hogy ne tudná, mivel jár a hamis tanúzás. N. K. a skála másik vége. „ő veszíthet a legtöbbet” - így a védők. Pedagógus, KISZ-titkár. Jellemző a magyaráza­ta, miért nem olvasta el, amit aláírt: aznap kezdődött a gyakorló tanítása, ezen járt az esze, sietett. A tárgyalá­son kényes precizitással számol be a koncertről, és kü­lön kijelenti: nem akarja semmivel vádolni a rendőrö­ket, de fogalma sincs, honnan származik a jegyzőköny­vében található dalszövegtörmelék. A harmadik tanú azt állítja: aznap halt meg az édes­anyja, ő csak azzal törődött, vége legyen már a kihall­gatásnak. A bíró megkérdezi, mikor halt meg az édes­anyja, s a dátum egyezik. Azt senki sem kérdezi meg a rendőröktől, vajon ők tudták-e. A vád utolsó tanúja maga hívja fel a figyelmet a jegyzőkönyvében található megsemmisítő ellentmon­dásra. Csak öt percet töltött a koncertteremben, hogyan erősíthette volna meg a közellenség egész műsoráról elé tárt információt? Mindez azonban semmit sem számított a BM-dolgo­­zók kijelentéseivel szemben, hogy „a párnázott ajtók mögött, zavartalan légkörben” elhangzott győri vallo­mások változatlan formában kerültek rögzítésre. A bíróság végül is ezeket a párnázott ajtó mögött rögzített, szűkszavú mondatokat fogadta el teljes és megkérdőjelezhetetlen tényállásnak, szemben az érin­tettek tagadásával, az új tanúk állításaival és a párnázott ajtó mögött meghallgatottak élénk tiltakozásával. Még egyvalamivel próbálkoztak a védők: tárgyi bi­zonyítékokat kerestek. Ezek azonban mind a rendőrség birtokában voltak, s a bíróság nem volt hajlandó arra kötelezni a rendőröket, hogy előadják. W. magnófelvételeket készített a koncerten, és a rendőrség elkérte tőle a kazettákat. Egy ideig azt állítot­ták a rendőrök Veszprémben, hogy nem voltak kazet­ták, de aztán kiderült: nem kerültek bele a bizonyítási anyagba, mert „érthetetlenek” voltak. Ezzel a bíróság meg is elégedett, holott ez a technikaiként előadott kifo­gás nagyon is úgy hangzott, mint amit a védelem bizo­nyítani kívánt. Szövegelemzés alapján feltűnt egy-két védőnek, hogy a közellenségnek tulajdonított Marx-Engels­­szám igencsak hasonlít Demeter stílusára. Lehet ugyan, hogy a „mocskos út” motívuma éppoly közös jegye a magyar punknak, mint a „bús hajnalok” a parnasszis­táknak, de azért nem ártana utánanézni a dolognak Demeter szövegei között. A győri rendőrök elmond­ták: Demeter házkutatásában egy piros táblás könyvet talál­tunk, ebben minden szám benne volt. Szövegfoszlányokat is találtunk. A veszprémi együttes szövegét együtt nem találtuk nála. Több szöveg is volt, amit nem rögzítettem a (Demeter-féle) jegyzőkönyvben, ezek azért nem kerültek bele, mert a szöveg csak 2-3 soros volt. (Kiem.: H. M.) Ez nagyon érdekes, hiszen miért nem szerepelt a bi­zonyítékok között az a piros táblás könyv úgy, ahogyan volt? Miért készítettek belőle jegyzőkönyvet, miért ma­zsolázták? S mit jelent ez a kitétel: a veszprémiek szö­vegét együtt nem találták meg Demeter füzetében? Ha valaki feltételezi, hogy a veszprémieknek tulajdonított szöveget a párnázott ajtók mögött kompilálták Demeter 2-3 soros töredékeiből, gyanúját a piros könyv nyilván mindennél biztosabban oszlathatja el. Nos, az ügyvédek kérelmezték a dalszöveges köny­vek bekérését a győri rendőrségtől. A bíróság hozzájá­rult, a könyv nem érkezett meg, a bíróság nem rekla­mált. Enélkül született meg az ítélet. Az ügyvédek ügye Ez a per nemcsak a vádlottak drámája volt, hanem az ügyvédeké is. A másodfokú tárgyaláson az egyikük könnyes szemmel jelentette ki a perbeszéde elején, hogy ez a per fordulópont az életében. Folyosói beszél­getésből megtudtam, ez azt jelentené: nem akar többé

Next