Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)
1989 / 1. (26.) szám - Március 15. - Rockenbauer Zoltán: Nemzeti ünnep, Budapest
♦ ♦ ♦ 776 Nemzeti ünnep, Budapest - Hetvenezer embert várunk a Múzeum kertbe - mondta az MSZMP munkatársa - Maximum harmincezren lesznek a Petőfi-szobornál - mondta a rendőr alezredes Március 15. Hányatott sorsú nemzeti ünnepünk. A kommunista hatalom kétszer száműzte már a szürke hétköznapok közé. Először Rákosiék 1951-ben, majd Kádár - saját ’56. november 11-i beszédet feledve - 1957. március 10-én. De időről időre mindig akadtak olyanok, akik megpróbáltak méltósággal megemlékezni a nemzeti függetlenség, a sajtószabadság napjáról, mit sem törődve gumibotokkal, karhatalommal. Először 1957-ben, majd 1972-ben, 1973-ban és 1983 óta minden évben... Börtön, gumibot, kettétört pályák, megfélemlítés járt az ünnep nyomában. Az idén másként volt. Először. A nemzet visszakövetelte magának ünnepét. ♦ ♦ ♦ Nem túlzás azt állítani, hogy sokan egy éve készültek az idei március 15-ére. A független szervezetek tagjai is a hatalom is. A Fidesz első követelései közé tartozott (csakúgy, mint ’56-ban a MEFESZ-é) március 15-e nemzeti ünneppé, munkaszüneti nappá nyilvánítása. Ezen kívánságnak a szervezet október 6-án, az Országgyűléshez eljuttatott petícióban is hangot adott. És számtalan egyéni kezdeményezés követelte ugyanezt, ifjaké, idősebbeké egyaránt. De főtt a feje a hatalmasoknak is. Nyáron, a társadalom nyomásának engedveti, hogy március 15. legyen végre piros betűs ünnep - nagyvonalúan bejelentették, hogy a ,,’89-es naptárakban piros betűkkel lesz nyomtatva ez a munkanap”. Sajátos értelmezés. Az év végére aztán kiderült, ez már nem lesz elég. Országos sztrájkkal kellett volna számolni. Legyen hát munkaszüneti nap, majd az MSZMP kezdeményezi ezt is, mint a többpártrendszert, csak a független megemlékezés - az örök mumus - maradna el! - morfondíroztak odafent. És öt hónappal az ünnep előtt megindult a kitartó sajtókampány, ne sajátítsa ki senki (sic!) március 15-ét, ünnepeljenek együtt a mindenkori kisajátítók és meggumibotozottak, a volt karhatalmisták és az ’56-ban elítéltek, az utcára soha ki nem menők és az utca népe. Fátylat a múltra, fátylat a jelenre... Hosszas puhatolózás után először január 28-án ültek le a független szervezet képviselői, hogy előkészítsék a független március 15-i felvonulást. A hetenként összeülő bizottságban tárgyalással megbízottak: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság: Domonkos István és Gondos Béla, Fiatal Demokraták Szövetsége: Deutsch Tamás és Rockenbauer Zoltán, Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt: Jezsó István és Nagy László, Magyar Demokrata Fórum: Filó Katalin és Pálmány Béla, Szabad Demokraták Szövetsége: Szent-Iványi István és Szilágyi Sándor voltak. Az előkészítés során kikristályosodott alapelvek: 7. A független szervezetek Budapesten független ünnepséget tartanak és a hatalom által rendezett ceremónián nem vesznek részt; - mert jól látható, hogy a hatalom a független gondolatok integrálására, az ünnep új típusú kisajátítására törekszik; - mert az elmúlt évek atrocitásaitól hivatalos elhatárolódás nem volt, a joghátrányt szenvedteket nem rehabilitálták, a felelősöket nem nevezték meg; mert a független szervezetek ezen a napon a magyar nép nemzeti függetlenség és polgári demokratikus szabadságjogok iránti vágyára emlékeznek, amelyért három forradalomban: 1848-ban, 1918-ban és 1956- ban harcoltak - és nem ismerik el azt, amit húsz éve sulykolnak az emberekbe, hogy 1848 eszméje 1919- ben és 1945-ban valósult volna meg. 2. A felvonulás időpontja és útvonala az előző évekéhez igazodik - mert ezt a többéves hagyományt azok is ismerik, akikhez esetleg nem jutnak el a röplapjaink, mert valószínűleg nem fog ütközni a hivatalos szervezéssel. 3. Az érvényes jogszabályok szerint fogunk eljárni, mert jogállamot akarunk, ahol a törvény az úr, és mert nem akarunk ürügyet szolgáltatni a rendőri brutalitásra. 4. De megpróbáljuk megváltoztatni az 1989. III. (gyülekezési) törvény 4. §-át; - mert a Kossuth-szobornál jogunk van koszorúzni. 5. Vidéki szervezeteinknek is a hatalomtól független, közös ünneplést javasoljuk, de erre nem utasítjuk őket; - mert vidéken sokkal nagyobb veszéllyel jár jogaink gyakorlása, mint Budapesten, mert a mi szervezeteinkben nem érvényesül a demokratikus centralizmus elve. Néhány hét alatt további huszonhat független szervezet képviselőivel bővült a kerekasztal. Az immár 31 szervezet kialakította a pontos útvonalat, elfogadta az 1989-es 12 pontot, és tehetsége szerint megszervezte a felvonulást. A megbeszélések nem voltak híjával a vi- BESZÉLŐ 26