Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)

1988 / 3. (25.) szám - Térségünk - Demszky Gábor: Kis magyar helytörténet

BESZÉLŐ 25 537 gondozási ügyében. Idézés nélkül megjelent Kovács Ist­vánná, szül. Fülep Berta uszkai lakos, és előadja, hogy férjét az oroszok 1944. november 20-án munkára elvit­ték. Hírt közvetlenül tőle nem kapott, csupán 1945. de­cember 9-én hazatért Boros Albert és Debreceni Jenő uszkai lakosok mondták, hogy férje 1945. február 2-án Orelban elhalt. A fentiek alapján kéri, hogy ő, valamint István, 1931. évben született gyermeke hadigondozottnak legyenek nyilvánítva és részükre gondozási díj legyen megállapít­va. jegyzőkönyvvezető Jegyzőkönyv Készült a tiszabecsi közjegyzői hivatalban 1947. decem­ber hó 11-én Simon Kálmánná szül: Mester Mária uszkai lakos hadiözveggyé nyilvánítása ügyében. Jelen vannak: Idézés nélkül megjelent fent nevezett és előadja, hogy fér­jét az orosz katonai hatóságok 1944. november hó 20-án munkára vették igénybe, és elvitték a szolyvai gyűjtőtá­borba, honnan tovább vitték Oroszországba. Az igénybe­vételtől a mai napig sem tért haza, sem életjelt nem adott magáról. Nevezett férjével, Simon Kálmánnal 1937. júni­us 30-án kötött házasságot, mely házasságból 1939. októ­ber 18-án Ilona nevű - 1941. augusztus 29-én Gizella Margit nevű -, 1944. június 30-án Erzsébet nevű, 1946. november 3-án Piroska nevű gyermekei születtek, akik eltartásáról férje távolléte óta kizárólag ő gondoskodik. Fentiek alapján kéri magát hadiözvegynek, valamint négy tizenhat éven aluli gyermekét hadigondozottnak nyilvánítani, és részükre a segélyösszeget megállapítani. Jegyzőkönyv felolvasása után helybenhagyva aláíratott. Km ft. jegyzőkönyvvezető Simon Kálmánná kérelmező, uszkai lakos //. Uszkáról évekig nem publikáltam semmit. Kevésnek találtam a történeti háttéranyagot, és kezdtem lemondani a közzétételről. 1988 januárjában Tollas Tiborral beszélgetve újra előbukkant és kiegészült a történet. Információi hitelesítik és más perspektívából mutatják be az olvasottakat. Beszélgetés Tollas Tiborral^ D. G.: Feltáratlan események koronatanújával be­szélgethetek. Az elcsatolás történetének ismerőjé­vel, akinek az életét a későbbiekben is befolyásolta az a tényfeltáró munka, amit a kormány megbízá­sából Kelet-Magyarországon végzett Felteszem a kérdést, mi történt 1944 decemberében a Kárpátal­jához közel eső, határ menti községekben? T. T.: Mint minden nagy dolog, ez is véletlen, hogy a) 1944-ben erre a vidékre kerültem. Az első hadsereg mögött felállított Tisza-vonalon hídőrségparancsnokká neveztek ki, alám tartozott Tiszaújlak hídja, és Tivadar­nál egy híd. De kezdjük a történetet kicsit korábban. Amikor a németek március 19-én bevonultak, én még Muraszombaton szolgáltam, és csak büntetésből he­lyeztek át onnan a frontra, a Tisza vonalához. Ugyanis tüntetést szerveztünk az ottani szlovén és vend lakos­sággal, tiltakoztunk a német megszállás ellen. Én mint csendőrtiszt, sokkal súlyosabb büntetést kaptam volna, a) Tollas Tibor önéletrajza: Az első világháború után, 1920. december 21-én születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlman Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, Kohlman József császári tiszt 1848-ban mint táborkari vezérezredes az osztrák seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám, Kecskésy Jolán, édesanyjától, született Geleji Katona Zsuzsannától nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örökölte, melyet négy gyermekének adott tovább. 14 éves koromban az ő nevét vettem fel. Középiskolában egy évet Kőszegen, hét évet a soproni Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolai intézetben jártam. Innen kerültem Budapestre, a Ludovika Akadémiára. 1941-ben avattak hadnaggyá. Hadibeosztásban 1945 tavaszán Veszprém mellett mindkét kezemen súlyosan megsebesültem. 1945 után az ún. demokratikus honvédség tisztjeként szolgáltam, 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kiszabott 10 év börtönbüntetésből 9 évet á Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbányában töltöttem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálatakor több társammal együtt szabadultam. Az ’56-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vettem részt. November első napjaiban rádión keresztül egy lap alapításának megbeszélésére hívtuk össze költő és író rabtársainkat. A lap végül is külföldön 1956. december 1-jén, bécsi szerkesztésben jelent meg .Nemzetőr” címmel. Azóta megszakítás nélkül vagyok a lap szerkesztője és kiadója. 1958-ban megnősültem. Magyar feleségem etnológus, 1963-tól a müncheni Néprajzi Múzeum munkatársa. Három gyermekem közül Tamás és Csilla Bécsben, Krisztina Münchenben született. (Részlet a „Forgószélben” c. verseskötet fülszövegéből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék