Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)

1989 / 1. (26.) szám - Témáinkhoz - Vágvölgyi B. András: A történelem árnyai és a fiatal demokraták

BESZÉLŐ 26 A történelem árnyai és a fiatal demokraták Fidesz-táncosok pénzgyűjtő akciója az osztrák fővá­rosban címmel cikk jelent meg a szervezet bécsi bemu­tatkozó látogatásáról a Népszabadság 1989. február 21-i számában, a 9. oldalon. Mivel magam is egyike voltam az est második, politikai részében szereplő négy fiatal demokratának, a Népszabadság cikke arra sarkallt, hogy a címben szereplő témákról megpróbáljam össze­foglalni gondolataimat. Mielőtt hozzálátnék az említett cikk elemzéséhez, azt hiszem, néhány alapvető infor­mációt le kell szögeznem a Fideszről. Március végén lesz egy éve, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége, a független politikai szervezetek közül elsőként egy re­­mélhetőn elmúlt korszak hatósági légkörének megfele­lően, rendőri zaklatások közepette, megalakult. Az el­múlt egy évben, dacára az ellentmondásoknak, nagy utat tett meg Magyarország­­ és a Fidesz is. Magyaror­szág lépéseket, igaz, néha tétova lépéseket tett a jogál­lamiság és a pártpolitikai pluralizmuson alapuló de­mokrácia felé, a Fidesz előtt pedig, mely korábban „a Szabad Európa és a BBC ügynökei” titulust kapta a hivatalos sajtótól, lassacskán, az utóbbi hónapokban mintha megnyílnának a nyilvánosság csatornái. Köze­lebb kerültünk tehát ahhoz, amit a Fidesz egy éve, Ala­pító Nyilatkozatában célként jelölt meg, azaz: az új Ma­gyarország felépítéséhez - mely az individuális szabad­ságon, a társadalmi szolidaritáson és esélyegyenlőségen alapuló progresszív demokrácia által valósulhat meg. Az ehhez vezető úton a Fidesz politikai nyomásgyakor­lásra a polgári engedetlenség módszereit és a teljes nyil­vánosság koncepcióját alkalmazza, összhangban a tole­rancia és az erőszaknélküliség elvével. E bevezető után lássuk a Népszabadság cikkét! A cím és a kurzívval szedett függelék mintegy keretbe foglalja a törzsszöveget, amiből mindjárt ki is derül, hogy a hatásvadász címből egy szó sem igaz. A „Fidesz amatőr művészcsoportjának” műsorában volt szerzői est, és elhangzottak Petri György, Sütő András és Ká­­nyádi Sándor versei, megzenésítve vagy anélkül, de hosszú combú Fidesz-görlök sajnos nem léptek fel, akik emigráns öregurak pénztárcáinak megnyílását várták volna, teszem azt, „pusztapuszi” ellenében. A pénz­gyűjtésről csak annyit, hogy kis hazánkban az Akadé­miától a külkervállalatokig minden intézmény azon igyekszik, hogy külföldön felmerülő költségeit a meg­hívó fél fizesse, hiszen itthon minden fillér kell a víz­lépcsőre és más hasonlóan okos dolgokra. A Népsza­badság cikkének következő pontja az, hogy az estet Tollas Tibor nyitotta meg - ez számunkra egyébként a helyszínen derült ki -, aki a Nemzetőr című szélsőséges emigráns lap főszerkesztője”. Hogy a Nemzetőr szélső­séges-e vagy sem, azt nem tudom, mert a Kálvin téren, ahol általában újságot szoktam venni, nem árulják. Né­hány számba bepillantva, melyek a napokban kezembe kerültek, megállapíthattam, elsősorban a lap archaikus nyelvezetéből, hogy a magyar tradícióból jól ismert jobboldali konzervatív irányultságú újságról van szó. A Nemzetőr idéz a Fidesz kiadványaiból, ami ellen nincs kifogásunk, noha nem azonosítjuk magunkat platform­jával, de nyilatkoztak Fidesz-tagok már a Magyar Hír­lapnak is, holott a jelenlegi kormánypolitika számos elemével sem értünk egyet. A Nemzetőrről egyébként azt olvasom Borbándi Gyula: A magyar emigráció élet­rajza 1945-1985 című munkájában (EPMSZ, Bem 1985), hogy éppen Tollas Tibor „mérséklő befolyásá­nak tulajdonítható”, hogy a „mindent tagadó, semmit el nem ismerő magatartás enyhült” (474. és 447. old.). Most idézem a Népszabadság idézett cikkének kur­zívval szedett függelékét: „Tollas Tibort az olvasók kö­zül csak kevesen ismerhetik, íme néhány adat. A követ­keztetést bízzuk az olvasóra. (Kecskési) Tollas Tibor csendőr főhadnagy 1945. április 29-én kérte igazolá­sát, s azt megszerezvén július 18-án felvételét kérte a rendőrség kötelékébe. De voltak, akik felismerték benne azt a csendőr főhadnagyot, aki a 117. csendőr­zászlóalj tisztjeként a deportálásokat irányította Be­regszászon. A bíróság a túlélők és saját beosztottjai­nak vallomása alapján 1949. december 8-án tízévi fegyházra ítélte. 1956-ban távozott Nyugatra.” Ke­mény szavak! Bevallom őszintén, mikor először ol­vastam ezt a passzust, a rosszullét környékezett. Utá­nanéztem Randolp L. Braham A Magyar Holocaust című könyvében a beregszászi deportálásoknak, bár roppant alapos munkáról van szó, nem esik szó Tollas Tiborról. Ezután jutott csak eszembe az a bejelentés az igazságügyi kormányzat részéről, hogy csínján kell bánni az­ 1945 és 1962 közötti politikai perekben hozott ítéletekkel, és a minisztériumnak szándékában áll eze­ket felülvizsgálni. A Beszélő legfrissebb, novemberben megjelent, 25. számában összeállítás jelent meg Demszky Gábor tollá­ból, Kis magyar helytörténet. Egy fejezete a Gulag ma­gyar vonatkozásairól címmel, melynek egyik része be­szélgetés Tollas Tiborral. Tollas Nagy Ferenc minisz­terelnök megbízásából a Felső-Tiszavidékről a Szovjet­unióba hurcolt férfiak sorsáról próbált tudakozódni, no­ha az ÁVO és a Kaspol próbálta ezt megakadályozni. 773

Next