Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)

1989 / 2. (27.) szám - Párt, kormány, gazdaság - Bokros Lajos: Miért elfogadhatatlan az átalakulási törvény országgyűlés elé beterjesztett tervezete?

BESZÉLŐ 27 Miért elfogadhatatlan az átalakulási törvény Országgyűlés elé beterjesztendő tervezete?a 1 1. Az átalakulási törvény általános indoklása megál­lapítja, hogy a beterjesztendő javaslat egyszerű techni­kai norma, amely egyáltalán nem gátolja a tulajdoni reform hosszú távú kibontakozását. Ez az állítás azon­ban nem felel meg a valóságnak. Általában is képtelen­ség, hogy valamely törvény csak üres jogi forma le­gyen, hiszen forma tartalom nélkül sohasem létezhet. Az átalakulási törvény is „tartalmas forma” - bár ezt a törekvést leplezni kívánja a vállalatok saját tulajdo­nának piac- és versenyellenes koncepcióját rejti magá­ban. Ez egyértelműen kiderül abból az egyszerű osztoz­kodási eljárásként beállított szabályból, miszerint a vá­­lalati tanácsok által irányított vállalatok maguknál tart­hatják a vagyonmérlegben szereplő üzletrész nyolcvan százalékának megfelelő részvényt. Minthogy magát az átalakítást a törvényjavaslat szerint - két szűk kivételtől eltekintve - csakis a vállalat kezdeményezheti, ő készít­teti saját vagyonmérlegét, ő választja ki leendő tulajdo­nosait, így végeredményben burkoltan a tulajdonrefor­mot valósítja meg, méghozzá a társadalom által ellen­őrizhetetlen és befolyásolhatatlan módon. 2. E tulajdonreform lényege, hogy a társadalmi va­gyon feletti rendelkezési jogokat ingyenesen szétosztja a vállalati tanácsokat és más vállalati irányító szerveket uraló menedzserek között. Az átalakulási törvény nyo­mán kialakuló tulajdonszerkezet végleg rögzítené a mai monopóliumokat, a piacellenes és a versenyt kizáró vagy torzító összefonódásokat, és megakadályozná a valódi tőkepiac létrejöttét. 3. Az átalakulás előfeltételeként szereplő 20 százalé­kos külső tőkebevonás nem a hatékonyság garanciája, hanem éppen ellenkezőleg, az állami vagyon olcsó ki­árusítására ad alkalmat. Ha ugyanis a vagyonmérleg szerinti üzletrész nyolcvan százaléka a vállalatot illeti, akkor ez húszszázalékos pótlólagos tőke befizetése mellett az új tulajdonos kezébe kerül. A szerencsés ki­választott tehát saját magának fizet, hisz lényegében megszerzi az egész vállalatot. 4. A régi menedzsergárda által kiválasztott és vele összefonódott új tulajdonos mindenképpen abban érde­kelt, hogy a vállalatnál megtartott nyolcvanszázaléknyi részvényt az átalakulástól számított három éven belül értékesítse, különben az - ellenőrzési jogokkal együtt - az állami vagyonkezelő tulajdonába kerül. Ez a mester­séges eladási hullám nem lesz tekintettel a tőkepiac felvevőképességére, így az árfolyamok meredeken csökkenni fognak, további üzletrészek ismét áron alul kerülnek majd a vásárlóképes tulajdonosok birtokába. Ez - a törvényjavaslat általános indoklásával ugyan­csak ellentétben - torzítja és fékezi a tőkepiac kiépülé­sét­­. A fizetőképesség fenti korlátját van hivatva felol­dani a meghitelezett ideiglenes részvény konstrukciója, amely lehetővé teszi a minimális­­ gazdálkodó szerve­zetek esetén alig 10 százalékos­­ befizetés melletti tu­lajdonszerzést is. Minthogy ilyen körülmények között a leendő tulajdonosok körében már a fizetőképesség sem szelektál, nyilvánvaló, hogy a régi tulajdonosok fogják ezt megtenni tisztázatlan elvek alapján. Az ún. meghite­lezett ideiglenes részvény alkalmazása tehát azért elfo­gadhatatlan, mert megnyitja az utat a leendő tulajdono­sok piacellenes kiválogatása előtt, és végső soron a je­lenlegi monopóliumok további, a versenyt kizáró meg­erősödését eredményezi. 6. Az átalakulási törvény jelen tervezetének előter­jesztői szerint a vállalati saját tulajdonnak nincs haté­kony alternatívája, mert a bürokratikus állami tulajdon már bebizonyította életképtelenségét. Súlyos félrema­gyarázás azonban azt állítani, hogy az állami tulajdon csak a mai bürokratikus, igazgatási formájában létezhet, és az állami tulajdont kizárólag a minisztériumok kép­viselhetik. A törvénytervezetben is jelzett állami va­gyonkezelő egy kis létszámú, közvetlenül a parlament­nek alárendelt és általa ellenőrzött, kuratórium által irá­nyított intézmény lenne, amely önmaga ráadásul nem is gazdálkodna, hanem csak megszemélyesítené az állam ún. vállalkozói vagyonát. Az állami vagyonkezelésről kidolgozandó külön törvény arra kötelezné, hogy a bir­tokában lévő vagyonegységeket piaci alapon működő, egymással versenyző ún. másodlagos vagyonkezelő in­tézményekre bízza. Ezekkel a szervezetekkel különféle szerződéseket köthetne. A parlamenttől kapott felhatat­ a­ Lapzárta után vettük a hírt, hogy a parlament 1989. május 29-én, érdemi vita nélkül, elfogadta az átalakulási törvényt. Szomorú meggyőződésünk: felelőtlen döntését az Országgyűlés néhány hónap múlva szégyenletesnek fogja tekinteni, mint a múlt őszi nagymarosi szavazást. - A szerk. - 825

Next