Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)
1989 / 2. (27.) szám - Párt, kormány, gazdaság - Bokros Lajos: Miért elfogadhatatlan az átalakulási törvény országgyűlés elé beterjesztett tervezete?
BESZÉLŐ 27 Miért elfogadhatatlan az átalakulási törvény Országgyűlés elé beterjesztendő tervezete?a 1 1. Az átalakulási törvény általános indoklása megállapítja, hogy a beterjesztendő javaslat egyszerű technikai norma, amely egyáltalán nem gátolja a tulajdoni reform hosszú távú kibontakozását. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Általában is képtelenség, hogy valamely törvény csak üres jogi forma legyen, hiszen forma tartalom nélkül sohasem létezhet. Az átalakulási törvény is „tartalmas forma” - bár ezt a törekvést leplezni kívánja a vállalatok saját tulajdonának piac- és versenyellenes koncepcióját rejti magában. Ez egyértelműen kiderül abból az egyszerű osztozkodási eljárásként beállított szabályból, miszerint a válalati tanácsok által irányított vállalatok maguknál tarthatják a vagyonmérlegben szereplő üzletrész nyolcvan százalékának megfelelő részvényt. Minthogy magát az átalakítást a törvényjavaslat szerint - két szűk kivételtől eltekintve - csakis a vállalat kezdeményezheti, ő készítteti saját vagyonmérlegét, ő választja ki leendő tulajdonosait, így végeredményben burkoltan a tulajdonreformot valósítja meg, méghozzá a társadalom által ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan módon. 2. E tulajdonreform lényege, hogy a társadalmi vagyon feletti rendelkezési jogokat ingyenesen szétosztja a vállalati tanácsokat és más vállalati irányító szerveket uraló menedzserek között. Az átalakulási törvény nyomán kialakuló tulajdonszerkezet végleg rögzítené a mai monopóliumokat, a piacellenes és a versenyt kizáró vagy torzító összefonódásokat, és megakadályozná a valódi tőkepiac létrejöttét. 3. Az átalakulás előfeltételeként szereplő 20 százalékos külső tőkebevonás nem a hatékonyság garanciája, hanem éppen ellenkezőleg, az állami vagyon olcsó kiárusítására ad alkalmat. Ha ugyanis a vagyonmérleg szerinti üzletrész nyolcvan százaléka a vállalatot illeti, akkor ez húszszázalékos pótlólagos tőke befizetése mellett az új tulajdonos kezébe kerül. A szerencsés kiválasztott tehát saját magának fizet, hisz lényegében megszerzi az egész vállalatot. 4. A régi menedzsergárda által kiválasztott és vele összefonódott új tulajdonos mindenképpen abban érdekelt, hogy a vállalatnál megtartott nyolcvanszázaléknyi részvényt az átalakulástól számított három éven belül értékesítse, különben az - ellenőrzési jogokkal együtt - az állami vagyonkezelő tulajdonába kerül. Ez a mesterséges eladási hullám nem lesz tekintettel a tőkepiac felvevőképességére, így az árfolyamok meredeken csökkenni fognak, további üzletrészek ismét áron alul kerülnek majd a vásárlóképes tulajdonosok birtokába. Ez - a törvényjavaslat általános indoklásával ugyancsak ellentétben - torzítja és fékezi a tőkepiac kiépülését. A fizetőképesség fenti korlátját van hivatva feloldani a meghitelezett ideiglenes részvény konstrukciója, amely lehetővé teszi a minimális gazdálkodó szervezetek esetén alig 10 százalékos befizetés melletti tulajdonszerzést is. Minthogy ilyen körülmények között a leendő tulajdonosok körében már a fizetőképesség sem szelektál, nyilvánvaló, hogy a régi tulajdonosok fogják ezt megtenni tisztázatlan elvek alapján. Az ún. meghitelezett ideiglenes részvény alkalmazása tehát azért elfogadhatatlan, mert megnyitja az utat a leendő tulajdonosok piacellenes kiválogatása előtt, és végső soron a jelenlegi monopóliumok további, a versenyt kizáró megerősödését eredményezi. 6. Az átalakulási törvény jelen tervezetének előterjesztői szerint a vállalati saját tulajdonnak nincs hatékony alternatívája, mert a bürokratikus állami tulajdon már bebizonyította életképtelenségét. Súlyos félremagyarázás azonban azt állítani, hogy az állami tulajdon csak a mai bürokratikus, igazgatási formájában létezhet, és az állami tulajdont kizárólag a minisztériumok képviselhetik. A törvénytervezetben is jelzett állami vagyonkezelő egy kis létszámú, közvetlenül a parlamentnek alárendelt és általa ellenőrzött, kuratórium által irányított intézmény lenne, amely önmaga ráadásul nem is gazdálkodna, hanem csak megszemélyesítené az állam ún. vállalkozói vagyonát. Az állami vagyonkezelésről kidolgozandó külön törvény arra kötelezné, hogy a birtokában lévő vagyonegységeket piaci alapon működő, egymással versenyző ún. másodlagos vagyonkezelő intézményekre bízza. Ezekkel a szervezetekkel különféle szerződéseket köthetne. A parlamenttől kapott felhatat a Lapzárta után vettük a hírt, hogy a parlament 1989. május 29-én, érdemi vita nélkül, elfogadta az átalakulási törvényt. Szomorú meggyőződésünk: felelőtlen döntését az Országgyűlés néhány hónap múlva szégyenletesnek fogja tekinteni, mint a múlt őszi nagymarosi szavazást. - A szerk. - 825