Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)

1989 / 2. (27.) szám - Kiss János: A visszaszámlálás megkezdődött

BESZÉLŐ 27 bizonyította még, hogy tömegerőt képvisel. Vezetőik még nem a nép vezetői. Mi csak a választásokon mérettethetünk meg. Az a magyar állampolgár, aki nem csatlakozik párthoz vagy szakszervezethez, aki nem jár gyűlésekre, és nem vesz részt tüntetéseken, csak a szavazófülkében nyilváníthatja ki, hogy kibe veti a bizalmát. Lehet, hogy kevesebb mandátumhoz jutunk szabad választásokon, mint amennyit az MSZMP-ből sikerülne kicsikarnunk az előzetes egyez­tetéseken. Nekünk azonban nem arra van szükségünk, hogy minden áron növeljük parlamenti székeink számát. Olyan képviselőkkel, akik nem a nép bizalmából lesznek képviselők, úgysem mennénk semmire. Nekünk a választások arra kellenek, hogy egyértelmű társadalmi megbízatást szerezzünk. Nem azért kell tehát ragaszkodnunk a szabad választásokhoz, mintha erősebbek lennénk a Szolidaritásnál, s ezért megengedhetnénk magunknak, hogy többet követeljünk nála. Kénytelenek vagyunk elutasítani a kompromisszumot, melyet a Szolidaritás elfogadott, mert gyengébbek vagyunk. De van-e mód megegyezésre, ha nem érhetjük be kevesebbel szabad választásoknál? Mit ajánlhatunk az MSZMP- nek, ha garantált parlamenti többséget nem kínálhatunk föl neki? A magyar formula A következő ajánlatát tehetjük. Mihelyt az MSZMP lemond a többpártrendszer alkotmányos korlátozásáról, és elfogadja a szabad választásokat, lehetőség nyílik az átmenet idején kormányzó, széles nemzeti koalíció létrehozásá­ra. Azok a politikai szervezetek, amelyek a következő parlamentben alighanem rendelkezni fognak a mandátumok 80-90 százalékával, előre megállapodhatnak, hogy a választások után egy ideig - például a következő választásokig - mindenképpen együtt fognak kormányozni. Hogy valamennyien részt vesznek-e a kormányban, vagy némelyek kívülről támogatják (esetleg csupán tartózkodással), ez részletkérdés. Az átmeneti időszak várható politikai viszontagságai, valamint a válságos gazdasági helyzet okvetlenül megkíván­ják, hogy az ország ügyeit a szokásosnál jóval szélesebb többséggel rendelkező kormány vigye. A még törékeny demokratikus intézmények megszilárdítására és a gazdasági kényszerintézkedések sikeres bevezetésére csak akkor van esély, ha a kormány nem bukhat meg a szavazatok 5-10 százalékának ingadozásán. A társadalomnak is érzékelni kell, hogy az átmeneti kormány nem a választók egy részének (még ha akár többségi részének) érdekeit képviseli, hanem a nemzeti fölemelkedés érdekét, és ehhez nemzeti egységkormány szükségeltetik. Ha az MSZMP ezen az alapon meg tud egyezni az ellenzékkel, akkor biztosíthatja helyét a következő kormányban, méghozzá a választási eredmény meghamisítása, előzetes korlátozása vagy a választott parlament megkerülése nélkül. Az egyezség tartalma A megállapodásnak természetesen a választási szabályokon és a leendő koalíciós kormány felállításának elvein kívül egy sor további kérdésre is ki kell terjednie. Tisztáznia kell, hogyan lehet már a választási küzdelem időszaká­ban megosztani a tömegtájékoztatás fölötti rendelkezést a versengő politikai szervezetek között. Rögzítenie kell a majdani alkotmány alapelveit, és döntenie kell az alkotmányozás mikéntjéről. Programot kell adnia a gazdasági válság kezelésére és az alapvető szociális gondok enyhítésére. Ki kell jelölnie a pártállam kettéválasztásának lépéseit, meg kell határoznia, hogyan fog az MSZMP az át­eneti időszakban betagozódni az ország demokratikus pártjai közé. Ha előbb nem kerül sor a munkásőrség lefegyerzésére és a kádereknél levő fegyverek begyűjtésére, a koalíciós paktumnak erről is intézkednie kell. Ki kell dolgozni a hadsereg és a rendőrség politikai semlegesítésének menetrend­jét. Egyezségre kell jutni azokról a törvényekről és törvénymódosításokról, amelyeket még a választások előtt célszerű megalkotni. Végezetül, le kell szögezni az átmeneti időre szóló magyar külpolitika alapelveit. Az átmenet kormánya A koalíciós egyezségnek már a választások előtt meg kell születnie, és kívánatos, hogy a fegyveres testületek vezetői nyilvánítsák ki a paktum iránti lojalitásukat. Maga a koalíciós kormány azonban csak a választások után, valóságos parlamenti többség birtokában jöhet létre. Senki nem alkothat legitim kormányt csupán remélt parlamenti többség birtokában. Amíg a választók nem döntöttek, az ország nem fogja elismerni egy pártalapon szerveződött kormány gazdasági szükségintézkedéseit, akár egyetlen párt, akár pártok koalíciója álljon a kormány mögött.

Next