Beszélő 3. (1982)
1982. május / 3. szám
Beszámolója: Az ügyész, a jegyző és a három bíró egyenruhában. Az ügyvédnő az utolsó pillanatban érkezik, csak helyettesíti a védőt, s bár először látja a vádlottat, nincs ideje beszélgetni vele. Csizmadia 1959-ben született, budapesti lakos, építőipari szakközépiskolát végzett, jelenleg újságkihordó, házas. Bilincsben hozzák, a bíróság engedélyezi, hogy a tárgyalás után néhány percig beszélhessen feleségével. Csizmadia Gáborné teljes megértéssel támogatja féryét. Első fokon két év nyolc hónapi fogházra ítélték Csizmadiát. A védő a büntetlen előéletre, a példás családi életre és a dicsérő munkahelyi véleményre hivatkozva enyhítést kér: a vádlott személyisége és életvezetése nem veszélyes a társadalomra. Kéri, hozzák közelebb a büntetést a 18 hónapi sorkatonai szolgálat időtartamához. Ami magát a vádat illeti, kijelenti: védence kétségtelenül megszegte a törvényt, ás ő nem talál magyarázatot erre a magatartásra. A vádlott emlékeztetni igyekszik a bíróságot beadványára, de félbeszakítják azzal, hogy később összefüggően beszélhet majd. Jelentkezik az ügyész, és visszautasítja, a védő érvelését: a vádlott a legszentebb állampolgári kötelességet szegte meg, magatartása tehát különösen veszélyes a társadalomra. A rövid kihallgatás egyetlen téma körül forog: maga hoztaa döntését a vádlott, vagy befolyás alatt áll-e? Kérdés: mikor írta beadványát? "A bevonulásom előtti éjszakán". Keresztkérdés: van-e írógépe? Van. Az egyik bíró kijelenti, hogy nem hisz neki, mert a beadvány nem vall rá, gyenge eredménnyel érettségizett. A vádlott elmondja, hogy szülei akaratából járt építőipari iskolába, érdeklődése valójában más irányú, ezért is nem dolgozik a szakmájában. A tárgyalás véget ér anélkül, hogy a beadványt ismertetnék. ítélethirdetés: az elsőfokú ítélet nem törvénysértő, mértékét is helyénvalónak tartják. Ismét megbilincselik a vádlottat és elvezetik. Ismerkedjünk meg Csizmadia beadványával: 27