Beszélő 8. (1983)

1983. október / 8. szám

SAÜi UOíXHjI Személytelen voltál, mint a többi zakóa- aaemUvegea vezár, du volt árcee a hangod, sert nem tudtad, hogy mit is mondjál hirtelenjében a aok egybegyültnek. Épp a hlrtelenje ▼olt ezokatlan ezámodra. Cealódottan hallgattalak, evlkkeree öregember, ■ég nea tudtán a betonudvart, ahol az Ugyáaz az Ítéletet, bizonyára, elhadarta, aea a kötél durva horzeoléaát, a véged azégyent. Ki mondja meg, mi lett volna elmondható arról az erkélyről. Elgéppuakázott lehetóaágek vlaaza nes térnek. Börtön, halál nea köezbrüli ki a pillanat élit, ha kicaorbult. De emlékeznünk azabad a vonakodó, Bértett, tétova férfira, akibe méglB f ö la zl váró gha t o 11 düh, káprázat , orazágoa vakrenény, mikor arra ébredt a várna: lövik azét. Petri György

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék