Beszélő 8. (1983)

1983. október / 8. szám

SAÜi UOIXHjI Személytelen voltál, mint a többi zakóa­­aaemÜvegen vezár, du volt árcee a hangod, mert nem tudtad, hogy mit is mondjál hirtelenjében a nok egybegyültnek. Épp a hirtelenje ▼olt szokatlan számodra. Csalódottan hallgattalak, evikkeree öregember, ■ég nea tudtán a betonudvart, ahol az Ugyá az az Ítéletet, bizonyára, elhadarta, nea a kötél durva horzed­énát, a véged azégyent. Ki mondja meg, mi lett volna elmondható arról az erkélyről. Elgéppuskázott lehetőségek vlaaza nes térnek. Börtön, halál nem k­ezdrüli ki a pillanat élit, ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad a vonakodó, sértett, tétova férfira, akibe mégis f­ö­la­­l váró­gha­t a­t1 düh, káprázat , országon vakregény, mikor arra ébredt a várna: lövik azét.

Next