Beszélő 12. (1985)
1985 / 12. szám
- 29 -Próbálkoztak tehát, de még a célratörő jegyzőkönyvkészítési technika mellett sem ment a dolog, a védők biztosak akarnak lenni a győri álláspont felől. II. rendű védő: amennyiben Győrben indítanak eljárást a veszprémiek ellen, Győrben hogyan zárult volna le a nyomozás? E kérdést követően a tanács elnök© figyelmezteti a tanút, erre a kérdésre a válaszadást megtagadhatja, a tanú azonban a figyelmeztetés ellenére az alábbi választ adja: Kevésnek találtam a bizonyítékot arra, hogy a nyomozást rájuk is kiterjesszem. A győri államvédelmi osztály lemondott a saját termelésű adatairól, Veszprém lecsapott rájuk. Valami oknál fogva biztosabbak voltak a dolgukban, s az eredmény őket igazolta. A _fordulatja és ami utána nem következett Amint a per elkezdődött, már sejteni lehetett, s amint véget ért, mindenki tudta, mi az önbizalom titka. Veszprémben a punkok bebörtönzéséhez a vád is elég, tanúkra egyáltalán nincs is szükség. Megjelent ugyanis a vád négy tanúja, s egytől egyig visszautasította nemcsak azt, hogy bármiféle dalszöveget hallottak volna a veszprémiektől a koncerten, de azt is, hogy a győri rendőröknek valaha is bármi ehhez hasonlót mondtak volna. Ez az elképesztő fordulat azonban nem látszott megravarni az ügyész magabiztosságát. Miért adja fel, ha egyszer idáig eljutott? a védelem vereséget szenvedett már azzal is, hogy a bíró nem utasította vissza az ügyet a nyomozókhoz . Ennek - a négy győri tanú újrameghallgatásával együtt - legkésőbb akkor meg kellett volna történnie, amikor kiderült, hogy a letartóztatottak tagadják a cselekményt. De aztán a védők kilenc új tanút vezettek fel, köztük a vádénál több közönségbelit, a Műv. Ház vezetőjét, technikusát, a már elitélt Demetert stb. A négy győri tanú pedig maga gondoskodott róla, hogy újra kelljen kérdezni őket arról, amit a koncerten láttak és hallottak. A védelemnek, hogy remélhessen, legalább érdeklődést kellett volna észlelnie az ügyészben és bíróban aziránt, mi történt valójában Győrszentivánon. De amint ezek meggyőződtek arról, hogy a vád tanúi minden keresztkérdés és figyelmeztetés után is fenntartják állításaikat, a vád tanúként megidéztette a győri Államvédelmi Vizsgálati Osztály tisztjeit, s ezzel a per eldőlt. Igaz ugyan, hogy a rendőrök kihallgatásával és szembesítésével fény derült arra is, hogyan keletkeztek a kérdéses jegyzőkönyvek, de az ő beidézésük nem ezt a célt szolgálta. Nekik egyszerűen csak ki kellett jelenteniük, hogy a látszat ellenére a győri jegyzőkönyvek nem hamisak, s jelezniük kellett, hogy a jegyzőkönyvei további megkérdőjelezése akár az érintett tanúk, akár a védőügyvédek részéről azt jelenti, hogy őket vádolják. Ebben a csapdában a védelem elvérzett. Eleget mondott és kérdezett ahhoz, hogy világossá váljék, mit gondol a rendőrség jegyzőkönyvkészítési módszereiről. De keveset ahhoz - semmi nem lett volna elegendő -, hogy megváltoztassa a bíróság elhatározását, miszerint nem hisz a saját szemének és fülének. 29