Beszélő 12. (1985)
1985 / 12. szám
Rámutatnak: a tanúk nem azon az alapon vonják vissza az aláírtakat, hogy a rendőrségen megfélemlítették volna őket, hogy nem voltak tisztában a jogaikkal, hogy most jobban emlékeznek, mint akkor, vagy bármi ehhez hasonló. Rem: a tanúk, akik nem egy helységben laknak, nem ismerik egymást s a vádlottakat is csak ketten közülük, egybehangzóan fenntartják; a rendőrségen semmi olyasmit nem mondtak, mint ami alatt az aláírásuk szerepel. Ők beszéltek, a rendőrök jegyzeteltek, majd a rendőrök a jegyzeteikkel összefüggően diktáltak a gépíróknak, ők pedig aláírták ott, ahol mutatták nekik- fogalmuk sem volt, hogy a jegyzőkönyvben más szerepel, mint amit ők mondtak. Külön-külön is előszedik a tanúkat az ügyvédek, így W., a szülő jelenléte nélkül kihallgatott 14 éves hozta volna a leghosszabb és leginkább rendbe szedett strófát, a Marx-Engels igéjéről. Próbára teszik az emlékezőtehetségét. Felolvasnak egy strófányi szöveget, W. képtelen visszamondani. Ekkor merészen a vád tárgyává tett szöveget olvassák fel. V. megismételteti, és így is töredékesen tudja csak visszamondani. a vád szerint őrületes zajban jegyezte meg ezeket a sorokat. Itt a tárgyalóterem csöndjében nemcsak visszaadni nem képes, de fel sem ismeri, milyen szövegről van szó. kényes keresztkérdés kihallgatójának, így, csinosan sorokba szedve, strófaszerűen diktálta a nem kifejezetten irodalmár tanú a szöveget? A rendőr elismeri, hogy nem kapott strófát. A védő nem kérdez tovább. N.K. kihallgatásánál kiderül, hogy már a győri tárgyaláson is panaszkodott: a vallomása mást tartalmaz, mint amit mondott. A védőknek nem sikerül elérniük, hogy a győri tárgyalási jegyzőkönyv alapján megvizsgálhassák ezt az állítást. Mindkét tanúnál felteszik a kérdést: miféle érdekük lehetne abban, hogy visszavonják a vallomást? Túl sokat kockáztatnak, éspedig tökéletesen különböző okból. W.Gy. büntetett előéletű, s rendőrségi tapasztalatai kizálrják, hogy ne tudná, mivel jár a hamis tanúzás. R.K. A skála másik vége. "Ő veszíthet a legtöbbet" - így a védők. Pedagógus, Klián-titkár. Jellemző a magyarázata, miért nem olvasta el, amit aláírt: aznap kezdődött a gyakorló tanítása, ezen járt az esze, sietett. A tárgyaláson kényes precizitással számol be a koncertről, és külön kijelenti: nem akarja semmivel vádolni a rendőröket, de fogalma sincs, honnan származik"- a jegyzőkönyvében található dalszöveg-törmelék. A harmadik tanú azt állítja: aznap nalt meg az édesanyja, ő csak azzal törődött jégen-tegyed-már a kihallgatásnak, a bíró megkérdezi tőle, mikor halt meg az édesanyja, s a dátum egyezik ,azt senki sem kérdezi meg a rendőröktől, vajon ők tudták-e. A vád utolsó tanúja maga hívja fel a figyelmet a jegyzőkönyvében található megsemmisítő ellentmondásra. Csak öt percet töltött a koncertteremben, hogyan erősíthette volna meg a Egy ellenség egész műsoráról elé tárt információt? Mindez azonban semmit sem számított a BM-dolgozók kijelentéseivel szemben, hogy "a párnázott ajtók mögött, zavartalan légkörben" elhangzott győri vallomások változatlan formában kerültek rögzítésre. A bíróság végül is ezeket a párnázott ajtó mögött rögzített, szűkszavú mondatokat fogadta el teljes és megkérdőjelezhetetlen tényállásnak, szemben az érintettek tagadásával, az új tanúk állításaival és a párnázott ajtó mögött meghallgatottak élénk tiltakozásával. Még egyvalamivel próbálkoztak a védők: tárgyi bizonyítékokat kerestek. Ezek azonban mind a rendőrség birtokában voltak, s a bíróság nem volt hajlandó arra kötelezni a rendőröket, hogy előadják. W. magnófelvételeket készített a koncerten, és a rendőrség elkérte tőle a kazettákat. Egy ideig azt állították a rendőrök Veszprémben, hogy nem voltak ka- 30