Beszélő 16. (1986)
1986 / 16. szám
"■ 5 ~ A Dl.'i.r." A hírt lapunk olvasója alighanem ismeri. 1986. február 8-ára "környezetvédelmi sétát" hirdetett a Duna Kör. Pár nappal a kitűzött időpont előtt a Kör néhány tagját beidézték a rendőrségre, másokat a munkahelyi főnökük vett elő. A hatóság azzal fenyegetőzött, hogy ha az akciót nem fújják le, "provokációk várhatók". Február 6-án a Kör úgy döntött, hogy elhalasztja a tervezett sétát. 8-án délelőtt 1/2 12 tájban így is mintegy 200-250 környezetbarát jelent meg a Batthyány téri találkozóhelyen, ki azért, mert nem értesült a halasztó határozatról, ki meg azért, mert nem értett egyet vele. Néhány dunakörös körbejárta az érkező-távozó embereket arra kérve őket, hogy menjenek haza, majd 12 körül ők is elhagyták a teret. Ekkor léptek akcióba az elképesztően nagy számban odavezényelt rendőrök. Megtámadták a kisebb csoportokban távozókat, több fiatalt gumibottal ütlegeltek, rugdostak, néhányukat előállították a rendőrségre. Durva erőszakot alkalmaztak az osztrák környezetvédők egy mintegy 60 fős csoportja ellen is. A megtorlás nem ért véget a köztéri atrocitásokkal. A következő napokban többeket kihallgatott a rendőrség. Gimnazistáknak kellemetlenségeik voltak az iskolájukban. A Duna Kör egyik szószólója, Vargha János ellen az Újságíró Szövetség etikai bizottsága fegyelmi vizsgálatot indított. Eddig a tények, dióhéjban. A hatóság brutális fellépése megdöbbentette a közvéleményt. Nem mintha Magyarországon ismeretlen volna a gumibot és a kihallgató lámpa. De a Duna Körrel mostanáig csínján bánt a hatalom. Jó oka iit rá. A Vízlépcső tervezete elleni tiltakozó kampányhoz sokezer ember adta az aláírását, tucatjával rendezték a nyilvános vitákat; több szakmai szövetség, munkahelyi testület, KISZ-bizottság küldött memorandumot a kormánynak, az építkezés leállítását, szerződésbontást követelve. A GEV az állant pusztító és tékozló, monstruózus beruházásainak szimbólumává lett, a hivatalos politika leggyengébb láncszemévé. A Kör nemzetközi kapcsolatai is imponálóak: közös nyilatkozatot adott ki osztrák és nyugat-német zöldekkel; a múlt év végén megkapta a Right Livelihood Foundation díját, az "alternatív Nobel-díjat"; minden életjeléről számot ad a világsajtó. Bár engedélyezett egyesületként nyilvántartásba vétetnie magát nem sikerült - egyik hatóság a másik után jelentette ki, hogy nem illetékes a felügyeleti szerv teendőinek ellátására -,de nem titották be a tevékenységét. A stockholmi díj átvétele után szóba került, hogy az Akadémia égisze alatt mint alapítványt legalizálják /időközben az Akadémia elnöke visszalépett az elgondolástól/. Amikor három héttel a Batthyány téri közjáték előtt a Duna Kör nemzetközi sajtótájékoztatót hívott össze a Zöldfa étteremben, a hatóságok meg se moccantak. Ez jó jelnek látszott. Ha az első nyilvános akciót eltűrték, miért ne tűrnék el a következőt is?