Beszélő 22. (1987)

1987 / 22. szám

A szervezők nem fogadták el a Béketanács ajánlatát: mint a te­rem gazdája, a Béketanács rendező szervként léphetett volna fel, ki­sajátíthatta volna az összejövetelt és diktálhatta volna a szabályo­kat. Kibérelték hát a Kurst Sándor utcai zeneiskola hangversenyter­mét azzal, hogy ha innen is kitiltják a tanácskozást, mégiscsak szakkollégium /igaz, kissé szűkös/ Ménesi úti helyiségeiben tartják meg. Látván a diákok eltökéltségét, a hatóságok végül is beletörődtek a megváltoztathatatlanba, és már csak annyit igyekeztek elérni, hogy a Béketanács meg a KISZ emberei legalább ott legyenek. A szervezők ebbe készséggel beleegyeztek, a fórum mindenki számára nyitott, hiva­talos személyek számára is. Megszületett az új formula, amellyel alig­hanem még gyakran találkozunk a jövőben: a hatalom nem tilt, nem irá­nyít, de jelen van. A körülbelül 200-250 résztvevőnek mintegy a harmada volt külföl­di. Egypáran Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból és az NDK-ból, a többiek Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból. A keletiek mind valamilyen független mozgalom résztvevői, a nyugatiak a szociáldemokrácia balközepétől a békemozgalom balszárnyáig terjedő spektrum színeit képviselték. Az első nap témája: mit várhat Európa a Szovjetunióban zajló fo­lyamatoktól. A vitaindító előadásokat Vitányi Iván szociológus, Háry Káldor, az END /European Nuclear Disarmament, Európai Atomlesze­­relés­~vezető aktivistája, Kis János, lapunk egyik szerkesztője, Vajda Mihály filozófus és Cornelius~Castoriadis filozófus /Franciaor­­szág/ tartották. A délutáni­ vita jobbára Vajda és Castoriadis tézisei körül forgott; mindkettő, de kivált az utóbbi igen határozottan kétség­be vonta, hogy a gorbacsovi programnak esélyei lennének. A második nap a lelkiismereti szolgálatmegtagadás ügyének tárgya­lásával kezdődött. A témát Haraszti Miklós /Beszélő/ vezette be, majd egy börtönt megjárt és matematikusi állásától megfosztott szolgálat­megtagadó, a bulányista irányzatú katolikus Kerza József kapott szót. Ugyancsak személyes tapasztalatairól beszélt James Skelly, aki az amerikai haditengerészet tisztjeként megtagadta a szolgálatot, mikor Vietnamba kívánták vezényelni. Egyébként a lelkiismereti fegyvereluta­­sítás joga volt az a kérdés, amelyben a legvilágosabb konszenzus ala­kult ki a 17 országból összejött, sokféle pártállást és világnézetet képviselő közönségen belül. Az utolsó vitatéma: egy összeurópai demokratikus mozgalom esélyei és problémái. Az előadók Vásárhelyi Miklós sajtótörténész, Myint Jan Baber, a holland Egyházközi Béketanács tagja és Tom­as Mastniuk ljubjanai szociológus. A délutáni vita legnagyobb­ eseménye az­ volt, hogy megszólaltak,maguk a rendezők, Orbán Viktor, Nagy Andor és társaik. A tanácskozás létrejöttének körülményeiről, s a hatóságok"elrettentési és kisajátítási kísérleteiről beszéltek, és arról, hogy mindent meg is tettek a szabad, egalitárius vita biztosításáért. Tisztelet érte! A kétnapos tanácskozás végén a Network emberei beterjesztettek egy nyilatkozat-tervezetet, melyet a jelen voltak igen nagy része alá­írt. A nyilatkozat számunkra legfontosabb része sürgeti Kelet-Európa demokratizálását, a civil tár­sadalom megszerveződését. Elősegítette-e a tanácskozás az európai baloldal és kelet-eur­ópai függetlenek közötti jobb megértést? Ebben nem vagyunk egészen bizonyosak. A kölcsönös félreértések végig a levegőben voltak. Különösen a szociál­demokrata és a zöldpárti küldötteken volt érezhető, hogy nem érzékelik, mennyire szűkösek a demokrácia mozgási lehetőségei térségünkben, s hogy az igazi partnernek mindenáron a hatalmat szeretnék tekinteni. Má­sok viszont sok érzékenységről tettek bizonyságot.

Next