Beszélő 22. (1987)
1987 / 22. szám
Néhány szó a találkozó hivatalos résztvevőiről. Az érdemi vitába a Béketanács és a KISZ funkcionáriusai meg sem próbáltak bekapcsolódni, minden szereplésük szomorúan defenzív volt. Annál aktívabbak voltak - főként Barabás Miklós, a Béketanács főtitkára -, amikorarról volt szó, hogy eljárásrendi okvetetlenkedéssel megakadályozzák közös állásfoglalások születését. Igen tanulságos, hogy mennyire fontosak a - valódi vagy kitalált - procedurális szabályok a hivatalosság képviselői számára, mihelyt olyan nyilvános eseménnyel kerülnekszembe, amelyet nem tartanak kézben. Barabás "mint a tanácskozás teljesjogú résztvevője" kikérte magának, hogy az elnöklő Mary Kaidor az ő megkérdezése nélkül /tehát antidemokratikus módon, elnöki szerepkörével visszaélve/ ismertetett egy Kádár Jánosnak címzett levelet, mely a Magyarországon fogva tartott lelkiismereti fegyverelutasítók szabadonbocsájtását követeli /a levelet a jelenlévők számottevő része aláírta/. Ugyanígy a saját demokratikus jogaira hivatkozva tiltakozott Barabás az ellen, hogy a Network javasolta nyilatkozatot mint a tanácskozás zárónyilatkozatát fogadják el a résztvevők - abba azonban bele kellett törődnie, hogy az előcsarnokban ki-ki /demokratikus jogaival élve/ aláírja. x x x .Uj és újjásedt szamizdat lapok ; 1987 októberében új "független politikai és kulturális folyóirat" jelent meg Magyar Zsidó címmel.• Az új lap az első olyan szamizdati kiadvány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. "Kötődésünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók!"- írja a beköszöntő vezércikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsidóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is elsősorban vallási kötöttségnek tekintette. Sokan vitatják, hogy e hagyománynak, amely múlt század liberalizmusában gyökeredzik, de amelynek olyan hirdetői voltak e században is, mint Konlós Aladár Ararat című folyóirata, "van-e létjogosultsága Auschwitz, a magyar "zsidóság többségének fizikai megsemmisítése után. . A kérdéssel kapcsolatos szenvedélyesen ellentmondó vélemények nyilvánvalóan vitákat kavarnak a lap körül is. E vitáknak azonban máig egyetlen következménye, hogy a példányok néhány hét alatt mind egy szálig elfogytak. Reméljük, hogy néhány szám után módunk lesz folyóirattársuk tüzetes értékelésére. Ehelyt csak granulálhatunk a munkatársaknak, a Demokrata szerzőgárdájából ismerős Stark Szilárdnak, a Salon csoportot képviselő Gadó Györgynek, és a két újoncnak, Erzsók Istvánnak és Hahner Annának, valamint a szerkesztőnek, az igazság kiposolásához mindig makacsul ragaszkodó Vizsolyi-Wahrsager Dávidnak. Lapjuk cikkei és szerkesztése igazi újságírói teljesítmény, kiváló nyomdai kivitele pedig új korszakot ígér a magyar szamizdat történetében. A rendőri üldözések ellenére megjelent az Égtájak között 15. száma. A lapszám, amely a Kényszerleszállás címet viseli, már júliusban a megjelenés küszöbén állott, ekkor azonban a rendőrség elkobozta a már elkészült példányokat, s a szerkesztőknek minden munkát elölről kellett kezdeniük. A Kényszerleszállás Konrád György esszéjét közli m Jg-SZgetek a posztkommunista demokráciáról/', valamint Kiszely Károly írását a szolgálatmegtagadók helyzetéről világszerte és nálunk, Magyarországon. Ez utóbbi cikkhez kapcsolódik a jelentés a szolgálatmegtagadó Keszthelyi Zsoltról. A két és fél év börtönre ítélt Keszthelyi a márianosztrai börtönben tölti büntetését, köztörvényes bűnözőkkel együtt, akik között lelki és testi épsége, sőt az élete is veszélyben