Beszélő 22. (1987)
1987 / 22. szám
hogy azért nem kilátástalanabb a helyzeted, mint amilyen az ország gazdasági állapota. És ekkor eltűnt arcodról az önnön helyzetelemzésedet kisérő félmosoly, és teljesen elkomorodva mondtad: "Iszonyú, hogy mennyire, tönkretették ezt az országot !"! S több fájdalom volt a hangodban, mint mikor saját testi kínjaid immár elviselhetetlen voltát jelezted - és csöppnyi elégtétel sem, hogy ők azok, akik csődbe juttattál-e gazdaságunkat. Én féltettelek volna az eljövendő évtizedtől, melynek végén, feltehetően, nem várható semmiféle megváltást hozó Második Eljövetel. Nem az anyagi megpróbáltatásoktól e téren nemzedékeknek már nem sok újat hozhat a húsz-harminc vagy hatvan százalékos infláció. Hanem attól, hogy a jus murmurenáitől immár nem vezet a politikai filozófia királyi útja a jus resistendi felé, és a társadalom tagjai a politikai hatalom helyett egymás ellen fordulva, egymásnak törlesztenek az évtizedesnek ígérkező relatív vagy abszolút nyomorodásért. A "csapjuk be egymást gyerekek", vagy filozofikusaiban a bellum omnium contra panes állapotának tapasztalatától félteném hitedet a Számodra nagybetűsnépben, melyre átvitted mindama csalhatatlansági posztulátumot, melyet a katolikusok a pápa számára tartanak fent. Mert nincs kilátástalanabb helyzet, mint melyben a rendőrállam legkövetkezetesebb elvi ellenfele is legszívesebben rendőrért kiáltana - mert a másfél mázsás hentes üvöltözik a negyvenkilós nénikével, akit arrogánsan átvert, és egyáltalán mindenütt az erősebb joga lett az egyetlen jogalkotó elv, s mert ilyenkor oly nagy a kísértés a hobbes-i megoldásra, hogy akkor máig az is jobb, ha tényleg csak egyetlen jog van, a legerősebbé... Ha ezt a korszakot, a talán még ilyen asszimmetrikus társadalmi szerződéssel sem végződő mindenki háborúja mindenki ellen állapotát, mégis morális integritásunk, erkölcsi-emberi ellenállóképességünk valamelyes megőrzésével tudjuk átveselni, azt nem kis mértékben a Te hajdani barátságod megtartó erejének, emberi tartásod és politik-morális hitvallásod ércnél maradandóbb emlékének köszönhetjük. xxx Kelet-nyugati találkozó Budapesten 1987. november 21-22. A kétnapos tanácskozást az East-West Dialogue Network /Kelet- Nyugati Párbeszéd Hálózat/ kezdeményezne. A Network laza, kötetlen kapcsolatháló a nyugati béke- és környezetvédelmi mozgalmakon belül; tartoznak hozzá szociáldemokraták, zöldpártiak és eurokommunisták is. Információs központja Nyugat-Berlinben van. 1984-ben alakult, ’85- ben Nyugat-Berlinben rendezte első nemzetközi konferenciáját Jaltáról és Európa megosztottságáról. Második tanácskozására Milanóban került sor, 1986-ban; ennek tárgya az a kérdés volt, hogyan lehet kihasználni a Helsinki folyamatot Európa újraegyesítésének előmozdítására. Ez év márciusában Varsóban, most novemberben pedig Budapesten következett az újabb kelet-nyugati találkozó. A varsói tanácskozás lengyel gazdája a Szabadság és Béke nevű, nem hivatalos szervezet volt, a budapesti tanácskozásé az ELTE Jogász Szakkolégiuma. Ne gondoljunk hivatalos szervezésre: a szakkollégium a diákok önkormányzata közössége. A Networkkel közös rendezvényről maguk a kollégisták határoztak; az egyetemi hatóságokat csupán tájékoztatták döntésükről. Az egyetemi vezetők és felső kapcsolataik mindazt végigpróbálták, amit ilyenkor szoktak: volt megfélemlítés, voltak kifárasztási akciók, technikai nehézségeket támasztottak, és arra is kísérletet tettek, hogy - ha már megakadályozni nem tudják - legalább kézbe vegyék a tanácsozást. Az utolsó héten közölték a diákokkal, hogy megtarthatják a rendezvényt, de semmiféle egyetemi helyiséget nem vehetnek igénybe. S ugyanakkor jelentkezett az Országos Béketanács a mentőövvel: már szerzett is termet Csillebércen, egy órányira a városközponttól...