Beszélő 24. (1988)
1988 / 24. szám
rína mellett: "Ebben a nehéz időszakban hatékony segítséget kaptunk a testvéri országoktól. Különbséget kell tenni a fogalmak között: internacionalista segítségről volt szó a szocializmus megmentése érdekében, országunk népe érdekében. Nem pedig intervencióról." (Új Szó, 1988. április 13.) Más a véleménye Anatolij Dobrinyinnak: "Legyen világos előttünk, a társadalmi haladás, akármilyen úton halad is, ma csak a nemzetközi jog keretei között létezhet, minden nemzet kizárólagos jogának tiszteletben tartásával saját sorsának szabad irányítására külső beavatkozás nélkül." (Pravda, Pozsony, 1988. április 13.) Nyitott marad a kérdés: lehet-e "testvéri segítségnyújtásnak" minősíteni egy olyan külső katonai beavatkozást, amely a társadalom legalább kilencven százalékának elutasításával találta magát szemben? 33. Gusztáv Husák beszéde a párt Központi Bizottságának ülésén 1969. május 29-én (Az Új Szó melléklete, 1969. június 2-án). 34. Az alkotmánytörvényt sértő sztálinista tétel a Tanulságok magyar kiadásának a tizedik, a szlovák kiadásnak a kilencedik oldalán olvasható. 35. Új Szó, 1988. március 18. Alois Indra határozottan kiemeli a Tanulságok teljes érvényességét." A CSKP egész tevékenysége bebizonyította, hogy a Tanulságok nem vesztették érvényüket, hogy a drágán megszerzett tapasztalatok alkotó tevékenységre ösztönöztek bennünket." 37. Pravda, Pozsony, 1968. augusztus 30. 38. Új Szó, 1987. február 20-án Vasil Bilak nyilatkozata. 39. Oj Szó 1987. december 12. Borisz Kozlov cikkének magyar fordítása, átvéve a Novaja Vremból. 40. Új Szó, 1988. január 5. A szerző - Ladislav Skalicky - az 1968-as januári határozat húsz éves évfordulójára kimondja az osztályharc alkalmi éleződésének sztálini tételét. Dalos György: Az alábbi írás még azelőtt készült, hogy a kelet-berlini hatóságok nagyszabású akció keretében az NDK demokratikus ellenzékét mintegy megpróbálták "lefejezni", azaz a Szövetségi Köztársaságba exportálni. Nem aktualitásokat, hanem az ottani "második nyilvánosság" hangulatát próbálom összefoglalni, saját sajtótermékei tükrében. A titkos és kevésbé titkos rendőrök hada, amely 1987 novemberében megrohanta a keletberlini Sion-egyházközség épületét, hogy lefoglalja az utóbb illegálisnak minősített irodalmat, aligha volt tisztában vele, hogy akciója az érintetteket erkölcsileg megerősíti. Ebben azonban nincs semmi meglepő. A hatvanas évek óta az NDK hatóságai egyetlen lépést sem tettek a máskéntgondolkodók ellen, amely utólag ne bizonyult volna hibásnak. Mindig csak azzal a veszéllyel számoltak ugyanis, amelyet szerintük meghatározott irányzatok vagy csoportok jelentenek az államra nézve, de sohasem azzal, ami a megtorlással járni szokott. Ha társadalmi szükségletek kifejezőit üldözik, s nem vetik latra e szükségletek létjogosultságát, az csupán a társadalom rendőri szükségkezelése. Az elnyomott marginális csoportok ismét felbukkannak, a betiltott gitárszó tovább cseng a publikum fülében, a hivatalos nyilvánosságból kiűzött szövegek pedig különösen nagy szavahihetőségnek örvendenek. A pluralizmust nem lehet betiltani, legföljebb magánlakásokba száműzni. Még az olyan radikális módszer sem igazán hatásos, mint a kényelmetlen emberek kizsuppolása. Minden évjáratnak megvannak a maga disszidensei, akik a száműzöttek, a reményvesztettek vagy a megfélemlítettek helyébe lépnek. Az utóbbi három évben az NDK-ban is létrejött a miénkhez hasonló második nyilvánosság, megtörve az állam több évtizedes publikációs monopóliumát. A "Grenzfall" ("Határeset"), az "Umweltblätter" ("Környezetvédelmi Lapok") kezdetlegesen sokszorosított számai az NDK történetében a szabad sajtó első hajtásai. XXX Független sajtó az NDK-ban E folyóiratok és a mögöttük álló csoportok létezését különféle tényezők szerencsés egybeesése tette lehetővé. A 70-es években az NDK kilépett a nemzetközi elszigeteltségből. Különösen a Szövetségi Köztársasággal létrejött szoros gazdasági kapcsolatok következtében tarthatatlanná vált az ostromlott erőd pszichózisa. Külpolitikai érdekek követelték, hogy a kelet-német állam legalább kifelé normálisan működő, civilizált formációnak mutatkozzék. Ennek megfelelően valamelyest finomabb módszereket kezdtek alkalmazni a kritikus szellemű polgárokkal szemben, anélkül, hogy a korábbi, durvább eszközöket teljességgel elvetették volna. Mivel az NDK befolyásolni kívánta a nyugat-német környezetvédő és békemozgalmakat, ezért egy ideig óvatosabban bánt saját lakosságának hasonló csoportjaival. Ezek a csoportok valamelyes játéktérre tettek szert az evangélikus egyházon belül, amely az országnak egyetlen, a hivatalos ideológiával szemben nem elkötelezett jelentős intézménye. Ehhez járulnak 1985 óta a glasznoszty és a peresztrojka hatásai. A máskéntgondolkodók, akik eddig élvezték ugyan az óvatos-legalista egyházi körök védelmét, ám ellenőrzésüket is el kellett tűrniük, most egyszeriben fellélegeztek. Úgy látszott, Gorbacsov személyében és nyitási politikájában hatalmasabb szövetségesre találtak. A moszkvaiváltozások lépéskényszerbe hozták az NDK rendszerét, ámde a rendszer, hagyományénak megfelelően, képtelen volt gyorsan reagálni. Ez idézte elő az ellenzék különös, egyenesen groteszk konjunktúráját. 1987 nyarán A béke és emberi jogok kezdeményezése nevű, rendőrileg üldözött csoport a berlini szovjet nagykövetség épületében Gorba- 73