Beszélő 24. (1988)

1988 / 24. szám

rína mellett: "Ebben­ a nehéz időszakban hatékony segítséget kaptunk a testvéri országoktól. Különbséget kell tenni a fogalmak között: internacionalista segítségről volt szó a szocializmus megmentése érdekében, országunk népe érdekében. Nem pedig intervencióról." (Új Szó, 1988. április 13.) Más a véleménye Anatolij Dobrinyinnak: "Legyen világos előt­tünk, a társadalmi haladás, akármilyen úton halad is, ma csak a nemzetközi jog keretei között létezhet, minden nemzet kizárólagos jogának tiszteletben tartásával saját sorsának szabad irányítására külső beavatkozás nélkül." (Pravda, Pozsony, 1988. április 13.) Nyitott marad a kérdés: lehet-e "testvéri segítségnyújtásnak" minősíteni egy olyan külső katonai beavatkozást, amely a társadalom legalább kilencven százalékának elutasításával találta magát szemben? 33. Gusztáv Husák beszéde a párt Központi Bizott­ságának ülésén 1969. május 29-én (Az Új Szó melléklete, 1969. június 2-án). 34. Az alkotmánytörvényt sértő sztálinista tétel a Tanulságok magyar kiadásának a tizedik, a szlovák kiadásnak a kilencedik oldalán olvasható. 35. Új Szó, 1988. március 18. Alois Indra határo­zottan kiemeli a Tanulságok teljes érvényességét." A CSKP egész tevékenysége bebizonyította, hogy a Tanulságok nem vesztették érvényüket, hogy a drágán megszerzett tapasztalatok alkotó tevékenységre ösztönöztek bennünket." 37. Pravda, Pozsony, 1968. augusztus 30. 38. Új Szó, 1987. február 20-án Vasil Bi­­lak nyilatkozata. 39. Oj Szó 1987. december 12. Borisz Kozlov cik­kének magyar fordítása, átvéve a Novaja Vrem­­ból. 40. Új Szó, 1988. január 5. A szerző - La­­dislav Skalicky - az 1968-as januári ha­tározat húsz éves évfordulójára kimondja az osztályharc alkalmi éleződésének sztálini tételét. Dalos György: Az alábbi írás még azelőtt készült, hogy a kelet-berlini hatóságok nagyszabású akció keretében az NDK demokratikus ellenzékét mintegy megpróbálták "lefejezni", azaz a Szövetségi Köztársaságba exportálni. Nem aktualitásokat, hanem az ottani "második nyilvánosság" hangulatát próbá­lom összefoglalni, saját sajtótermékei tükrében. A titkos és kevésbé titkos rendőrök hada, amely 1987 novemberében megrohanta a kelet­berlini Sion-egyházközség épületét, hogy lefog­lalja az utóbb illegálisnak minősített irodalmat, aligha volt tisztában vele, hogy akciója az érin­tetteket erkölcsileg megerősíti. Ebben azonban nincs semmi meglepő. A hatvanas évek óta az NDK hatóságai egyetlen lépést sem tettek a más­­kéntgondolkodók ellen, amely utólag ne bizonyult volna hibásnak. Mindig csak azzal a veszéllyel számoltak ugyanis, amelyet szerintük meghatáro­zott irányzatok vagy csoportok jelentenek az államra nézve, de sohasem azzal, ami a megtor­lással járni szokott. Ha társadalmi szükségletek kifejezőit üldözik, s nem vetik latra e szükség­letek létjogosultságát, az csupán a társadalom rendőri szükség­kezelése. Az elnyomott margi­nális csoportok ismét felbukkannak, a betiltott gitárszó tovább cseng a publikum fülében, a hivatalos nyilvánosságból kiűzött szövegek pedig különösen nagy szavahihetőségnek örvendenek. A pluralizmust nem lehet betiltani, legföljebb magánlakásokba száműzni. Még az olyan radi­kális módszer sem igazán hatásos, mint a kényel­metlen emberek kizsuppolása. Minden évjáratnak megvannak a maga disszidensei, akik a száműzöt­­tek, a reményvesztettek vagy a megfélemlítettek helyébe lépnek. Az utóbbi három évben az NDK-ban is létre­jött a miénkhez hasonló második nyilvánosság, megtörve az állam több évtizedes publikációs monopóliumát. A "Grenzfall" ("Határeset"), az "Umweltblätter" ("Környezetvédelmi Lapok") kezdetlegesen sokszorosított számai az NDK tör­ténetében a szabad sajtó első hajtásai. XXX Független sajtó az NDK-ban E folyóiratok és a mögöttük álló csoportok létezését különféle tényezők szerencsés egybe­esése tette lehetővé. A 70-es években az NDK kilépett a nemzetközi elszigeteltségből. Különö­sen a Szövetségi Köztársasággal létrejött szoros gazdasági kapcsolatok következtében tarthatatlan­ná vált az ostromlott erőd pszichózisa. Külpoli­tikai érdekek követelték, hogy a kelet-német állam legalább kifelé normálisan működő, civili­zált formációnak mutatkozzék. Ennek megfelelően valamelyest finomabb módszereket kezdtek alkal­mazni a kritikus szellemű polgárokkal szemben, anélkül, hogy a korábbi, durvább eszközöket teljességgel elvetették volna. Mivel az NDK be­folyásolni kívánta a nyugat-német környezetvédő és békemozgalmakat, ezért egy ideig óvatosabban bánt saját lakosságának hasonló csoportjaival. Ezek a csoportok valamelyes játéktérre tettek szert az evangélikus egyházon belül, amely az országnak egyetlen, a hivatalos ideológiával szem­ben nem elkötelezett jelentős intézménye. Ehhez járulnak 1985 óta a glasznoszty és a peresztrojka hatásai. A máskéntgondolkodók, akik eddig élvezték ugyan az óvatos-legalista egyházi körök védelmét, ám ellenőrzésüket is el kellett tűrniük, most egyszeriben fellélegez­tek. Úgy látszott, Gorbacsov személyében és nyitási politikájában hatalmasabb szövetségesre találtak. A moszkvai­­változások lépéskényszerbe hozták az NDK rendszerét, ámde a rendszer, hagyományénak megfelelően, képtelen volt gyor­san reagálni. Ez idézte elő az ellenzék különös, egyenesen groteszk konjunktúráját. 1987 nyarán A béke és emberi jogok kezde­ményezése nevű, rendőrileg üldözött csoport a berlini szovjet nagykövetség épületében Gorba- 73

Next