Beszélő 27. (1989)

1989 / 27. szám

NAGY IMRE LEVELE DONÁTH FERENCHEZ Münnich-nek adott válaszával egyetértek. Tegnap késő este felkeresett engem Roman Walter Bukarestből. Tegnap repült Budapest­re. Hozzám Gheorghiu Dej és Kádár János együttes megbízásából jött. Mintegy 1-^-2 órás heves vita volt köztünk a magyarországi események értékeléséről, amelynek során tájékoztattam az utóbbi napok eseményeiről, többek között a jugoszláv-magyar megegyezés­ről,, amiről nem volt tudomása. Jövetelének a célja röviden a következő volt: a helyzet Magyar- országon rendkívül súlyos. Nekem messzemenően segítenem kellene a kibontakozásban. A román és a magyar párt vezetői, Dej és Kádár ezt a segítséget abban látnák, ha én 3-4 hónapra kikapcsolódnék a magyarországi politikai és társadalmi életből, és erre az időre elhagynám az országot. G. Dej felajánlotta, hogy menjek Romániába, ahol mindent megtesznek, hogy jól érezzem magamat. Részletes válaszomban kijelentettem, amit G. Dej és Kádár tudomására kívántam hozni, hogy én Magyarországot önként el nem hagyom, legfeljebb elhurcolhatnak, és semmiféle nyilatkozatot nem vagyok hajlandó adni. Élesen tiltakoztam a tegnap történtek miatt és kiejelentettem, hogy politikai magatartásomról csak mint szabad és független ember fogok nyilatkozni. (:közölje ezt más elvtársakkal is!!!:) Jegyzet a levélhez Nagy Imre levele a mátyásföldi szojvet katonai parancsnokság épületében íródott, ahová társaival együtt szállították a volt miniszterelnököt, miután 1956. november 22-én du. 6 óra tájban kiléptek a jugoszláv nagykövetség területéről. Az egymástól elkülönített folyok között kiskorú családtagjaik hozták-vitték a postát. Az időpont-jói lehet az írásos üzenet keltezetlen - teljes biztonsággal megái 1apítható: november 23-a. "Tegnap késő este felkeresett engem Roman Walter Bukarestből. Tegnap repült Budapestre" - írja Nagy Imre. Nos, a Nészabadsáq november 25-i számából tudjuk, hogy 22-én és 23-án - Cheorghiu Dej akkori első titkár vezetésével - román párt- és kormányküldöttség tárgyalt Budapesten. A vendégek névsorában a lap megemlíti "Walter Roman egyetemi tanár"-t. Az újságolvasó - ha nem volt fontosabb dolga - eltűnődhetett: mit keres ez a tanárember a magas delegációban. Dokumentumunkból kiderül, hogy mit keresett. Azért hozták, hogy üzenetet közvetítsen Nagy Imréhez. A hírvivő szerepére az tette alkalmassá, hogy jól ismerte a fogságba ejtett politikust, még abból az időből, amikor mindketten moszkvai emigráci­óban éltek. - "...tájékoztattam ... a jugoszláv-magyar megegyezésről": 22-én a két kormány megállapodott, hogy Nagy Imréék bántatlanul hazatárnek otthonukba. Megjelent a Beszélő 2. számában, 1982. január

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék