Beszélő, 1989. Karácsonyi különszám

1989-12-18 / Karácsonyi különszám

November 20-ai számunkban tatabányai levelezőnk a cigány­ság körében végzett antropo­lógiai vizsgálatról írt. Szerkesztőségünk Igyekezett fel­deríteni az események hátterét, ahogy a kutatók látják, íme: Sokkolt cigányok? - sokkolt kutatók? Tatabányán és környékén 1988-ban az Országos Ilaematológiai és Vértransz­fúziós Intézet (OIIVI) egy kutatócso­portja gyűjtőit anyagot orvosbiológiai vizsgálataihoz. Dr. Tauszik Tamás, az OIIVI populációgenetikai laboratóriu­mának vezetője megütközve olvasta Bencsik János írását. Tény, hogy az ő csoportja végzi azt a vizsgálatot, amely­nek szakmai korrektségét az idézett írás megkérdőjelezi, mint ahogy az ő cso­portja végzi azokat az egész országra kiterjedő vércsoport-vizsgálatokat is, amelyeknek célja az, hogy az egyes vércsoportok gyakoriságának területi megoszlását feltérképezzék. Még mielőtt rátértünk volna a cigányvizsgálatokra, megemlítette a ku­tatásaik egy gyakorlati aspektusát is, azt, hogy bizonyos betegségek, illetve betegségekre való hajlam gyakran társul egyik vagy másik vércsoporthoz. Pél­dául az A vércsoportú emberek körében gyakoribb a gyomorrák, a 0-s vércso­port együtt jár a pestisre való fogékonysággal. A vércsoport-vizsgálatok felmér- hctetlen gyakorlati hasznukon túl arra is módot adnak - lévén, hogy a vér­csoport-sajátságok öröklődnek -, hogy hazánk lakosságának származásáról képet alkossunk. Sajnos Magyarorszá­gon a fajclmélet annyira kompromittálta az antropológiát, hogy az ilyen célú kutatásokat ,gyanús”-nak minősítették, és sokáig tilos volt velük foglalkozni. A tabut ugyan már hivatalosan eltörölték, de a gyanakvás még él. Azt hiszem - vetettem ellent -, bár­mely állampolgárnak joga, hogy ne érje be annyival, hogy a kutatók becsü­letszóra kinyilvánítják: az ő kutatásaik nem valamilyen fajelmélet igazolását célozzák. A kutatás korrektségére külö­nösen érzékenynek kell lenni, ha nálunk, Közép-Európában egy cigány­vizsgálat folyik, hiszen a cigányságot számtalan diszkrimináció érte és éri napjainkban is. Ezért minden, a mód­szerek tisztaságát firtató kérdést jogosnak tartok. Tauszik doktor vá­laszul megmutatta a térképet, amelyen Baranyától Komáromon át Borsod- Abaújig kilenc megyében sorakoznak a mintavételi helyeket jelző piros pontok. A mintegy harminc pont megválasz­tásánál az alapvető szempont az volt, hol találtak olyan kooperatív személyt, aki hajlandó és képes volt arra, hogy megszervezze a lebonyolítást. A minta elég nagy ahhoz - 1500-1600 sze­mélytől vettek vért, illetve ujj- és tenyérlenyomatot -, hogy biológiai szempontból is mérvadónak tekint­hessük. Egy-egy településen általában a lakosság 10 százalékát tudták meg­vizsgálni, s ez a populációgenetikában már jó arány. Minden mintát maguk vettek, és a jelenlétükben nem fordultak elő olyan esetek, amilyenekről Bencsik János írt. Olyan is csak ritkán fordult elő, hogy az önként jelentkezők egyik­másik vizsgálat alól kivonták volna magukat. Például néhányan idegen­kedtek a vérvételtől, de a kutatók az önkéntesség elvét sohasem sértették meg. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy — mint ez várható is volt — a vér­csoport-megoszlás tekintetében a cigány lakosság bizonyos eltérést mutat a nem cigány lakossághoz képest. Persze a cigányok sincsenek valami más anyagból gyúrva, mint a magyarok, hanem csak más arányban fordulnak elő köztük a 0-s, az A-s, a B-s és az AB-s vércsoportú személyek. Az eltérő szár­mazásból adódó különbségeket az kon­zerválta, hogy a magyarországi cigány­ság sok évszázadon keresztül zárt közösségekben élt, így a mai genetikai képük bizonyos mértékig őrzi a cigány­ság ősi genetikai állapotát. A cigány és a magyar lakosság génkészlete közötti eltérésekből következik, hogy a beteg­ségekre való fogékonyságuk is külön­bözik. Talán ennek tudható be például az, hogy a szklerózisz multiplex a cigányok körében igen ritkán fordul elő, ellenben más betegségek inkább a cigányokat sújtják. Arra a kérdésre, hogy vannak-e cigány betegségek, határozott nemmel kell válaszolni - mondja dr. Tauszik Tamás. Nincsenek cigány betegségek, mint ahogy — mondjuk - görög betegségek sincsenek. A vizsgálat egy másik ága az ujj- és lenyérlenyomatok összevetésével fog­lalkozik. Az eredmények arra utalnak, hogy a cigányság valahol köztes helyet foglal el a Pandzsáb vidéki indiaiak és a magyarok között. A humánbiológiában dermatoglifia néven ismert vizsgála­toknak más célja is van. Nagyon sok betegséget, illetőleg az arra való haj­lamot már jóval a tünetek megjelenése előtt diagnosztizálni lehet annak alap­ján, hogy a bőrlécrendszerben felisme­rünk bizonyos jellegzetességeket, ame­lyekkel ezek társulva öröklődnek. Az OHVI cigánykutatása keretében azért végeztek bőrlécrendszer-vizsgálatot is. hogy megismeijék, milyen az átlagos lakosság bőrlécrendszere, és hogy később esetleg összefüggést találhas­sunk eddig e szempontból nem ismert betegségek és bizonyos bérléc- mintázatok között. Hogyan tudják azt garantálni, hogy a tudományos célra vett ujj- és tenyér­lenyomatokat ne lehessen másra, pél­dául rendőrségi nyomozás eszközéül felhasználni? - kérdezem dr. Tauszik Tamástól. Azzal nyugtatott meg, hogy ha akarnák, akkor sem tudnák ilyesmire használni a lenyomatokat, mert a lapokon nem szerepelnek a személy- azonosításhoz elengedhetetlen egyéb adatok. Ez lényegében kizárja azt, hogy visszaéljenek velük annak ellenére, hogy egyik-másik tanulmányuk a Belügyi Szemlében jelent meg. Szó esett arról is, hogy a fehér köpenyesek az epilepsziának egy ritka, de igen súlyos változatát keresik a cigányok körében. Ez igaz - mondja dr. Tauszik Tamás -, az egyik gyermek- klinika páciensei között találták ezt a ritka kórképet, az úgynevezett mio- klónusos epilepsziát. Ez az örökletes betegség rendszerint korai halált okoz, húsz évnél nemigen élhet tovább, aki megkapta. Az egész világon nem sok ilyen beteget ismernek, ezért látszott érdemesnek nyomon követni. A cigány- családokban akár négy-öt utód is örökölheti a betegség megjelenéséért felelős gént. Még nem ismerjük pon­tosan az öröklés menetét, és azt sem tudjuk, lehet-e észlelni a gén meglétét még a tünetek megjelenése előtt. Mi indokolta azt - kérdezem -, hogy az OHVI populációgenetikai osztálya egy olyan betegséggel foglalkozik, amely a cigány lakosság szélesebb körét nem érinti, miközben a cigányság súlyos közegészségügyi problémákkal küszködik? Dr. Tauszik Tamás elismerte, hogy a cigányságnak vannak életbe vágóbb közegészségügyi, szociális problémái, de ez nem menti föl a genetikával foglalkozó kutatókat attól, hogy ők a genetikai betegségeket vizsgálják. Zoltán Önök a tatabányai cigányság körében végzett vizsgálattal kap­csolatban feltettek egy (rosszalló) kérdést a lapban. A válasz röviden: az emberi tenyér és ujjak bó'rlécrendszere igen értékes információt szol­gáltat egy népesség genetikai állományáról. A vizsgálatot vég­ző' szakemberek vélhetőleg emiatt vettek tenyér- és ujjle­nyomatokat a cigány lakos­ságtól, és nem vezette őket semmilyen hátsó szándék. Tisztelettel: Varga Cs. biológus Vallomások Az előző írás óta újabb részletek kerültek napvilágra a tatabányai és komáromi kutatásokkal kapcsolat­ban. Nem akarom fölöslegesen sza­porítani a szavakat, hiszen egyik barátom segítségével lehetőségünk nyílt arra, hogy személyesen is meghallgathassuk a kutatás alanya­it. A beszélgetésekből álljon itt né­hány gondolatébresztőnek. 1. (Lakatos Jánosné - Tatabánya)- Az 1-es számú klinikáról ér­kezett egy levél, hogy vigyük fel Pestre a gyerekeket. A levelet ott elvették, nem kaptunk róla írást. A gyerekek ott maradtak egy hétre, és megvizsgálták őket. Azután megint kaptunk egy levelet, hogy menjünk fel Pestre.- Mikor megérkeztek, ezt a levelet is elvették?- Elvették. Azt mondták, hogy meg akarják műteni a gyerekeket, a combjukon egy kicsit vágnak, de nem mondták, hogy vizsgálatok lesznek. Adtak egy papírt, hogy beleegyezünk-e, mert saját érde­künk az, hogy megtudják, mitől származik az epilepszia, és tudnak segíteni a gyerekeken.- Tud olvasni?- Nem tudok.- Hogy mi van a papíron, azt az orvosok mondták meg?- Igen, és aláírtam, pontosabban írni sem tudok. A lányom mondta, hogy írjuk alá, hátha tudnak a gye­rekeken segíteni.- Kaptak erről valami írást?- Semmit. Azóta semmi hír nem érkezett. Másolatot sem kaptunk. Azt mondták, hogy egy hónap múl­va megkapjuk az eredményt. Vár­tuk, de nem jött eredmény. Küldöz­gettek ide-oda, Lipótra, de ered­mény nem lett. A vizsgálatok meg­történtek, de papírral nem rendel­kezünk róla, csak kórházi záró- jelentéssel. A lányom megkérdezte azt, hogy lehet az, hogy a papírokat így eltüntették. (Folytatás a 47. oldalon) 2 1989. December 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék