Beszélő, 1989. Karácsonyi különszám
1989-12-18 / Karácsonyi különszám - BESZÉLŐ - Három hónap
visszaédesgetni régi szövetségesét, a kisgazdákat Segítségükkel viszszaszoríthatja az MSZP hatalmi törekvéseit és így, ötödmagával, már elég erős volna a kormányalakításhoz. Kérdés, elég erős volna-e népszerűtlen gazdasági döntések végrehajtásához is. Vajon nem lesz-e ez a kormány - az MSZP révén - túlságosan foglya a saját múltjának, a nagy hatalmú gazdasági lobbykkal való összefonódottságának, illetve nem lesz-e áldozata romantikus-nosztalgikus gazdaságpolitikai elképzeléseknek? Valószínű, hogy a nyugati pénzvilág támogatni fogja az új, demokratikus kormányt. De ha a támogatás ismét csak elfedi a válságot, ha a radikális váltás ismét halasztást szenved, a baj egy év múlva a mostaninál is súlyosabb lehet. Némelyek azt állítják, hogy az SZDSZ éppen erre spekulál. Ha az MDF kormánya összeomlik, szabad az út a szabad demokraták előtt. Ez a számítás, ha komolyan vesszük, egyszerre volna ostoba és kockázatos. Ostoba volna, hiszen józan párt aligha kívánkozik olyankor kormányra lépni, amikor reménytelenül súlyos a válság, amikor a Nyugatnak elment a kedve attól, hogy újabb és újabb kormányokat támogasson - hiába - Európa keleti felén, a társadalom pedig csalódott a demokráciában és a piacgazdaságban. És kockázatos volna a párt szempontjából, hiszen az ég segedelmével mégiscsak megindulhat a gazdaság dinamikus átalakulása. Közismert a példa: a német szociáldemokraták elutasították a koalíciót 1949-ben a kereszténydemokratákkal, mert úgy vélték, hogy az új kormány nem lesz hosszú életű. Aztán huszonöt évig kellett várniuk, amíg kormányra kerülhettek. Nem zárhatjuk ki - s miért is tennénk -, hogy az SZDSZ a választásokig további sikereket ér el, és három szövetségesével együtt többségbe kerül. Törékeny többség lenne ez, és ráadásul az SZDSZ- koalíciónak olyan ellenzék ellenében kellene kormányoznia, amelyik kiélezett helyzetekben egyszerre hivatkozna a nemzet érdekeire meg a munkásosztály érdekeire. Bár a politikában, azt mondják, minden lehetséges, legkevésbé az valószínű, hogy az SZDSZ „szögre akasztja” elveit, és beveszi a koalícióba az MSZP-t E döntés, ha pillanatnyi előnyökkel járhatna is, hosszabb távon politikai öngyilkosság lenne, amelyet az SZDSZ tagsága akadályozna meg. Zsákutca lenne az összes parlamenti pártot magában foglaló nagykoalíció is. Az ellenzék nélküli kormány meglehetősen hasonlít az egypártrendszerhez. A döntések nem a parlamentben, a nyilvánosság előtt születnek, hanem zárt, pártközi tárgyalásokon. Feduzzad az államapparátus, mert minden ilyenpárti osztályvezető mellé kell egy olyanpárti helyettes. S végül a diktatúra korrupcióját a korrupció diktatúrája váltja fel. Utoljára maradt a legkeményebb dió: az MDF-SZDSZ-koalíció lehetősége. Jelenlegi partnereit nyilván egyik fél sem szorítja ellenzékbe - e variáció tehát hét párt koalícióját jelenti. Szűkített nagykoalíció, amelynek egyedüli számottevő ellenzéke az MSZP. Ez váratlan módon megerősíthetné, rossz esetben minden elégedetlenség gyűjtőpártjává növelhetné a volt állampártot, és ismét összesodorná, akár a parlamenten belül, akár kívüle, az MSZMP-vel. Az ebben rejlő veszély legfőbb ellenszere, ha a pártok támogatják a munkavállalók hiteles érdekvédelmi szervezeteinek kialakulását, önálló szakszervezet nélkül amúgy sem működhet kiegyensúlyozottan a piacgazdaság. Semmi sem kívánatosabb, minthogy a Magyar Demokrata Fórum körül kereszténydemokrata középpárt, a szabad demokraták körül pedig szociálliberális középpárt alakuljon ki. E két párt (vagy pártkoalíció) váltógazdasága a jövendő magyar demokrácia egyik nagy esélye. Időlegesen, válságos helyzetekben mégis indokolt lehet, hogy e két párt koalícióra lépjen - ahogy megtette Németországban és teszi Ausztriában. Ennek azonban az a feltétele, hogy ez a két, szellemi hagyományait tekintve nagy múltú szervezet, amelyek komoly méltósággal képesek megjelenni a világ színe előtt, akkor se civakodó ikerpártként viselkedjenek, ha kettesben maradnak a hátsó udvaron. K.F. A gazdaságban a hat hónap jelenti a rövid távot. Legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy láthatóvá váljék a konjunktúra változása. A magyar kormány - ha márciusban választások lesznek - feleennyi idővel rendelkezik. Mit szabad és mit kell ennyi idő alatt elvégeznie? Arra aligha van mód, hogy a gazdaságirányítás központjaiban dolgozók - követve a nyugati mintát - csupán íróasztalaik kiürítésével, új állások felkutatásával töltsék napjaikat. A gazdaság válságban van, a termelés, a forgalom és az életszínvonal drámaian csökkenhet, bármikor bekövetkezhet az összeomlás. A gazdaságirányítók szakmai jó híre és a nemzet iránti felelőssége is azt követeli, tegyenek meg mindent ennek elkerülésére. Ehhez bizonyos intézkedések eltökélt végrehajtása éppúgy hozzátartozik, mint a bölcs tartózkodás más lépésektől. Az utóbbi látszik egyszerűbbnek. Ha a kormány úgy dönt, feladata nem más, mint a gazdaság működőképességének biztosítása, akkor nem kell többéves programokat, évtizedes hatású beruházásokat elhatároznia, még inkább elkezdenie. Jó példa erre a világkiállítás ügye, amely nemcsak erősen megosztja a közvéleményt, de egy igenlő kormányzati döntés hasznos vagy káros hatásai csak évek múlva bontakoznak ki. A magyar gazdaságot pillanatnyilag egyformán fenyegeti a fizetésképtelenség, az infláció felgyorsulása és a vállalatok közötti kapcsolatok rendszerének összeomlása. Lehet-e egyszerre mindhárom veszélyt csökkenteni? Az ország jelenlegi helyzetében nincs mód az adósságállomány csökkentésére, már az is nagy teljesítmény lesz, ha sikerül törleszteni az esedékes, 1,5 milliárd dollárnyi kamatot. Ehhez nemcsak újabb hitelek kellenek - ezekről és ezzel a fizetési mérleghiány mértékéről tárgyal a kormány a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, de számos, a lakosság életét nehezítő döntést kell hozni. Radikálisan vissza kell fogni például a KGST országaiba irányuló exportot. Az itt felhalmozott kereskedelmi többlet növelése ma nemcsak jelentős mennyiségű dollár rubellé változtatását jelenti, de azt is, hogy egy eladósodott ország újabb hiteleket nyújt. Erre ma aligha van mód és lehetőség. Amit muszáj és amit tilos Három hónap 1989. December 18. 5 beszélő"