Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990-05-05 / 17. szám - BESZÉLŐ - Kónya Imre és Orbán Viktor az MDF-SZDSZ megállapodásról

8 1990. május 5. / // BESZÉLŐ­­-*­r valószínűleg az lett volna a következmé­nye, hogy a Szabad Demokraták Szövet­sége is maximálisan kihasználja az ellen­zéki pozícióját. Ezt a kiélezett politikai harcot, úgy érzem, nem engedheti meg magának az ország. Beszélő: De mi volt az a — mondjuk így: közvetett­­ érdek, amely a Fórumot arra késztette, hogy bármiféle megálla­podást kössön, amikor nem volt kényszer alatt? K. I.: Remélem, hogy ugyanaz az érdek, amely az SZDSZ-t is erre kész­tette, nevezetesen az ország érdeke. Tehát az, hogy most már valóban minden energiát arra lehessen fordítani, hogy megteremtsük egyrészt a parlamenti de­mokrácia alapjait, és működtetni tudjuk a parlamenti rendszert, másrészt pedig, hogy kikerüljünk a válságból. Együtt és közös erővel. Beszélő: A kampány során kiélesedett a viszony a két nagy párt között. Vajon ennek a „visszavételeként", bizalomerő­sítő döntésként lehet értékelni az enged­ményt? K. L: Nem gondolom, hogy a kettő összefüggésben van. Még azt sem gon­dolom, hogy a normálisnál jobban kiéle­ződött a viszony. Lehet, hogy csak ne­künk szokatlan a választási harc, és sokan úgy érezték, az egyik és a másik fél is, hogy méltánytalanságok történtek. Azt is természetesnek tartom, hogy ezt az SZDSZ sérelmezi jobban, de elárulha­tom, hogy az MDF-en belül ugyanilyen sérelmek voltak. Csak hát miután az MDF megnyerte a választást, ezek nem kerültek előtérbe. Egy szó mint száz, én nem érzem, hogy különösképpen kiélese­dett volna a viszony a két párt között. De Beszélő: Mikor értesültél a megálla­podásról? Orbán Viktor: Tegnap este. Tegnap fél tíz körül. Beszélő: És mi a véleményed róla? O. V.: Abból a szempontból minden­képpen jó, hogy mutatja az esélyt: a két nagy párt, bár az egyik ellenzékben van, a másik ellenzékben lesz, mégis képes rá, hogy egyezkedjen, és ésszerű megoldá­sokat találjon nyitott kérdésekre. Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megoldásokat ajánl. Ez csak egy megállapodás, aján­lásnak is felfogható, amint a jogi mind­annyi tanulsággal biztosan szolgált a kampány, hogy megerősítette: nem sza­bad most belemenni a közvetlen elnökvá­lasztásba, semmilyen körülmények között sem, mert a kampányhelyzet újra elvonja az energiákat, és ez nem segít abban, hogy hosszú távú együttműködés alakul­jon ki a két szervezet között. Pedig ez feltétlenül szükséges, nemcsak a két szer­vezet, hanem általában kormánykoalíció és ellenzék között. Beszélő: A megállapodás szűkíti az alkotmány kétharmados szabályának a hatályát. Ez nyilván kényelmesebbé teszi a kormányzást. Milyenek az esélyek arr­a­­ azoknak a törvényeknek a kérdésében, amelyeknek a meghozatalához továbbra is kétharmados többség kell hogy létrejön a konszenzus? K. I.: Jók, mert az SZDSZ és az MDF között nincs alapvető nézeteltérés ezekben a kérdésekben. Tehát ha a jóaka­rat megvan - és úgy érzem, hogy ez a megállapodás biztosítja a jóakaratot —, meg lehet teremteni a konszenzust is, méghozzá egészen hamar. Beszélő: A parlamenti frakció nem érzett csalódottságot a megállapodás miatt? Hiszen az MDF lemondott egy pozícióról... K. I.: Nem. Semmiféle csalódottság nem volt. Azt hiszem, az összes képvi­selő ugyanúgy gondolkodik erről a kér­désről, hogy nem az egyik vagy a másik pártnak a megszerzett, megszerzendő elő­nyéről van itt szó, hanem sokkal-sokkal fontosabb dologról. Ami viszont együtt­működést kíván, és az együttműködés feltételezi, hogy közvetlen előnyökről vagy előnyös pozícióról is lemondjon az egyik fele­sége nem is más a szövegnek. Minden, ami benne van, már elsősorban az, ami az alkotmánymódosítást érinti, át kell menjen a rendes törvényalkotási folya­maton. Mi mindent kommentálni fogunk természetesen, de önmagában a megálla­podást mint olyat jónak tartjuk. Fölve­tődik persze néhány kérdés. Mi a jó ellenzéki taktika? Működjenek együtt az ellenzéki pártok, tárgyaljanak együtt a kormányzó párttal, amennyire lehet, vagy ez a mostani a jobb megoldás, hogy az ellenzéki pártok külön-külön próbálnak tárgyalni a kormányzó párttal, és külön­külön megállapodásokat próbálnak kötni. Mind a két út járható, alapos meg­gondolást igényelne, hogy melyik az ellenzék szempontjából a többre vezető megoldás. Beszélő: Úgy tetszik, hogy az MDF jelentős engedményt tett. A mandátumok száma alapján nem kényszerült arra, hogy elfogadja az SZDSZ jelöltjét ideiglenes államfőnek. Vajon miért egyezett bele mégis... O. V.: Politikai üzlet volt, politikai üzlet. Az MDF a kétharmados törvények körének a szűkítését kapta A szabad demokraták részéről, ha jól olvastam a szöveget, ez volt az engedmény, az MDF részéről pedig egyebek közt az, hogy Göncz Árpádot támogatják. Méghozzá nemcsak most, ideiglenes köztársasági elnökként, hanem a megállapodás szö­vege szerint a tényleges köztársaságiel­­nök-választás során is. Beszélő: Gondolom, a Fidesz elfo­gadja, hogy ne legyen közvetlen elnök­­választás, hiszen a Fidesznek mindig ez volt a véleménye. O. V.: Ennél többet mondanék. Csak a Fidesznek volt állandóan és válto­zatlanul ez a véleménye, minden más párt, a Szabad Demokraták Szövetségét is beleértve, eltért ettől az állásponttól, több ízben is. Tehát számunkra kedvező ez a megoldás, mert a mi eredeti és azóta is változatlan álláspontunkkal egyezik. Beszélő: A Fidesz mindig is pártolta a nagykoalíciót. Vajon ez a megálla­podás nem valamilyen rejtett nagykoa­líció? O. V.: Semmi köze a nagykoalí­cióhoz, legalábbis ahhoz a nagykoa­lícióhoz semmiképpen nincsen köze, amiről mi beszélünk. A Fidesz állás­pontja mindig is az volt, hogy a gazdaság annyira súlyos helyzetben van, hogy a kilábalásra a legtöbb esélyt egy SZDSZ-MDF-együttműködés, a közös kormányzás nyújtana. Ami létrejött, az megállapodás egy ellenzéki párt és egy kormányzópárt között, nem pedig kor­mánykoalíció. Mi, mikor a nagykoa­lícióval kapcsolatos álláspontunkat kifej­tettük, akkor sohasem rejtettük véka alá, hogy az elvi meggyőződésünk ebben az ügyben egyezik a szabad demokratá­kéval, akik azt mondják, hogy a parla­­r­­enti váltógazdaság szempontjából az a jó, ha van két párt, amelyek fel tudják váltani egy­mást. Mi ezzel elvileg egyetértünk, csak azt gondoljuk, hogy a mostani helyzetben egy, esetleg két évig jó lett volna a közös kormányzás. Ezen az álláspontunkon most sem kell változ­tatnunk, ezt tartanánk helyesnek. Ugyan­akkor örömmel konstatáljuk, hogy bár nincs nagykoalíció, mégis van lehetőség .Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megállapodásokat ajánl” rt .^*ei

Next