Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-05-05 / 17. szám - BESZÉLŐ - Kónya Imre és Orbán Viktor az MDF-SZDSZ megállapodásról
8 1990. május 5. / // BESZÉLŐ-*r valószínűleg az lett volna a következménye, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is maximálisan kihasználja az ellenzéki pozícióját. Ezt a kiélezett politikai harcot, úgy érzem, nem engedheti meg magának az ország. Beszélő: De mi volt az a — mondjuk így: közvetett érdek, amely a Fórumot arra késztette, hogy bármiféle megállapodást kössön, amikor nem volt kényszer alatt? K. I.: Remélem, hogy ugyanaz az érdek, amely az SZDSZ-t is erre késztette, nevezetesen az ország érdeke. Tehát az, hogy most már valóban minden energiát arra lehessen fordítani, hogy megteremtsük egyrészt a parlamenti demokrácia alapjait, és működtetni tudjuk a parlamenti rendszert, másrészt pedig, hogy kikerüljünk a válságból. Együtt és közös erővel. Beszélő: A kampány során kiélesedett a viszony a két nagy párt között. Vajon ennek a „visszavételeként", bizalomerősítő döntésként lehet értékelni az engedményt? K. L: Nem gondolom, hogy a kettő összefüggésben van. Még azt sem gondolom, hogy a normálisnál jobban kiéleződött a viszony. Lehet, hogy csak nekünk szokatlan a választási harc, és sokan úgy érezték, az egyik és a másik fél is, hogy méltánytalanságok történtek. Azt is természetesnek tartom, hogy ezt az SZDSZ sérelmezi jobban, de elárulhatom, hogy az MDF-en belül ugyanilyen sérelmek voltak. Csak hát miután az MDF megnyerte a választást, ezek nem kerültek előtérbe. Egy szó mint száz, én nem érzem, hogy különösképpen kiélesedett volna a viszony a két párt között. De Beszélő: Mikor értesültél a megállapodásról? Orbán Viktor: Tegnap este. Tegnap fél tíz körül. Beszélő: És mi a véleményed róla? O. V.: Abból a szempontból mindenképpen jó, hogy mutatja az esélyt: a két nagy párt, bár az egyik ellenzékben van, a másik ellenzékben lesz, mégis képes rá, hogy egyezkedjen, és ésszerű megoldásokat találjon nyitott kérdésekre. Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megoldásokat ajánl. Ez csak egy megállapodás, ajánlásnak is felfogható, amint a jogi mindannyi tanulsággal biztosan szolgált a kampány, hogy megerősítette: nem szabad most belemenni a közvetlen elnökválasztásba, semmilyen körülmények között sem, mert a kampányhelyzet újra elvonja az energiákat, és ez nem segít abban, hogy hosszú távú együttműködés alakuljon ki a két szervezet között. Pedig ez feltétlenül szükséges, nemcsak a két szervezet, hanem általában kormánykoalíció és ellenzék között. Beszélő: A megállapodás szűkíti az alkotmány kétharmados szabályának a hatályát. Ez nyilván kényelmesebbé teszi a kormányzást. Milyenek az esélyek arra azoknak a törvényeknek a kérdésében, amelyeknek a meghozatalához továbbra is kétharmados többség kell hogy létrejön a konszenzus? K. I.: Jók, mert az SZDSZ és az MDF között nincs alapvető nézeteltérés ezekben a kérdésekben. Tehát ha a jóakarat megvan - és úgy érzem, hogy ez a megállapodás biztosítja a jóakaratot —, meg lehet teremteni a konszenzust is, méghozzá egészen hamar. Beszélő: A parlamenti frakció nem érzett csalódottságot a megállapodás miatt? Hiszen az MDF lemondott egy pozícióról... K. I.: Nem. Semmiféle csalódottság nem volt. Azt hiszem, az összes képviselő ugyanúgy gondolkodik erről a kérdésről, hogy nem az egyik vagy a másik pártnak a megszerzett, megszerzendő előnyéről van itt szó, hanem sokkal-sokkal fontosabb dologról. Ami viszont együttműködést kíván, és az együttműködés feltételezi, hogy közvetlen előnyökről vagy előnyös pozícióról is lemondjon az egyik felesége nem is más a szövegnek. Minden, ami benne van, már elsősorban az, ami az alkotmánymódosítást érinti, át kell menjen a rendes törvényalkotási folyamaton. Mi mindent kommentálni fogunk természetesen, de önmagában a megállapodást mint olyat jónak tartjuk. Fölvetődik persze néhány kérdés. Mi a jó ellenzéki taktika? Működjenek együtt az ellenzéki pártok, tárgyaljanak együtt a kormányzó párttal, amennyire lehet, vagy ez a mostani a jobb megoldás, hogy az ellenzéki pártok külön-külön próbálnak tárgyalni a kormányzó párttal, és különkülön megállapodásokat próbálnak kötni. Mind a két út járható, alapos meggondolást igényelne, hogy melyik az ellenzék szempontjából a többre vezető megoldás. Beszélő: Úgy tetszik, hogy az MDF jelentős engedményt tett. A mandátumok száma alapján nem kényszerült arra, hogy elfogadja az SZDSZ jelöltjét ideiglenes államfőnek. Vajon miért egyezett bele mégis... O. V.: Politikai üzlet volt, politikai üzlet. Az MDF a kétharmados törvények körének a szűkítését kapta A szabad demokraták részéről, ha jól olvastam a szöveget, ez volt az engedmény, az MDF részéről pedig egyebek közt az, hogy Göncz Árpádot támogatják. Méghozzá nemcsak most, ideiglenes köztársasági elnökként, hanem a megállapodás szövege szerint a tényleges köztársaságielnök-választás során is. Beszélő: Gondolom, a Fidesz elfogadja, hogy ne legyen közvetlen elnökválasztás, hiszen a Fidesznek mindig ez volt a véleménye. O. V.: Ennél többet mondanék. Csak a Fidesznek volt állandóan és változatlanul ez a véleménye, minden más párt, a Szabad Demokraták Szövetségét is beleértve, eltért ettől az állásponttól, több ízben is. Tehát számunkra kedvező ez a megoldás, mert a mi eredeti és azóta is változatlan álláspontunkkal egyezik. Beszélő: A Fidesz mindig is pártolta a nagykoalíciót. Vajon ez a megállapodás nem valamilyen rejtett nagykoalíció? O. V.: Semmi köze a nagykoalícióhoz, legalábbis ahhoz a nagykoalícióhoz semmiképpen nincsen köze, amiről mi beszélünk. A Fidesz álláspontja mindig is az volt, hogy a gazdaság annyira súlyos helyzetben van, hogy a kilábalásra a legtöbb esélyt egy SZDSZ-MDF-együttműködés, a közös kormányzás nyújtana. Ami létrejött, az megállapodás egy ellenzéki párt és egy kormányzópárt között, nem pedig kormánykoalíció. Mi, mikor a nagykoalícióval kapcsolatos álláspontunkat kifejtettük, akkor sohasem rejtettük véka alá, hogy az elvi meggyőződésünk ebben az ügyben egyezik a szabad demokratákéval, akik azt mondják, hogy a parlarenti váltógazdaság szempontjából az a jó, ha van két párt, amelyek fel tudják váltani egymást. Mi ezzel elvileg egyetértünk, csak azt gondoljuk, hogy a mostani helyzetben egy, esetleg két évig jó lett volna a közös kormányzás. Ezen az álláspontunkon most sem kell változtatnunk, ezt tartanánk helyesnek. Ugyanakkor örömmel konstatáljuk, hogy bár nincs nagykoalíció, mégis van lehetőség .Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megállapodásokat ajánl” rt .^*ei