Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990-06-09 / 22. szám - BESZÉLŐ - Nagy W. András: Lázadni csak pontosan, szépen...

6 1990. június 9. BESZÉLŐ tán a liberális alkotmányosság létrehozá­sában segédkeznek. Az ellenzéki felelős­ség nem kormányzati felelősség. Legyen már végre kormány, amelyet bírálhatunk. Ugyanazon szép pünkösdelőn, amikor nemzeti főpártunk, az MDF kurucoldali soraiból tiborci jaj szavak panaszolták fel a rájuk fészkelt labanc-meráni kakukk­­fiak garázdaságait, a fiatal demokrata közlegények is támadásba lendültek. A támadás célpontjául saját nagyvezérkaru­kat választották. Fordítsuk csak ki a zsebeket, uraim! — kiáltozták több mint két napon át az ifjú rebellisek. A forma tehát gazdasági volt. A tényleges bértartalom alighanem más. Leginkább talán az, hogy a Fideszt ala­pító csoportosulás, mely szinte politikai csodaként, már-már a zsenialitás várat­lanságával szülte meg magát az unalom­­szürke kádári porból és hamuból, azóta is átkozottul tehetséges és sikeres bandának bizonyult. Ott vannak mindenütt, ők ési­legyen alkotmányosság. Legyen törvény. Ha a kormánynak a saját pártja az ellen­zéke, akkor... Isten, áldd meg a magyart, nálják a szervezeti stratégiát, övék min­den hír és dicsőség. A szegény unterman, a nemecsek, a majdnem olyan jó meg senkit sem érdekel. Régi dolog az ilyen­fajta bánat, kár is részletezni. Míg azonban az MDF panaszosait vigasztaló üzenet érte, hiszen eljött, újból velük van, ha nem is maga Bánk, de legalább újkuruc Biberach, a lézengő richter (aki nem ért valamit, Antall urat, a miniszterelnököt kérdezte), addig az ifjú lázadók teljes vereséget szenvedtek, így kellett történnie, mert értelmes hadicél, távlat, terv, létszámbeli fölény és terepismeret nélkül lendültek támadásba. Úgy próbálták elszámoltatni a nagyfőnö­köket, hogy közben ők maguk össze­keverték a kiadást és a bevételt, a lopást és a befizetést. Ebben lehet ugyan némi dialektikus éleslátás, a győzelemhez azonban több kell. Senki sem tudja ezt jobban, mint a narancsszínűek újból győztes fővezére, Viktor, az Or­ b)ániai.­­ és a veterán alve­­zérek azonnal felismerték, hogy változ­tatni kell a tisztikar összetételén. A Fidesz nagy, alapító öregjei közül többen visszaléptek, hogy helyet csináljanak az újoncoknak. Ez okos, mi több, szép gesz­tus volt. Az is okos volt, hogy az egész civakodást nyitt színen, szabadtéren bonyolították le. Nem úgy, mint a felnőtt politikusok, akik szerint illetlen dolgok­hoz, lopáshoz, sikkasztáshoz, becsület­­sértéshez zárt pártülés való. (Itt jegyez­zük meg, hogy a zárt ülések egyre soka­sodnak.) És az is okos dolog volt, hogy a Fidesz kongresszusismétlésre utasította magát. Mit tegyen mindehhez hozzá a meg­figyelő, az agg liberális? Legjobb talán, ha a küldetés nagyságá­ra emlékeztet. Manapság, amikor min­denfelé a megállapodott, konzervatív jobboldali demokratáknak áll a világ, óriási nyeremény és jövőígéret, hogy Magyarországon az egyetlen, lábon álló ifjúsági szervezet nem a magyar tűzhely felett őrködik, nem a cigányt akarja meg­­rendszabályozni, nem a négert kihajítani. Hanem liberális, radikális és alternatív ificsapat. Micsoda korszakos diákcsínyek kínál­ják itt magukat! Hogy megrökönyödnének a nemzet­­konzervatív, jobbközép Magyarországot tanító nénik és főigazgató bácsik, ha az ifjú szívekben mégis egy radikálisan sza­badelvű és toleráns civil társadalom virágja nyílna ki! Vagy, hogy kisebb tréfát mondjunk, ha pár év múlva esetleg az derülne ki, hogy immár nem az SZDSZ, hanem a Fidesz a liberális főerő! Vagy, ha kiderülne, majdnem hiába jött Suzuki úr, mert a magyar leánykák előtt csakis a biciklis, környezetbarát fickó a népszerű! Vagy — de ez már nem tréfa - ha a környékben kis nemzetek megintcsak ott keresnék a kibontakozást, hogy a kerí­tésen át egymásra ordibálnak, konyha­késekkel hadonásznak, és a szomszéd tor­ka után kapkodnak, akkor a Fidesznek kéne odahatnia, hogy magyar részről mi­nél kevesebb fiatal vegyen részt e cse­lekedetekben. Ezek akkora küldetések, hogy talán megérnének egy kicsit fegyelmezettebb testületi magatartást. A liberális megfi­gyelőnek ez az intelme persze nem rend­re­, hanem szabadságrautasítás. Nagy W. András Lázadni csak pontosan, szépen... Pótvizsgára utasított Fidesz-kongresszus 1990. június 4. Fidesz-tüntetés a Tienanmen téri vérengzés évfordulóján ■** *a 451 .u

Next