Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-06-30 / 25. szám - BESZÉLŐ - Szerkesztőségünk képviselő tudósítanak. Varsói Szerződés - Interpellációk
Szerkesztőségünk képviselői tudósítanak Parlament, 1990. június 26. Varsói Szerződés Győzött a kormány: Újabb SZDSZ-javaslatot fogadott el Május elején a pártok - a Fidesz kivételével - még kígyót-békát kiáltottak az SZDSZ-re, mert hebehurgya módon javasolta, szólítsa fel a parlament a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződésből való kilépésről. A pártokhoz hasonlóan az újságok egy része sajátos süketséggel úgy értelmezte a javaslatot, mintha a szabad demokraták az azonnali, egyoldalú kilépést követelték volna. És most, láss csodát, a parlament 4, azaz négy ellenszavazattal fogadta el, hogy a tárgyalásokat meg kell kezdeni. Darvas Iván, aki képviselőnek éppen olyan varázslatos, mint Liliomfiként volt egykor a moziban, megkövette Orbán Viktort, amiért egy éve még ő is túlzónak ítélte a szovjet csapatok kivonásának követelését. Katona Tamás, a Külügyminisztérium politikai államtitkára (és az MDF legtöbb erudícióval szóló képviselője) a forrás megjelölése nélkül csatlakozva az SZDSZ több nyilatkozatban hangoztatott állásfoglalásához, hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés helyett a szomszédainkkal - köztük a Szovjetunióval - kötött kétoldalú barátsági szerződéseket kell korszerűsíteni. Azok a kormánypolitikusok, akik még három hete is a VSZ demokratizálásáról beszéltek, bizony hoppon maradtak. Persze a májusi vihar és a mostani majdnem egyhangú szavazás között történt egy s más. A kormánynak meg kellett győződnie arról, amit az SZDSZ-ben valahogy már régebben tudtak, hogy az oroszok nem nyelnek le bennünket keresztbe, ha ki akarunk lépni. Meg kellett győződnie arról is, hogy a Nyugat nem Interpellációk Az ellenzék kérdez. A kormány válaszol? Mint ismeretes, a kormányzó pártok azt akarták, hogy az Országgyűlés rendkívüli ülésszakán ne zavarják interpellációk a rendszerváltást megvalósítani hivatott önkormányzatokhoz szükséges törvényalkotó munkát. Az SZDSZ kivonulással fenyegetőzött, ha az ellenzéket megfosztják az interpelláció fegyverétől. Kedden interpellált az SZDSZ. Soós Károly Attila, Hack Péter és Havas Gábor egy nagy kérdőjelet rajzoltak a Ház falára. (Az első görbület már megjelent hétfőn, a nemzetbiztonsági törvény módosítási indítványának vitájakor.) Tényleg a helyhatósági választásokon múlik a rendszerváltás? Nem mulasztja-e el a kormány a kínálkozó alkalmakat, s nem indul-e a rendszerfolytatás kevéssé ígéretes útvonalán? Ma Soós K. A. Grósz Károlyra emlékezett: az ő szokása volt meglepetéseket okozni népének, külföldön tett bejelentésekkel. Mint most Antall József, Németországban hirdette ki, hogy kormánya csődeljárást kezdeményez 30-40 nagyvállalat ellen, s azt is, hogy az állami vagyon egy részét a helyi önkormányzatoknak adományozzuk. Mintha újra /lite/képességünket bizonygatná a miniszterelnök, mint elődei. A működőtőke csábítgatását - a külföldiek befektetési feltételeinek világos meghatározását - viszont elmulasztotta. Hack Péter, mondanivalóját a belügyminiszterhez címezve, az elmúlt évtizedek nagy bűnöseinek felelősségre vonását hiányolta. Az ország fizetési mérlegének sorozatos meghamisítása, a bős-nagymarosi beruházási döntés, a lehallgatások illegális folytatása nem politikai tévedések vagy hibák, hanem büntetőjogilag értékelhető bűntények. Miért kíméli az illetékes az elkövetőket? Havas Gábor a politikailag súlyosan kompromittált régi rendőrfőkapitány, dr. Túrós András új szakmai főnöki kinevezése ellen tiltakozott. A rendőrállam fenntartásának szakmáját szentesíti a belügyminiszter? Antall miniszterelnök elegánsan és gőgösen válaszolt. De azért észrevettük, hogy az adósságállomány növekedésének feltételezését elengedte a füle mellett. Horváth Balázs második válaszát már a Háznak alig több mint a fele fogadta el... A halvány, de nagy kérdőjel ott maradt a falon, sőtt , 1990. június 30. évre szól? Nemigen képzelhető el, hogy ilyen körülmények között hosszú távú döntéseket hozzanak. Sőt, az is lehetséges, hogy a vállalati menedzserek újbóli megbízása már valamely kormányhivatal illetékességi körébe kerül. Akkor viszont a megmérettetésnél a kormánykoalícióhoz való hűség s ezen belül is a Fórumhoz való lojalitás sokat nyomhat a latba. A Fórm vezetői szívesen használják az uralkodó párt kifejezést. A kormányfő azt mondja, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, mintha elfeledné, hogy csupán 1,4 millió választópolgár bizalmát élvezi. Kétségtelen, hogy az öt évvel ezelőtt a vállalati tulajdonjog gyakorlására létrehozott vállalati tanácsok működése sok kívánnivalót hagy maga után. De tény az, hogy tevékenységük - bármilyen útvesztőkkel is - a privatizáció kibontakozását segítette elő. Egyetlen tollvonással éppen olyan hiba lenne dönteni létükről, mint amilyen felelőtlenség volt létrehozásukat elrendelni. Az ipari és kereskedelmi tárca józan programot dolgozott ki lassú leépítésükre. Eszerint az újraválasztott vállalati tanácsok döntik el a menedzserek megerősítésének vagy ahol szükséges, pályázatok útján történő megújításának jogkörét. Azoknál a vállalatoknál pedig, ahol ma már csak elvben működnek a vállalati tanácsok, mert az úgynevezett vagyonkezelő központok függetlenek a vállalat érdemi működésétől, indokolt az állami irányítási felügyelet bevezetése. A vagyonkezelő szervezeteket vagy a vagyonkezelésre alakított holdingokat szintén csak egyenként lehet felülvizsgálni, hiszen érdemben csak a sajátos helyzet ismeretében lehet dönteni. Sok esetben ugyanis a vagyonkezelőből alakult holding olyan tudatos privatizációt folytat, amely nemcsak a vállalati, hanem a szélesebb értelemben vett gazdasági érdekekkel is egyezik. Elhamarkodott központi döntések meghozatala akkor, amikor az iparvállalatok lassan kezdenek önálló arculatot felvenni, ha vontatottan is, de valamifajta tulajdonosi szemléletet kezdenek megvalósítani, jóvátehetetlen hiba lenne. Bajorországban nem fogadta osztatlan lelkesedés a sebtében felvázolt programokat, idehaza pedig csak felborzolta az amúgy is pattanásig feszült kedélyeket. Ideje lenne, hogy a gazdaságunk alapjait érintő legfontosabb tennivalókat végre olyan fórumon vitassa meg a kormány, amely hivatalból illetékes döntésekre. Talán a parlamentnek is jót tenne, ha végre nem a valláserkölcsről, a koronás címerről, a szavazás albotrányairól, az abortuszról és a szexlapokról vitatkozna ádáz hevülettel, hanem azokról a kérdésekről, amelyek a fiatal magyar köztársaság létét érintik. A gazdaságról ugyanis vajmi kevés szó esett eddig, az Országházban a parttalan viták partmenti témák körül zajlanak. Pedig a gazdaság kérdéseit nem fogja a bajor ipari és kereskedelmi kamara gyülekezete megoldani helyettünk. Bán Zsuzsa fog nagyon csúnyán nézni, ha kilépésünkkel megzavarjuk az európai súlyegyénről kialakított legfrissebb elképzeléseiket. A Kohl-Antall-találkozó nyilván e tekintetben is megerősítette a korábbi pozitív jelzéseket, különben aligha került volna sor a majdnem egyhangú szavazásra. -szeg ^ r■ "L an p E3 t_ «J iC CL L.VJDBESZELŐ