Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990-05-26 / 20. szám

2 1990. május 26. -VisszaBeszélő (Kőszeg Ferenc: Fortinbras tanulóévei - megjelent a Beszélő 1990. május 12-i számában) (Kövér László: Fortinbras válasza fogadatlan mesterének ■ megjelent a Beszélő 1990. május 19-i számában) Válasz a válaszra Érdeklődéssel olvastam Kövér László írását a magyar Országgyűlés Litvánia-határozatáról. A szerző — nem lévén részese a tárgyalások­nak — nem pontosan hivatkozik a történtekre. Bár magam is elemzésre méltónak, bizonyos értelemben modellértékűnek tartom az esetet, most mégis csak az események emlékezetem szerinti leghitelesebb rögzítésére szorítkozom. 1. Demszky Gábor és néhány más szabad demokrata képviselő az új Országgyűlés ala­kuló ülésének délutánján sürgősen megvita­tandó határozattervezetet készített Litvánia ügyében. A tervezett szöveget átadtam - mint minden parlamenti csoport vezetőjének — Orbán Viktornak is, azzal, hogy külön b­e­­széljünk róla még a másnapi ülés előtt. 2. Az alakuló ülés második napján, a parla­menti csoportok vezetőinek tanácskozásán Szabad György megvitatásra adott át egy má­sik szövegjavaslatot. Horn Gyula, a Külügyi Bizottság elnöke pedig vállalta, hogy döntően Szabad György javaslatát alapul véve megfogalmaz egy határozattervezetet, amit a Külügyi Bizottság majd megvitat. Ezt követő­en Orbán Viktor előadta: megítélése szerint Litvánia ügyében nemkívánatos, mi több, egyenesen az ország érdekeit veszélyeztető le­het a nyitr országgyűlési vita, ezért javasolta, hogy a Külügyi Bizottságban kimunkálandó határozattervezetet az Országgyűlés vita nélkül fogadja el. 3. A Külügyi Bizottságban - mint az vár­ható volt — nem tudtak egy mindenki számára elfogadható szövegben megállapodni. A mon­datról mondatra történő szavazáson a szabad demokrata és a Fidesz-képviselők együtt sza­vaztak- Sajnos szövegjavaslatunk mindenkor kisebbségben maradt. 4. A Házbizottság újabb ülésén kitűnt: a Horn Gyula fogalmazta tervezetet módosító szabad demokrata javaslattal a Kisgazda Párt egyetért. Ismételten kértem ezért Orbán Vik­tort, hogy ezt a verziót a Bizottságban már megtörtént módon a Fidesz is támogassa. A Fidesz frakcióvezetője válaszul elmondta, hogy a bizottsági Fidesz-tagok álláspontja nem mérvadó, a Fidesz álláspontját ő kép­viseli, s a Fidesz nem fog csatlakozni a szabad demokrata-kisgazda-javaslathoz. Orbán Viktor ezen túl előadta: mivel a Fidesz ki óhajtja fejteni a véleményét a Kül­ügyi Bizottság szövegéről, a parlamenti vita nyilvánvalóan nemkívánatos irányt fog venni, kiéleződik és elhúzódik. Az Országgyűlés megbízott elnöke ekkor rögzítette: mindenki által elfogadható javaslat nem érkezett, a kér­dést így le kell venni a napirendről. Ezzel az állásponttal értett egyet a Külügyi Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezetője is. Úgy tűnt, a „mérsékeltek” legteljesebb győzelmet aratnak, és a magyar Országgyűlés nem tá­mogatja határozatban a litván nép önrendelke­zési jogát. A kérdés tehát ekkor már nem az volt, hogy az esetleges határozatot vitával vagy anélkül fogadja-e el a Parlament — mint Kövér László állítja —, hanem az, hoz-e egyál­talán határozatot a magyar Országgyűlés Lit­vánia ügyében. Mivel a parlamenti vita veszé­lyeit jórészt egyformán értékelte Horn és Orbán, a határozathozatal előfeltétele lett a vita korlátozása. Ezért javasoltam — mely in­dítványom ellen a Házbizottság ülésén kifo­gást nem emelt senki sem­­, hogy a felmerült három álláspontról legyen többségi szavazás. Az erről történő külön szavazás után, vita nélkül döntsön a parlament, s ezzel a világon először végre szülessen képviselői határozat a litván nép ügye mellett. 5. Mikor a határozathozatalt megelőző szü­netben elolvastam a Fidesz határozati javas­latát, úgy ítéltem meg, hogy az, mivel nem említi kifejezetten a litván nép önrendelkezési jogát, s nem utasítja el a kényszerítő eszközök alkalmazását, jogi következményeit illetően némileg enyhébb a szabad demokrata állás­pontnál. A Fidesz-tervezet az államközi gya­korlatban szokatlanul éles hangjával csak nyelvileg erősebb. Ezért átmentem a Fidesz parlamenti csoportjához, és újólag kértem Orbán Viktort — tekintettel a fentiekre, ill. a kisgazda-csatlakozásra - szavazzanak igennel módosító indítványunkra. Orbán Viktor hatá­rozati javaslatunkat elfogadhatatlanul rossz­nak minősítette, és kategorikusan kijelentette, nemmel fognak szavazni. Ellenajánlatként ja­vasolta, hogy a szabad demokraták felejtsék el nevetségesen rossz tervezetüket, és szavazza­nak a Fidesz pompásan megfogalmazott indít­ványára. (Egyszóval a leghatározottabban állí­tom, hogy a Kövér László-írásban említett - kölcsönös támogatásra felhívó - Fidesz - ajánlat előttem nem hangzott el.) 6. Ezután már csak a javaslatok szóbeli előterjesztése és a határozathozatal volt hátra. Amikor is Fodor Gábor - miután egy helyen jelentősen enyhítette annak megfogalmazását — megokolta a Fidesz-indítványt. A szavazáskor az első kérdés az volt, hogy a szabad demokrata javaslatnak megfelelően ki ért egyet egy a Szovjetunió stabilitásáért aggódó félmondat elhagyásával. Azaz, ki tá­mogatja, hogy a litván önrendelkezés elisme­rése ne legyen összekötve a Szovjetunió sta­bilitásának igényével. Igennel szavazott - tehát nem aggódott a Szovjetunió egységéért - a szabad demokrata és a kisgazda frakció túlnyomó többsége, számos MDF-es és ke­reszténydemokrata képviselő. Nemmel szava­zott — tehát nem értett egyet a félmondat kihagyásával - az MDF nagy része, az MSZP, valamint a Fidesz parlamenti csoportja. (Egy történetietlen megjegyzés: ha a Fidesz-képvi­selők a módosító javaslat mellett voksolnak, az 179:171 arányban többséget kapott volna.) A második szavazás már nem erről a félmon­datról, hanem a Külügyi Bizottság javaslatá­nak egészéről szólt. A szabad demokraták ek­kor ugyanúgy nemmel szavaztak, mint a Fidesz képviselői, mégis győzött az MDF, a kisgazdák, a keresztények és az MSZP igenje. Tölgyessy Péter (Nyílt levél Csoóri Sándornak - megjelent a Beszélő 1990. április 28-i számában) Kedves Vánky Farkas, a Beszélő 16. számában közölt nyílt leve­lében azt írja: „nem egységesen véleke­dünk”, s hogy „meg kell hallgatnunk egymást”. Egyetértünk. Abban is, hogy „vizsgáljuk felül saját álláspontunkat más , véleményének tükrében”. S ha úgy látjuk, hogy a más véleménye félreértésen alapul - ugye, rámutathatunk arra? Merthogy ott voltam én is azon az improvizált beszél­getőesten, amiről most Vánky Farkas le­veléből egészen más képet kaptam, mint ahogyan azt én átéltem. „Érzelmi torzu­lás” ez is? Azt úja: „a tények és az érzel­mek különböző kategóriák.” Tehát a TÉNYEK: Csoóri NEM az ismeretlennel szembeni ellenszenvből és NEM a „dollár begurulásától” félt. Hiszen azt mondta, MINDENFÉLE valuta guruljon, és ne CSAK dollár. Miért hagyta ki Csoórinak ezt az alaptézisét? Félreértés volt-e ez, vagy „érzelmi kategória”? Kivesz egy részt az összefüggéséből, és az egészen más értelmet kap! Igaza van, hogy félni kell a manipulá­cióktól. Éppen ezért furcsa, hogy a Soros­­alapítvánnyal kapcsolatban „példaként” felhozott (helyesebben: kikényszerített, hisz a Csoóri-beszélgetésnek ez a része provokált volt!) újságvásárlási tervet és ösztöndíjakat érzelmileg fogja fel. Hiszen a hazai sajtót, hűeket ismerők akkor már tapasztalhatták, hogy ugyanazok, akik a Soros újságmegvétele (1 dollár) mellett voltak, igencsak nem akarták, hogy újsá­got MAS (­Springer, német márka) meg­vegyen, hisz ,,manipulálhatják a véle­ményeket”. .. Az ösztöndíjakért hálásnak kell len­nünk minden mellékgondolat nélkül, ha az a haza segítésére, honfitársaknak szól. (folytatás a 31. oldalon) :QICI.0

Next