Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-06-09 / 22. szám - HÁTSÓ OLDAL - Ara-Kovács Attila: Pánázsiai piknik?
PÁNÁZSIAI PIKNIK? Mint olvasóink tudják, a „pánázsiai piknik” ezúttal elmaradt, de nem biztos, hogy szervezőinek ambíciója ezzel véglegesen kihunyt, s soha többé nem találnak alkalmat, hogy eltökélten elinduljanak az Ázsiába vezető úton. (Mármint a szimbolikus Ázsiába, hiszen a reálisan létező Ázsia egyre nagyobb része kimozdult Ázsiából.) A múlt nyári, Habsburg Ottó kezdeményezte vasfüggönyszaggatás meg a most május 10-én meghirdetett romániai irredenta - de csak jelképes - Besszarábia-visszafoglalás keveredhetett azoknak az agyában, akik a mostani június 3-i trianoni emléknapot hasonló határátjárogatással akarták emlékezetessé tenni. Szó se róla, az ötlet - Bukarestből nézve - nem volt rossz. Hisz az erdélyi magyarság helyzetén ugyan semmit sem lendít, ugyanakkor feledtetni képes mégis a világgal a Marosvásárhelyen, a Vatra Romaneasca kezdeményezte pogromok képeit, s hasonlatos színben tüntet majd fel minket - a méltánylandó világfigyelem színe előtt -, mint a romániai visszaélések elkövetőit. Mi több - minthogy így a magyar fél is beszáll a játékba -, a rólunk véleményt alkotók szemében egyelőre még jogosnak elismert nemzeti sérelmeink visszazuhannak oda, ahonnan az utóbbi időben épp csak hogy kivétettek: a balkáni civódások közé, melyeket - ki ne tudná - igazándiból oktalanság komolyan venni. Az meg aztán egyenesen zseniális politikai húzásnak számít, hogy fönt vázolt szándékaikról a szervezők Miskolcon nyomtatott röpcédulákon értesítették a román kormányt, hogy annak kellő alkalma legyen majd, még idejekorán példálózgatni a hagyományos magyar agresszivitásról. S hogy félre ne érthesse senki, ismételten rámutatni annak bizonyságára, hogy milyen igazságos volt is a trianoni békediktátum, bár - mint a példa mutatja - a magyarokon még ez sem tudott javítani. Igaz, közhely, hogy minden társadalomban vannak dilettánsok, és minden társadalomnak - kéretlen fontoskodók személyében - megvan a maga keresztje. Úgy tűnik azonban, hogy Kelet-Európában e kvalitások jegyében fogantak kasztja időről időre önállósul, mi több, még arra is képes, hogy nemzeti általánossággá küzdje 1990. június - től magát. Bár nem szándékoztam bevonulni Romániába, és jurtálkodni sem szottyant kedvem június 3-án, lelki szemeimmel azonban látom, hogy ez a sok kiváló magyar helyettem és nevemben is kételymentesen képes meggyőzni önmagát saját igazáról. Már csak azon az alapon is, hogy, ha a románoknak szabad volt bevonulni Besszarábiába, akkor nekünk... És hiába sütöm le máris a szemem az okfejtés hallatán, hogy „mi sem vagyunk alábbvalóbbak a románoknál, miért ne vonulhatnánk hát mi is", szégyenemet csak fokozza, hogy e kiválóságok közül senki nem képes felfogni azt az egyszerű tényt, hogy az ekként átlépett határon nem jogaink és igazságunk szellemét közvetítjük, hanem szükségképpen tisztességünkből csempésznek ki tetemes mennyiséget külföldre. És esélyeinkből, melyekkel nem egyszer igyekeztünk bizonyosságot tenni arról, hogy Trianon mégsem lehetett azért annyira igazságos. Vasfüggönyszaggatás? Ugyan kérem! A Páneurópai Piknik alkalmával, a magyarok és a nyomdokaikat követő keletnémetek, akkor Európába léptek át. E mostani „bevonulás” értelmi szerzői viszont most Ázsiába menetelnek. Szó se róla, valószínűleg ott is a helyük. De félő, hogy egész Magyarországot vinni akarják. Ara-Kovács Attila A megrendelőlapot küldje el a szerkesztőség címére: 1084 Déri Miksa u. 10. Megrendelőlap Megrendelem a BESZÉLŐ című hetilapot ..................példányban. Kérem, kézbesítsék az alábbi címre: Név:..................................................................................................... Pontos cím:......................................................................................... Irányítószám:............................................................................ Előfizetés díja: negyedévre 222 Ft, félévre 444 Ft, egész évre: 888 Ft