Beszélő, 1990. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1990-10-13 / 40. szám - KULTÚRA - Konrád György: Egy nap hírei, 1990. október 1.

30 Kultúra Konrád György Egy nap hírei, 1990. október 1. Tegnap Dunaszerdahelyen voltam, Szlovákiában egy túlnyomórészt magyar mezővárosban, amely a világháború előtt túlnyomórészt zsidó volt visszamenően kétszáz éven át: módos, ortodox, polgáro­­sult közösség, rangos rabbiiskolák, újság, kiadó. Aztán jön a német, magyar, szlovák fasizmus. Háromezret megöl, hatszáz élet­ben marad. Aztán amikor a kommunizmus jön, elmennek Izraelbe, ahol még működik a dunaszerdahelyi hitközség. Voltam a templomukban Jeruzsálemben, magyarul szóltak hozzám a fiatalok is, akik már ott születtek. A kereszténydemokrata Püspöki Nagy Péter a szerdahelyi közösség egyéni­ségéről érzékeny, szép beszédet mondott. A szlovákiai lakosság nyolcvan százalé­ka óhajt egy nyelvtörvényt, ami a szlovák nyelv egy­ed­u­ra­l­kod­óvá tételét célozná. A liberális-kereszténydemokrata kormány, félve a földcsuszamlástól, engedményt tesz a radikális nacionalista Szlovák Nemzeti Pártnak. Csinálnak valamilyen nyelvtör­vényt, de hogy „Európa" meg ne haragud­jon, kissé hajlékonyabban. Egerben kétszáz bőrfejű fiatalember bot­tal járt körül a városban, azt kiabálták: „Vesszenek a cigányok! Kiirtjuk a cigányo­kat!" A rendőrség nem észlelte a menetet, amely körbe-körbe járt a belvárosban. Majd elindultak kifelé, s egy lakótelepen se szó, se beszéd leütöttek egy cigányt, majd be­mentek lakásokba, cigányokat vertek, azok védekeztek, jött a rendőrség, és eljárást in­dított garázdaság címén­­ a cigányok ellen. Egy férfihang a telefonban azonosította a lakcímemet, majd fiamnak, akit velem azo­nosnak vélhetett, azt mondta: „Még ezen a héten megdöglesz." Ma olvasom azt is, hogy a román szélsőnacionalisták vezére megint minden baj mögött magyarokat keres. Szerinte a magyarok destabilizálni, federalizálni, majd elszakítani akarják Romániától Er­délyt. Kádárék a demokratikus ellenzéket démonizálták, „ellenség"-nek nevezték. Olvasom, hogy a zsidóság a választott parlament által asszimilálni készül a ma­gyarságot. Mit nem hall az ember! Van egyáltalán bármiféle értelme egy ilyen kije­lentésnek? A babonás értelmetlenség meg­ragad az elmében, holott még az ellenkező­je sem igaz. A bajok forrása a lopakodó, gonosz ki­sebbség, amellyel szemben a jámbor több­ség, mint a rémálomban, tehetetlenül ver­gődik. Akit a szorongó gonoszűzés elka­pott, az csak kemény munkával tud ettől a lelki betegségtől megszabadulni. A tisztogatások mögött ott van valami­lyen kisebbség kirekesztése. A szlovák, a román és a horvát paranoiás neheztel a ma­gyarra, a zsidóra és a cigányra. A magyar paranoiás is ugyanezekre, önmagát azon­ban másokkal helyettesíti. A démonlista változik, de a zsidók és a cigányok mind­egyiken rajta vannak. Ha összehasonlító gyűlöletkutatásba fognék, külön fejezetet szentelnek a képzavaroknak. 1990. október 13.B^s^Éi­.dS Szilágyi Lenke felvételei

Next