Beszélő, 1990. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1990-11-03 / 43. szám - Belföld - Orbán Viktor: A kormány félrevezette a közvéleményt .

Belföld__________________15 Orbán Viktor A kormány félrevezette a közvéleményt Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Vasár­napról hétfőre virradóra véget ért az új ma­gyar demokráciát megrázó első nagy társa­dalmi válság. Megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy a szemben álló felek ren­delkeztek a kellő bölcsességgel, és kölcsönös engedményeket tettek. Az élet - úgy tűnik - visszatér a megszokott kerékvágásba. Látszó­lag happy enddel végződött a krízis, és aho­gyan a boldog történetekben szokásos, talán sokan azt gondolják, hogy a felek boldogan élnek, míg meg nem halnak, és minden rend­ben folyik tovább az országban. Mi azonban úgy véljük, hogy az elmúlt három nap eseményeinek vannak olyan ta­nulságai, amelyekkel nekünk, a választott or­szággyűlési képviselőknek, feltétlenül köte­lességünk szembenézni. Először is le kell szögeznünk, hogy a kor­mány hazudott. A benzinár emelését megelő­ző napon még tagadták másnapra tervezett intézkedésüket. Másodszor akkor hazudott, amikor az árak ilyen mértékű emelését a vi­lágpiaci árak változásával indokolta, holott világos számunkra, hogy ez csak kisebb rész­ben volt oka lépéseiknek, valójában az állam­­háztartáson keletkezett réseket akarták betol­dozni. Az a tény, hogy a kormány immáron so­kadszor félrevezette a közvéleményt, nem­csak azért baj, mert aláássa a kormány erköl­csi hitelét, és mára odavezetett, hogy a kor­mány presztízse elillant, hanem azért is fele­lőtlenség ez a kormányzati magatartás, mert a kormánnyal szembeni állampolgári bizal­matlanságnak kézzelfogható és messzeható gazdasági következményei is vannak, ahogy azt az események mutatták. El kell oszlatnunk továbbá egy, a kor­mányzat megszorító intézkedéseivel szem­ben kialakult tévhitet. A megszorító intézke­dések - bár elkerülhetetlenek - önmagukban nem elegendőek a gazdaság talpra állításá­hoz. Az ezekkel járó áldozatokat csak akkor vállalhatjuk, ha az életszínvonalunkat rontó, azt sújtó intézkedések mögött átgondolt gaz­dasági elképzelések húzódnak meg. A kor­mány nem rendelkezik ezekkel. Ezt nem én állítom, hanem az MDF nyilatkozata, amely 9. pontjában - amelyet tegnap tettek közzé - arra szólítja fel a kormányt, hogy a kormány tárja fel teljes nyíltsággal és részletességgel az ország gazdasági helyzetét, és teremtsen széles körű közmegegyezést válságkezelési programja megvalósításához. (Zaj a jobb olda­lon.) Úgy gondoljuk tehát, maga az MDF sem titkolja, hogy a kormány még odáig sem ju­tott el, hogy az ország tényleges gazdasági helyzetét föltárja. (Zaj a jobb oldalon.) A kormányt illető következő tanulság pe­dig az, hogy a válság kezdetekor előbb fejét vesztve, látványosan szétesett, majd napokba tellett, amíg képes volt összeszedni magát. Majd miután magára talált, olyat tett, aminek következtében a válság legsúlyosabb, az erő­szak elszabadulásával fenyegető pillanatait kellett átélnünk. Igaz ugyan, hogy nem a kormány, csak a legnagyobb kormányzó párt, az MDF szervezte a kormány melletti ellen­tüntetést, de a kormány a Parlament ablakain kitörő örömmel fogadta a felmentő sereget. (Derültség a bal oldalon.) Úgy tűnik, a kormány általuk felmentve érezte magát az őt is terhelő alkotmányos fe­lelősség alól. Ezzel a kormány nemcsak az erkölcsi, de jogi alapját is elvesztette annak, hogy akár a blokád résztvevőit, akár az őket támogató politikai erőket az alkotmányosság talajáról való letéréssel vádolja. (Taps a bal ol­dalon.) Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a történések ne járnának a másik oldalra néz­ve is súlyos tanulságokkal. Bár megértjük a megmozdulásokat kiváltó indulatokat, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy óriási fe­lelősséget vesz magára az, aki mégoly jogos követeléseinek alátámasztására utcára, vonul, és másokat is utcára visz. Ezt csak olyan erőknek szabad megtenniük, akik biztosak lehetnek abban, hogy az eseményeket végig az ellenőrzésük alatt tudják tartani. Csak olyanok tehetik meg akik képesek a meg­mozdulást végig a törvényesség és a humá­num keretei között tartani. Mert ne tagadjuk - mint ahogyan a megmozdulást szervezők sem tagadták -, hogy voltak olyan pillanatai a válságnak, amikor senki sem tudhatta, mi fog történni a következő pillanatban, és ural­ja-e egyáltalán bárki a helyzetet! Ez a tény, valamint az a tapasztalat, hogy napokba tellett a megfelelő kompetenciával bíró tárgyalópartnerek megtalálása, felhívja a figyelmet arra, milyen nagy szükség lenne a magyar társadalom mai állapotában elfoga­dott, független és erős érdekvédelmi szerve­zetekre. Ez a válság egyik legfontosabb ta­nulsága. Reméljük, hogy a kormány levonja a meg­felelő következtetéseket, ez azonban nem az ellenzék dolga. Azt is reméljük azonban, hogy a jövőben minden politikai erő, így a parlamenti ellenzéki pártok mindegyike ha­sonló esetben arra törekszik majd, hogy a konfliktusokat minden erejével az alkotmá­nyosság keretein belül tartsa, a kompro­misszum elérésének igényével és a kompro­misszum útjára terelés szándékával. (Taps.) Bár megkönnyebbülhetünk, de jó kedvre nincs okunk, ugyanis a történéseknek sem­miféle pozitív, örömre okot adó tapasztalata nincsen. Köszönöm szépen. (Taps.) Szilágyi Lenke felvétele 1990. november 3. Fegyelmezett mulasztás Orbán Viktor (Fidesz): „...a kormány hazudott." Inotay Ferenc (KDNP): Orbán Viktor képviselőtársunknak volt egy kifejezése, amelyet Torgyán képviselő úr kifogá­solt. Kérem, erre azt kell mondanom, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mon­danak, hanem azt, hogy ki. (Taps a jobb oldalon.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy kedves képviselőtársunknak... a szókincse nem európai, hanem bukares­ti. (Taps a jobb oldalon és középen.) A Házbizottság határozata és a pár­tok mértéktartása, amely - helyesen - korlátozta a napirend előtti felszólalá­sok számát, lehetetlenné tette, hogy Inotay Ferenc urat az ülésteremben fel­világosítsák: Bukarest is Európában van. A hallgatás Bukarestben, de Brüsz­­szelben is beleegyezésnek vétetik. Az ilyesmit Marosvásárhelyen szokták le­verni a magyarokon. Szólni illett volna mindenekelőtt a Külügyminisztérium jelen lévő két vezetőjének vagy bárme­lyik párt frakcióvezetőjének. A szabadelvű ellenzékieknek külö­nösképpen. -szeg

Next